Késelés és tömegverekedés – mindennapi agresszió egy ózdi iskolában

szerző
Kovács István, Nagy Gergely Mik
publikálva
2013. ápr. 22., 15:40
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Lányokat és fiúkat egyaránt bilincsben vittek el rendőrök nemrég egy ózdi középiskolából, miután a fiatalok olyan súlyosan bántalmazták egymást, hogy még vér is folyt. Miközben a hatósági beavatkozások kezdenek szokványossá válni, az iskola pedagógusai azt mondják, lehetetlen körülmények közt kell dolgozniuk. Mit lehet itt tenni?

„Én csak fegyháznak hívom ezt a sulit, mert itt a kisebbeket és a gyengébbeket megalázzák az erősebbek, éppen úgy, ahogyan a börtönben szokás.” Az ózdi Bolyai Farkas Szakképző egyik tanulója fakadt ki így érdeklődésünkre. Nem véletlenül: az iskolában évek óta rendszeresek a tanulói verekedések, ahogy lopások is gyakoriak az intézményben, de a sértettek félelmükben nem mernek szólni az ellenük elkövetett bűncselekményről. Ugyanakkor az elmúlt hónapok eddig nem tapasztalt feszültségeket produkáltak – állítják egyként pedagógus forrásaink, akik mindannyian ragaszkodnak a névtelenséghez. Decemberben például vér folyt a szakképzőben: két fiú – egy arlói és egy farkaslyuki – vitája késszurkálásig fajult, néhány órával később pedig az iskola folyosóján a farkaslyukiak próbáltak „revánsot venni” az arlóiakon. A tömegverekedésnek végül a rendőrök vetettek véget. Forrásaink megerősítették: a konfliktusok nem etnikai alapon törnek ki, hanem származási hely szerint. Korábban az arlói és a járdánházi fiatalok között tombolt a bandaharc annak bizonyítására, hogy kik az erősebbek, de mostanára a Farkaslyukból bejáró tanulók kerültek fölénybe, amivel állítólag vissza is élnek.

Képünk illusztráció

Képünk illusztráció

Fotó: MTI

Egyébként nem csak fiúkról beszélünk: januárban két lány verte egymást véresre az iskola folyosóján, mint utólag kiderült, szerelemféltésből. (Őket is bilincsben vitték el a rendőrök, akárcsak a többi ügy gyanúsítottját.) Pedagógus forrásaink elárulták: nem telik el olyan hét, hogy ne hívnának rendőrt a durva atrocitások megfékezésére.

Fegyelmi tárgyalások sorozatban

Úgy tudjuk, a Bolyaiban a 2012/2013-as tanévben eddig húsznál is több fegyelmi eljárás indult. Az iskolából eddig tucatnyi diákot kirúgtak, de voltak, akiket felfüggesztettek. Öt diákot más iskolába, néhányat másik osztályba helyeztek. Mint megtudtuk, 2007 decembere óta mintegy 150 fegyelmi tárgyalásra került sor az ózdi oktatási intézményben.

A kialakult helyzetre a pedagógusok és a szülők is a városi önkormányzat vezetőitől vártak megoldást. A problémát Márton Ferenc képviselő tárta a grémium elé. A képviselő-testület intézkedésének hatására 2011. december 2-től 2012. január 31-ig napi nyolc órában négy polgárőr segített az iskolai rendfenntartásban. A polgárőröket aztán visszarendelték, Fürjes Pál polgármester pedig Márton Ferenc újabb felvetésére kifejtette, hogy a szakképző (2013-tól – a szerk.) már nem városi fenntartású iskola, ezért oda nem tudnak biztonsági őrséget állítani.

Fokozottabb fegyelem

A rend fenntartása érdekében a Diósgyőri Szakképzőben az iskolai szünetekben becsukják a tantermek ajtaját, és ügyeletes tanárok tarják fenn a rendet a folyosókon. A fokozottabb ellenőrzés bevezetése óta csökkent a fegyelemsértések száma, de így is előfordul, hogy renitens diákokat kell másik iskolába áthelyezni – mondta az iskola egyik pedagógusa, aki az ózdi tanárokhoz hasonlóan szintén névtelenséget kért

A diákok szemével

Egy áprilisi délután, tanítás után érkezünk a szóban forgó iskola elé, ahol a hazafelé tartó diákoktól érdeklődünk a kialakult helyzetről. (A diákok nem szerették volna vállalni saját nevüket, ezért a keresztneveket is megváltoztattuk.) Zsolttól megtudtuk: két bátyját nemrég fegyelmi okok miatt kirúgták a szakképzőből. Egyikük most közmunkát végez, amiért nagyon kevés fizetést kap, másik bátyja viszont munka nélkül tölti mindennapjait. Zsolt azonban – mint mondja – tanult a rossz példából, és két év múlva elvégzi a gépész szakot, utána pedig megszerzi a technikusi oklevelet, és munkába áll. Idáig elkerülték az iskolán belüli balhék, mert ő nem bánt senkit, de azt sem szeretné, ha mások belekötnének. A magyarnarancs.hu tudósítójának beszélt az intézményen belüli rongálásokról, amikor az ajtókat vagy a piszoárokat rúgják szét iskolatársai – ezeket értelmetlen vandalizmusnak tartja a fiú.

Képünk illusztráció

Képünk illusztráció

Fotó: MTI

Alexandrának három testvére van, szülei régóta nem dolgoznak, és mivel nincs szakmájuk, nehezen találnak munkát. A lány tizedik évfolyamos vendéglátós, és arra törekszik, hogy megszerezze a szakmunkás-bizonyítványt. Most azt mondja, nem szeretne munkanélküliként tengődni, mert látja otthon a rossz példát. Havi bevételüket a családi pótlék és a szociális segély jelenti, amiből szinte lehetetlen megélni.

Márk egy környékbeli faluból jár az ózdi szakképzőbe, és gépész szakon tanul. Szüleinek folyamatos munkája van, így testvérével együtt úgy érzi, viszonylag jó körülmények között élnek. Szeretne biztonságosabb körülményeket az iskolájában, mert az állandó feszültség és félelem a tanulás rovására megy. Erre azonban nem tudja a megoldást, de szerinte ez nem is az ő feladata.

Belefásult pedagógusok

Egy Borsodban jól ismert, ma már nyugdíjas pedagógus szerint ki kell mondani, hogy a szakképzőben tanuló gyerekek többsége hagyományos pedagógiai módszerekkel nem tanítható, mert a háttérben súlyos társadalmi problémák állnak. Szerinte az iskolákban akár biztonsági őrök alkalmazásával is rendet lehetne csinálni. „A hagyományos pedagógia az ilyen esetekkel szemben már-már tehetetlen. Ilyenkor szigorral, büntetéssel, kényszerítéssel nem megyünk semmire. Nem lehet minden tanterembe rendőrt állítani. A mi felfogásunk a jelenség komplex kezelését támogatja” – véli ehelyett L. Ritók Nóra, a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítvány vezetője, elismerve, hogy a hatósági eszközök alkalmazása sajnos elkerülhetetlen. (Az alapítvány módszertanáról lásd később – a szerk.)

Az ózdi iskola

Az ózdi iskola

Fotó: MTI

Egy ózdi tanár a kialakult helyzetről elmondta: saját, pedagógusi helyzetüket már-már reménytelennek élik meg az intézmény oktatói. A tantermekben szinte lehetetlen a tanítás a hangoskodó, telefonáló vagy rádiózó diákok miatt. A tiszteletlen beszólásokat a tanárok inkább elengedik a fülük mellett. Belefásultak. A pedagógus azt is elmondta: a szép múltú szakmunkásképzővel a városi önkormányzat már nem is foglalkozik, noha az ominózus események a városházától néhány száz méterre történnek. A Bolyai Szakképző fenntartója ugyanis már egy ideje a Megyei Intézményfenntartó Központ (MIK) volt, a sorozatos központosítások után aztán az Emberi Erőforrások Minisztériumához került. A MIK vezetője, Koncz István írásban kérte az intézményben zajló eseményekkel kapcsolatos kérdéseinket, melyeket elmondása szerint továbbküldött az új fenntartóhoz. Választ azonban több hét eltelte után sem kaptunk felvetéseinkre.

Jelen kell lenni

„A hátrányos helyzetű régiókban működő szakközép-, illetve szakiskolákban az összkép ehhez hasonló, noha a rendőri beavatkozás ilyen foka azért nem jellemző” – véli L. Ritók Nóra. (A vele készült interjúnkat, illetve a térségben működő művészeti iskola munkáját bemutató riportunkat itt olvashatja.) A pedagógus hangsúlyozza: ezek a problémák már nem kezelhetők a tanterem falain belül, és a hatósági eszközök ezen a szinten már tagadhatatlanul szükségesek.

Főképp a halmozottan hátrányos területeken – amilyen például az ózdi – van létjogosultsága ennek a megközelítésnek, ahol szükséges a tanulói differenciálás alkalmazása L. Ritók Nóra szerint. A cikkben bemutatott tanulói viselkedésnek fontos megismerni az előzményét, magyarán azt, hogy otthon milyen környezetben él a diák. „A hagyományos oktatás nyakába nem lehet varrni, hogy kezelje ezeket a súlyos szocializációs problémákat. Erre külön energia és szakember kell. Mi eljárunk a környékbeli családokhoz, és a velük való foglalkozást, az ő bevonásukat a tanítással összefüggő feladatnak gondoljuk. A szülőt partnerré kell tenni ebben a folyamatban, és nem felülről elvárni tőle, hogy működjön együtt, zárkózzon fel. A családoknál járva sokszor tapasztalunk olyan problémákat, mint a tartós munkanélküliség, az uzsora, az analfabétizmus, az alkoholizmus vagy a prostitúció. Ráadásul a tanult tehetetlenségből fakadó passzivitás is jellemző. Egy ilyen közegből érkező gyerek olyan mintákat hoz magával, amelyekkel képtelenség érvényesülni a hagyományos iskolában.” Az Igazgyöngy Alapítvány épp ezért vállalja az értékközvetítést és a közösségfejlesztést, miközben a vele kapcsolatban álló családok és a külvilág (például hivatalok vagy közműcégek) közt is megpróbál közvetíteni. „Az ilyen helyszíneken napi jelenlét szükséges. Ott kell lenni. Mi itt rengeteget beszélgetünk, sokszor közösen főzünk, de emellett a családokat megpróbáljuk a munkával is felrázni. Nálunk sokan kertet művelnek, és biobrikettet is készítenek. És mindez együtt, egy idő múlva elkezd működni, a konfliktusok pedig mérséklődnek. Fontos tudni: minden közösségnek megvan a tudása, ahogy minden családban vannak pozitív értékek. Mi ezeket próbáljuk felerősíteni, és a negatívokat  csillapítani.”

Az ózdi helyzetre visszatérve a pedagógus megjegyzi: nem hiszi, hogy bármilyen hagyományos pedagógiai eszközzel eredményt lehetne elérni ebben az iskolában hosszú távon. „Ha odakerülnék, biztos nem a tanítással kezdeném. Megpróbálnék beszélni a diákokkal, és megérteni azt, hogy honnan jönnek, hogyan élnek, mik az ő problémáik. Sporttal és művészettel próbálnék közösségi élményt elérni. Tudom, hogy ez egyből nem működne, de lassan és nehezen azért jutnék valamire.”

szerző
Kovács István, Nagy Gergely Mik
publikálva
2013. ápr. 22., 15:40
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:
  1. 5 s.máté
    s.máté
    2013. április 27., szombat 19:59
    Egyébként az is igaz, hogy a tanároknak semmi eszköze sincs, mert a ha a diák idióta, és jogtalanul a tanár ellen fordul, még neki lesz igaza! Így, ebben a felállásban én nem látok kiutat. Ez így nem oktatás, mert a tanárnak esélye nincs.
  2. 4 s.máté
    s.máté
    2013. április 27., szombat 19:56
    Igen, ez egy ilyen környék lett, és igen, pokoli az élet, de attól ,hogy valaki a kisebbséghez tartozik, nem kéne olyannak lennie, mint amilyen, bár tény, hogy a 90%... mindegy. Nem így kéne lennie.
    A hozzáállásomban arra akartam utalni ,hogy nem feltétlenül kisebbségi probléma, mert nem csak a kisebbség olyan ,amilyen, hanem a többi személy is, és nem csak pár egyén... ellenkezőleg... van egy pár kivétel.
    De egyébként a város, és vonzáskörzete rombolódik, és lassan már semmi sincs biztonságban, mert idáig fajultak a dolgok. Vannak helyek, melyeken gyalog nem lehet elhaladni, mert leütik az embert.
    Szóval igen, az etnikai kérdés is probléma, de nem azt mondom hogy velük van a baj, mert igenis vannak normálisak ,akik dolgoznak! Nem egy ismerősöm van. Azokkal van a baj, akik semmittevésnek szentelik életüket, és a gyerekek is ebbe születnek ,ebbe nevelődnek bele. Persze ez az iskolában is megnyilvánul.
  3. 3 s.máté
    s.máté
    2013. április 26., péntek 15:27
    Így egy kicsikét megkésve szeretnék rávilágítani pár dologra, amit talán a cikk írói nem voltak képesek figyelembe venni, önhibájukon kívül, ugyanis a helyzet teljes megértéséhez véleményem szerint benne kell élni, át kell érezni azt.
    Jómagam az egyik ózdi tanintézményben tanulok, melyet most nem neveznék meg, és persze magamat sem fedném fel.
    Szóval elsősorban a képen szereplő intézmény tényleg félrevezető, ugyanis az a volt Bródy, mint az előttem szóló már írta.
    Tovább menve pedig, elterjedt tévhit ,hogy a kisebbséggel lenne gond. Tény, hogy vannak problémák, de ez nem kisebbségi, hanem inkább társadalmi, felfogási, és legfőképpen NEVELÉSI gondok tömkelege. Ugyanis nem a kisebbség kisebbségi mivoltja okoz problémát, mert ha az lenen a kiváltó ok ,akkor a diákok 90%-át oda sorolhatnánk. Valami felfoghatatlan körülmények uralkodnak, és véleményem szerint nem csak itt.
    Valóban az erősebbek, a saját mikrotársadalmukban jobban jobban tudnak érvényesülni, a többit meg elnyomják, megalázzák, már csak a saját jólétük miatt is.
    Szintén nagy probléma a hozzáállás. Tanítani nem lehet, ha a saját hangom ,meg gondolataim hallom egy matek órán például, már szerencse. Megalázzák azokat a tanárokat, akik nem lépnek fel erélyesebben... és nem is tudnak, mert lehetőségük nincs rá. Aki esetleg tanulni akarna, annak sincs rá lehetősége, mert vagy megalázzák miatta, meg tudása miatt, vagy meg szimplán lehetetlen a tudás átvétele az oktatóktól. A tananyaggal nem lehet továbbhaladni, mert nincs meg az alap tudás, amit az előző évfolyamokon kellett volna megszerezni.
    Személy szerint nem látok megoldást. Az agresszió, esetleg erélyesség nem feltétlen megoldás, mert bár fegyelmet szül, figyelmet biztosan nem, a figyelem megszerzése pedig nehéz. Iskolába járásom során eddig 3-4 tanár volt képes rá.
    Mindezek fényében kijelenteném, hogy szerintem NEM a tanárok hibája. A szülők ,és diákok kölcsönösen tehetnek róla, de a legnagyobb probléma az a generációm, és az azt követők tönkremenetele. Nincs jövőkép, nincsenek elérendő célok, és valamilyen szempontból teljesen jogosan. Nekem is vannak például egyetemi céljaim, de a családom anyagi helyzete (hiába hogy szüleim végigdolgozták eddigi életüket), nem alkalmas rá, pedig NEM élünk fényűzésben, NEM veszünk meg minden márkás dolgot, és NEM kapom meg amit kinyögök, mint a legtöbben ,akiket ismerek.
    A cél kitűzésének kéne elsőnek lenni, annak ,hogy a diákok, a jövő nemzedéke felnőjön valamilyen szinten, elérjen egy érettebb gondolkodást (a minden hétvégén részegség, futókalandok helyett). Hogy belássák mi az érdekük, mit tehetnek meg, és mit nem. De mint a cikkben olvashattuk, abból a kiinduló helyzetből ez nehéz, hacsak nem lehetetlen feladat

    Hát ezt gondolom én a helyzetről. Félreértés ne essék, én nem ítélhetek meg semmit/senkit, csak azt írtam le amit tapasztalok ,amit hallok ,amit le tudok vonni az osztályban hallott történetek alapján. Nem tudom ,hogy ezen hogyan lehetne változtatni, de kétségkívül a diáktársaimnak kéne jobb belátásra térniük. A cikkben említett foglalkozások például hosszú távon, lehet, hogy eredményesek lehetnének, nem tudom, de remélem még az életemben megtudhatom ,és remélem az itt megszerzett tudásom elég lesz az élethez.

    Egy ózdi diák.
  4. 2 SzabóB
    SzabóB
    2013. április 23., kedd 21:35
    102. sz szakmunkásképző régen nincs, a két iskolának pedig van köze egymáshoz. Aki nem tetszett egyik helyen, lezavarták a másik helyre. Érdemes megnézni, mi zajlik a Petőfi úton is (egymás "felgyújtása" stb)..persze van, aki jobban tudja a valóságot, mint a hely dolgozói...
  5. 1
    Mónika Kiss-Horváth
    2013. április 23., kedd 18:55
    Felhívnám a tisztelt cikkírók figyelmét, hogy a képen szereplő intézmény nem a cikkben szereplő iskola! A kép alapján az olvasók félreérthetik a cikket. a képen a volt Bródy látható a cikkben pedig a volt 102. sz. szakmunkásképző szerepel! Igaz ,hogy a két intézmény néhány éve "egyesült", de csak közigazgatásilag. A valóságban semmi közük egymáshoz.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Interjú Bodolai Lászlóval
Kié lett az Index?
A fele tán igaz
Magyar–iráni atombiznisz
Ezt is megússza
Orbán és az Európai Néppárt
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs
Légy tudósítónk! Jelentkezés

Politika

még több Politika...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...