Már Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke is a balatoni viharjelzésért lobbizik Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszternél – értesült a magyarnarancs.hu. Úgy tudjuk, az elnök levélben kérte Lázár segítségét. Információnkat az MTA sajtórészlege megerősítette, a levél tartalmáról azonban nem kívántak többet elárulni.
| ||
Miről is van szó?
A balatoni viharjelzés helyzete évek óta téma a szakmán belül, miután a siófoki meteorológiai állomás melletti telket egy ismert vállalkozó megvásárolta, és ott építkezni szándékozna. (A magyarnarancs.hu elérte a vállalkozót is, válaszát hamarosan olvashatja!) Mindez pedig, érvelnek a szakemberek, veszélyeztetné az állomás „vételi képességét” – dióhéjban ez lenne a probléma, amelynek a kitárgyalása nem ma kezdődött, természetesen. „Alapjaiban veszélyezteti a Balatoni Viharjelző Obszervatórium munkáját, hogy engedélyt adtak egy magánépítkezésre a szomszédságában” – ezt még két éve mondta Horváth Ákos meteorológus, az obszervatórium vezetője. „Magyarországon ilyen adatsorral rendelkező és ennyire beépítetlen mérési pont már alig van, a Balatonnál pedig nincs több. A mérési pontatlanságok miatt elmaradó vagy hibás viharjelzések életveszélyt jelenthetnek a balatoni fürdőzőknek, horgászoknak, hajósoknak” – tette hozzá.
Lovász azért is léphetett, mert a tudósok, meteorológusok véleménye jó ideje egyértelmű: az esetleges szomszédos építkezés miatt ellehetetlenülhet a nyolcvanhárom éves múltra visszatekintő balatoni viharjelzés. „Ezrek élete kerülhetett volna veszélybe az idei Balaton-átúszás során, megbízható viharjelzés híján – hallottuk egy ma is aktív meteorológustól. – A nagy próba délutánján ugyanis 100 kilométeressé erősödő szél kerekedett.”
Szakmai érvek
A balatoni meteorológusok először csaknem négy éve adtak le vészjelzést, akkor szembesültek azzal, hogy közvetlenül a Balaton-parton elhelyezkedő siófoki viharjelző obszervatóriummal szomszédos telek magánszemély tulajdonosa építkezésbe kezdene az üres ingatlanon. A megfigyelőállomás 1956-ban azért épült a Balatonba benyúló siófoki félsziget északnyugati csücskébe, hogy a lehető legjobb rálátás nyíljék onnan a tóra és a lehető legkevesebb zavaró körülmény, például épület zavarja a meteorológiai méréseket. Kelet felől azóta beépült az állomás környéke, és a szakemberek nem szeretnék, ha most nyugati irányból is ez történne.
| ||
„Az értékes Balaton-parti ingatlan beépítésével a telek délnyugat-nyugati irányból beépítetté válna, ellehetetlenítve a második leggyakoribb uralkodó áramlási irányból jövő hatások (hőmérséklet, légnyomás stb.) korrekt mérését, az adatok ezáltal akár a használhatatlanságig is torzulnának” – jelezte az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) több fórumnak is, amikor kiderült: a siófoki építési hatóság engedélyt adott arra, hogy a szomszédos telek tulajdonosa lakóépületet húzzon föl. „Az épület mint mesterséges akadály, változást okozna a légáramlási viszonyokban, a szélirány, szélerősség és széllökés mérésében. A változások miatt az adatok hosszú távú tendenciák becslésére nem volnának alkalmasak. A lakott épület a téli fűtéssel állandó égéstermék-kibocsátást jelentene, ami a háttérszennyező anyag mérését okafogyottá tenné. A meteorológiai, hidrológiai mérések körbeépítettség esetén már nem a természeti háttér, hanem a mesterséges hatások alkotta állapotot mérnék.” Az OMSZ felhívta a figyelmet: a siófoki obszervatórium az utolsó olyan megmaradt tudományos létesítmény, amely a Balaton mellett a tó meteorológiai és hidrológiai rendszerének megfigyelését végzi a nap 24 órájában, s része a Meteorológiai Világszervezet nemzetközi mérőhálózatának. „Egy lakóépület megjelenése rendkívül káros hatással lehet a mérésekre, a beépítéssel nem felelne már meg a terület a Meteorológiai Világszervezet elvárásainak, alkalmatlanná válna a Balatont érintő hosszú távú trendek, így az éghajlatváltozás monitorozására, továbbá potenciálisan veszélyeztetné a viharjelzés biztonságos ellátását” – így az OMSZ korábbi levele.
Tologatás
A siófoki önkormányzat a levélre válaszul változtatási tilalmat rendelt el a területre, ami azonban 2016 végén lejárt, így jelenleg a telektulajdonos (kormányhivatalt és bíróságokat is megjárt vita után) elvben bármikor hozzáfoghat az építkezéshez.
| ||
Ugyanakkor az OMSZ és a siófoki polgármester is próbálkozott ennek „keresztbe tenni” az illetékes minisztériumoknál, ám nemigen találtak értő fülekre. „Az, hogy a Balatonon megmaradjon a viharjelzés a jelenlegi formájában, közügy, állami érdek” – vélekedett Lengyel Róbert siófoki polgármester, aki éppen ezért felkereste az ügyben Tasnádi László akkori belügyminisztériumi államtitkárt, valamint Papp Károly országos rendőrfőkapitányt is. (Lengyel azt az elképzelést kívánta elősegíteni, hogy az ominózus telken létesüljön vízi rendészeti őrs, esetleg vízimentő-bázis, a telektulajdonos vállalkozóval pedig kössenek csereügyletet, amire van is alkalmas ingatlan a közelben, az ugyancsak állami fennhatóságú vízügy birtokában.)
Konkrét lépések helyett azonban idáig csak levelek és nyilatkozatok születtek. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter (az ő tárcájához tartozik az Országos Meteorológiai Szolgálat) például egy ízben azt javasolta, hogy a város nyilvánítsa védetté a területet, „a szaktárca támogatja a meteorológiai szolgálat lépéseit a part menti beépítés megakadályozásában”. A témában a legutolsó, a siófoki városházára érkezett levélben egy belügyminisztériumi helyettes államtitkár azt írta a konkrét lépéseket sürgető siófoki polgármesternek: a BM nem érintett a témában, forduljanak az FM-hez. A városnak ugyanakkor nincs anyagi fedezete kártérítést fizetni a telektulajdonosnak, aki nem zárkózott el a csereügylettől, ellenkező esetben azonban az engedély birtokában bármikor megkezdheti az építkezést a viharjelző állomás mellett – hívta fel a figyelmet levelében a siófoki polgármester, még februárban.
Vidáknak is van szakértői véleménye
Megkerestük a telektulajdonos-vállalkozó Vidák Lászlót, akinek több kérdést is feltettünk. Többek között azt is, hogy nem akarja-e fölajánlani az államnak a telkét megvételre, de ő konkrét kérdésekre nem kívánt válaszolni, csak egy kötött témájú e-mail-váltásba volt hajlandó belemenni.
| ||
Ebben elküldte az általa építeni tervezett családi ház tervrajzát, amiből kiderül: a kétlakásos ingatlan nem többszintes és nem társasház lenne. Vidák László arra is felhívta a figyelmet, hogy az ominózus telken negyven éven át állt egy épület, ami a korábbi strandhoz tartozott. Ő maga bontotta el, családi háza építése érdekében – ebből legalábbis az látszik, hogy komolyan gondolja az építkezést. (Vidák egyébként szülei siófoki sportboltjában kóstolt bele a vállalkozásba, később arról lett ismert, hogy „feltámasztotta” a Tisza Cipőt, majd Menza néven éttermet nyitott Budapesten, 2014-ben Budapest márkadíjat is kapott a Fővárosi Önkormányzattól.)
A vállalkozó a magyarnarancs.hu-nak elküldött e-mailjében arra is emlékeztet, hogy a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletében megállapította, hogy az eljáró építésügyi hatóságok jelentős és a döntés érdemére is kiható jogszabálysértéseket követtek el. Sőt, Vidák László igyekszik cáfolni a meteorológusok aggályait is, állítva: maga is szakértői véleményt szerzett be, mely szerint az OMSZ mérésekre vonatkozó aggályai alaptalanok. Azt is írja: miután az építési engedélyt különböző jogi fórumokat megjárva megkapta, a siófoki képviselő-testület elé nemrég került helyi építési szabályzat (HÉSZ) módosítása egyértelműen az OMSZ érdekeit tükrözi, és az építkezés megakadályozását szolgálja. Úgy véli, az ilyen szabályozás jogbizonytalanságot eredményez, mert nem egyértelmű és önkényes jogalkalmazásra ad lehetőséget, ugyanis az építésügyi hatóságnak nincs eszköztára arra, hogy megítélje: az építkezés valóban zavarja-e a viharjelző rendeltetésszerű használatát. Vidák szerint egy ilyen HÉSZ-módosítás törvényellenes, és alkotmányossági szempontból is kifogásolható.
Ki kellett volna sajátítani?
A korábban strandnak használt ingatlan anno a Molé volt, majd a balatoni hajózási társaságé lett, azután egy rövid időre egy kft. tulajdonába került, attól vette meg 2004-ben Vidák László. Ugyanebben az évben merült fel: megszüntetik a balatoni viharjelző obszervatóriumot, erre többen ingatlanspekulációt sejtettek a háttérben, ám a szakma és a balatoni szervezetek, önkormányzatok elemi erejű felháborodása elsöpörte az elképzelést, sőt, magát az OMSZ akkori elnökét is – bennfentesek ugyanis összefüggésbe hozták a vezetőcserét a balatoni viharjelzés ügyével. Akad, aki úgy emlékezik: ugyanebben az évben tette lehetővé az építkezést egy helyi képviselő-testületi rendeletmódosítás.
A siófoki városházának a történtekre visszatekintő összegzése azonban nem ezt a verziót támasztja alá. Szerintük az érintett terület már az ötvenes években is beépítésre szánt övezet volt, lehetővé téve lakóépület építését, a változtatásra a helyi építési szabályzat 1999-es módosításakor és azt követően sem merült fel igény. Az építési engedély körüli vita egyébként megjárta egyebek között a Kaposvári Járásbíróságot is, ahol a Somogy Megyei Kormányhivatal jogi képviselője is megjegyezte: a helyes eljárás az lett volna, ha kisajátítják a telket.
Egy, a meteorológia álláspontját összegző, birtokunkba került dokumentum szerint a „balatoniak meghatározó adatok a paksi atomerőmű számára készített előrejelzések, terjedési modellek és riasztások készítésekor. Így az ügy már nem környezetvédelmi, hanem jelentős nemzetvédelmi probléma”. (Cikkünk megjelenésekor a helyzet a következő: tudomásunk szerint a vállalkozó, amint lehet, elkezd építkezni, hacsak a politika közbe nem szól.)
| Sziréna, árbóckosár, rakéta A siófoki vendégmarasztaló viharokról – amelyek miatt a tóhoz megérkező turisták nem mertek áthajózni Füredre – már a 19. század végén többen írtak. Az 1930-as évek elejének viharai károkat tettek a vízi repülő iskola gépeiben is. Dr. Hille Alfréd légi forgalmi műszaki aligazgató, királyi repülőezredes, meteorológus kezdeményezésére 1934. július 8-án vette kezdetét a balatoni viharjelzés. Szirénák szólaltak meg, a mólón található jelzőkosarak, a tavon állomásozó mentőcsónakok figyelmeztették a fürdőzőket, hajósokat, vitorlázókat. Ha a mólókosarat felhúzták, közeledett a rossz idő, nagy szél, mindemellett a rakéták kilövése is figyelmeztetésnek számított. A világháború után 1951-ben indult újra a szolgálat, 1983-ig húzták az árbócra a jelzőkosarat és lőtték a sárga-piros rakétákat, majd többéves kísérletezés után 1988-ban indult a már lényegesen modernebb, megbízhatóbb, távvezérelt fényjelzős rendszer. |
