-1 Zordínó

publikálva
2000/2. (01. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

(Ugye, ez egy más hang? De nincs ilyen hű-hogy-szeretem-ezt-az-én-érdekes-magamat kedvem se.)

Zordínó olyan, mint egy lónév.

Nincs lovas kedvem.

(Ugye, ez egy más hang? De nincs ilyen hű-hogy-szeretem-ezt-az-én-érdekes-magamat kedvem se.)

Remény, persze, van. Mindössze épp csak akkor már a kafkaian legigazabbnak tudott utadon és módodon.

A múltkor - és többfelé is - rémesen eltoltam.

Nem is használok nyers szavakat.

A cím se igaz. Zord akkor volnék, ha igazam lenne.

Nem volt igazam.

Persze ez nehéz. (Legalább magamtól jöttem rá tévedésemre, nem kényszerbehatásra vallok.) Nézem (van remény!) a visszavonult idomárnő, Jenny Pitman (egy fogalom volt! egy intézmény!) fiának (Mark Pitman) lovát, ahogy Newburyben megnyeri az idény első jelentős, hosszabb chase (seprűkön át, értsd, fix magas akadályokon ugráló) versenyét. Mark Pitman vette át anyjától az idomárságot. Láttam, gyerekfejjel (én voltam még lovigyerek akkor), 1991-ben, első szeánszomon Mark Pitmant mint zsokét nyerni a cheltenhami Gold Cup-versenyen Garrison Savannah-val. Hamarosan úgy összetörte magát a Mark fiú, hogy verseny kifújt. Most idomár lett, és Enblessed (ha én még jól írok bármit is a madaraimon és a Koala kártyabajnokságon kívül) 9-2 favoritként (húsz fontra kilencven) nyerte a Hennessy (Hennessey?) Gold Cupot. Tehát idomárnak még jó lehetek.

Annak ellenére, hogy öröm nekem, mert - ha megérte! - akkor a Rudi verebünk és a Szuszi-a-kutya két évezredben élt (na, szóval erről van szó!), két évszázadban, és három (!) évtizedben. Nem mintha ez számítana. Csak a dolgokkal ott van a izé micsodálva, hogy a hogyhíjják az vagy az, hogy valami-valaki igaz (Egy Igaz Ember), vagy hazugság, áruló, csaló, minden.

Nagyot botlottam, vehető ez úgy is, ahogy chase-ben botlanak, aztán visszajönnek belőle, nyernek mégis.

Szentre megvoltam, hogy tényleg új évezred jön.

Rudit, Szuszit így számoltam. A Nagy és a Kis Koala Kártyabajnokság utolsó évezredes bajnokait így. (Lapos/Szivacs/Wágner/Totyi, illetve most vagy Bulmár/OFN, nagyon valószínű, vagy Lancy/Svunics/Ökörke. Bulmár a belgrádi Bulvarról van elnevezve, 70-es évek, medve anyám elfekvőkórháza melletti trafikból, ott vettem etc. Hagyom ezeket az érzelmes dumákat.)

Akkor valaki hirtelen azt mondta: "Bár hát nem is az utolsó év az ezredből, de hagyjuk a marhákra."

Nem voltam kellőképp tekintélytisztelő: az Eiffelen ott tornyul a villanyszámozás, a SAT 1 focirovatában bemondják, a Löwen, vagyis az 1860 München az évszázad utolsó müncheni derbyjén verte - kis vigasz nekem! - 1:0-ra Riedle góljával a Bayernt. Lehetetlen, hogy az emberiség ilyen közegyetértéssel lenne hülye. Másképp az, de formákra ad.

Persze. Tehát hibáztam.

Remélem, lesznek, akik felmentenek, és nem mondják azt: kedves négyzetgyök mínusz egy, minimum a nevét hagyja el, tűnjön a süllyesztőbe, mert aki ezt nem tudja:

ha Kr. az a 0 (nulla) év a születésekor, az 1-gyel betelik az első év, a 2 elérésével a második év (elérésével), így a 9-cel a kilencedik év, a 0-val a (10, 200, 2000 etc.) a kerek dekád.

A piacon: veszel 10 kg krumplit. A 10-eshez ér a skálán a kis vashegy, és megvan a 10 kilód.

Kész.

De most a jön a fontosabbja: nem voltam hű önmagamhoz.

Az ember hűtlenkedhet. Egy fokig. (Ezen is lehet vitatkozni. Jó, önmagával. Rászorul. Erkölcsi kötelességeket érez: engem felkértek... nekem ide és ide írnom kell.) Esküdözhet az ember: kérem, színjózan voltam (az voltam), mikor a haver telefonon bepörgetett erre a marha-az-emberiség-re. Lényegesebb: tényleg nem erkölcsiekből nem iszom. Szarok én arra, hogy betartok-e valami magamnak szabott hogyhíjjákot. Fogyni akarok, hogy valami érdekesség legyen az életemben, valami verseny (az összetört Mark Pitman mint idomár), és a madárkák és a Laposék-Bulmárék mellett kell még valami.

De hűtlen ott voltam magamhoz, és erre micsodáltam rá, hogy ez volt: én nem akarok többet

hozzászólni a világ dolgaihoz itt (az ám, de a folyó harc, az újságok, a közvetlen környezet dumája, lásd kétezer év vagy sem),

nem akarok ilyesmiről írni,

nem iszom, micsoda és izé, tehát zord vagyok, "rosszul fog ez jönni nektek, nincs bennem se érdeklődés, se érzés így", nem is folytatom.

Mégis megírtam (nem is egy helyre) a hörgésemet, minden szordínó nélkül, és most terveztem a ZORDÍN"-zást erre, zordságom kifejezésére... de igazán zord ettől lettem: hogy rájöttem tévedésemre.

Igenis a harmadik évezredbe léptünk.

Csak nekem többé nincs jogom erről beszélni. Eljátszottam jogomat rá.

Hát ilyen cikkek voltak ezek. A születésnap(omra), a karácsonyi szamba... meg még valahol egy kis dolgozat. Nem küldték vissza, na ja. Visszakérhetném. Öt nap van még a MaNcs megjelenéséig.

Furcsa hogyhíjják azonban az írás.

Nagyon azt hiszem, ha valaki írásban (és nem az írással kapcsolatos életében) téved (tárgy szerint), attól még annak a szerencsétlennek a szerencsétlen írása sok minden micsodát izélhet (tartalmazhat), és ez a ködös valami az, amiről szól.

Erre viszont máris nagyon azt hiszem, hogy ez nem igaz. Eleve szarság a részemről, hogy most ezeket az írásaimat nem kérem vissza.

Ettől lettem zordínó, nem is tudtam én, mitől leszek az, csak hittem, hogy az leszek.

Tehát: egy tartalmatlan póztól (hogy zordínó-szordínó, azaz hátrább az agarakkal) megkímélt egy zaftos mégis-tévedésem.

Nekem csak jó. És nekem csak rossz. Mert most nézzek át mindent: tényleg nem akarok többé (nem hogyhíjják evidencia bírok többé lenyúl szól szívja) lófogadni? Csakugyan annyira irtózom rideg szobáktól, inkább itthon tapizom a könyvek gerincét, maximum egy sakkfeladványt megfejtek, köpöm a krumplit paprikával? Nem tudtam összehozni egész életre szóló üresség-tárat Dublinban, nem volt az jó? De most minden lehet így, ahogy ez a tévedésem tévedés volt? Jó ez a becélzódás 60 kg alá? (Ez jó!) Egyáltalán nem is volt olyan arany tehetség az arany tehetség, hanem a Móricz, a Hunyady, a Kosztolányi voltak azok, nem... na ja, hagyjuk, VÍGADÍN". Ha ezt lenyelem most, azaz kiokádom, hogy tessék, tévedtem (nem! nem alapulhat semmi írásbeli szép és jó és fontos arra, hogy az alapja nem igaz!), hasznom lesz belőle, hogy érdemi cikkírói visszavonulásomat meg tudom valósítani. Cikkírósdimat a világ tárgyaiból.

Nem vagyok én arra alkalmas.

Még csak arra se, hogy az évezred utolsó vagy első évéről van szó (egy másik évezrednek már, persze).

Marad... hát sok minden. Az euró (mélyrepülésben), Európai Unió (sokféle hang már, hogy nem lesz oly egyszerű), főleg a közvetlen-közegi célzások, meg satöbbi: el fognak maradni.

Tényleg saját bánatomat és örömömet lantolom majd. Hány kiló vagyok; hogyan alakul Főmedvémék tornája (tehát a két évezredet átívelő bajnokság), mi van a chase és a hurdle és a galopp háza táján; de már nem fér bele olyasmi, hogy az európai kupák, tessék, hazavágják a nemzeti bajnokságokat. Rám ilyenekben senki ne számítson.

Mert nem tudtam számolni, nevemet Négyzetgyök Mínusz Egy-ről "Zordínó"-ra változtatom.

Kíváncsi vagyok, ebben mikor ér az első csalódás. Ha ebben is, hát...

Nem, nincs remény. Nincs remény arra, hogy halálodig tisztességgel abba tudd hagyni. (Halálodig = fizikai vagy erkölcsi lerokkanásodig, amikor tényleg nem megy már, nem kellesz stb.)

Talán jól is jártam ezzel az új évezred-dologgal.

A költészetre kell hallgatni. (Folyóiratoknak: könyvekről, poézisről, na tessék! Festőkről.) Jékely megmondta: mit is? Mi kétezerben nem élünk, szegénykém... az új évezred nem lel itt bennünket. A költészetnek van igaza. 2000 = új évezred. Bécsben kapós a költészet, megyek is Bécsbe.

Sajnos nehéz lesz pia híján felejteni. Márpedig pia híja lesz. Hiába próbálnak erkölcstelenkedésre bírni ekképp majd számosan.

Kitartok végváram romjain. Enblessed, én. (9 a 2-höz.)

Nem fogom végigpezsgőzni lóháton állva annak ünnepét, ami vagy meglesz, vagy nem lesz.

Megvan. Gondolom (ez utolsó megjegyzésem legyen e tárgyban), olyan is. Hát mégis szárba szökkentünk, holott a szárokból kéne kiszökkenni mindig.

Mármost a mai, XVII. forduló dönthet afelől, hogy Lancyék (Svunics, Ökörke) egyáltalán remélheti-e, hogy üldözheti... etc. "Pia nélkül is kurva rossz azért, de ez a helyzet. ZORDÍN"."

publikálva
2000/2. (01. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...