5000 dollár sorsa: Sajtot a rókalyukba

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
1998/26. (06. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Pécsett áll a bál. A június 25-27. között zajló Nemzetközi Felnőtt Bábfesztivált kihasználva, a Bóbita Bábszínház egyik előadásának alkotói a nyilvánossághoz fordultak, mert egy lengyelországi fesztiválon nyert pénzdíjukat elszedte tőlük a Pécsi Nemzeti Színház, melynek a Bóbita az egyik tagozata.

Pécsett áll a bál. A június 25-27. között zajló Nemzetközi Felnőtt Bábfesztivált kihasználva, a Bóbita Bábszínház egyik előadásának alkotói a nyilvánossághoz fordultak, mert egy lengyelországi fesztiválon nyert pénzdíjukat elszedte tőlük a Pécsi Nemzeti Színház, melynek a Bóbita az egyik tagozata.

A pécsi Bóbita Bábszínház Hol van a világ vége? című produkciója áprilisban megnyerte a legjobb színészi alakítás és a legjobb szcenárium - a bábok és a díszlet - díját és egyúttal a Grand Prix-t a lengyelországi Bielsko Bialában rendezett XVIII. Nemzetközi Bábfesztiválon. A darabot Kiss Anna írta, Rumi László rendezte, Szabó Zsuzsa játszotta saját maga tervezte és kivitelezte bábokkal, zenéjét Kovács Márton szerezte és adta elő, az előadás tárgyainak elkészítésében Néder Norbert bábmechanikus és díszletkészítő és Kövecses Mária textilművész működött közre. Amiatt áll most a balhé, hogy szerintük az intézmény lenyúlta az 5000 dollárral járó nagydíjukat.

*

Az előadást az UNIMA nemzetközi bábosszervezet tavalyi budapesti fesztiválja után hívták meg a Bielsko Biala-i versenyprogramba, a kiutazást a Soros Alapítvány támogatta. Bár a hat alkotó közül csupán Szabó Zsuzsa tagja a Bóbita társulatának - ő is már csak pillanatokig, ennek a szezonnak a végéig -, a többiek külsősök, mégis Bóbita-produkcióról van szó, mert a Bóbita Szabó által vezetett kamaratermében készült, a Bóbita költségvetéséből, Rumi László szavai szerint cakli-pakli 350 ezer forintból. Szabó Zsuzsával még az év elején - tehát a fesztiválsiker előtt - közölte Sramó Gábor, a Bóbita művészeti vezetője, hogy szerződését a jövő évadtól nem hosszabbítja meg, másképp képzeli a kamaraterem működését.

A Lengyelországban kapott 5000 dollárból a művészek 600-at helyben bedobtak a kalapba, egy leukémiás lengyel színész gyógykezelésére, a többi 4400-at Szabó Zsuzsa lezárt, lepecsételt borítékban, jegyzőkönyv felvétele után, tanúk jelenlétében a Bóbita páncélszekrényébe tette - fellépésre készült, nem akarta magánál tartani. Ez hiba volt. Másnap kivette volna, ám Sramó Gábor közölte vele, nem veheti ki, mert a pénz az intézményt illeti. Hiába ajánlotta Szabó Zsuzsa, hogy tegyék a pénzt ügyvédi letétbe, amíg állásfoglalást kapnak Lengyelországból, hogy pontosan kit is illet a díj, Sramó Gábor - elmondása szerint a Pécsi Nemzeti Színház jogászával, dr. Horváth Gáborral és gazdasági igazgatójával, Úr Etelkával egyeztetve, aki pedig az önkormányzat illetékesével beszélt - a színház bankszámlájára tetette a pénzt. Máig ott is van, noha Krzysztof Rau fesztiváligazgató május 8-i levelében megerősítette: "A Hol van a világ vége? című előadás összes alkotója az 5000 USD értékű Grand Prix nyertese. Ez azt jelenti, hogy a művészeknek, akik létrehozták az előadást - nem a színháznak - kell eldönteniük, hogyan osszák fel az összeget a rendező, a díszlettervező, a zenész és a többiek között."

*

Az alkotók azt tervezték, hogy a mintegy 900 ezer forintnak megfelelő összegből kifizetik az 1996 novembere óta több mint hetven előadást megélt produkció költségeit, s ezzel a maguk részéről mintegy "megveszik" saját szellemi terméküket az intézménytől, hogy járhassanak vele országot, világot, meg is hívták őket egy olasz turnéra, a pénz többi részéből egy mutatós propagandaanyagot szándékoztak készíteni, illetve egy új darab létrehozásába akarták fektetni. Az intézmény azonban nem akar lemondani az előadásról, legfeljebb bérbe adni lenne hajlandó évi 375 ezer forintért, és egyúttal felajánlották a vitatott összegnek körülbelül a felét nívódíjként, amit az összeg egészét sajátjuknak tudó alkotók nem fogadtak el.

*

Nem tudni, hova fut ki majd az ügy, meg tudnak-e egyezni ügyvédeik útján, vagy per lesz a dologból, ami beláthatatlan, mikor ér véget, az intézménynek nyilván nem sürgős, birtokon belül van minden szempontból: a szerzőket egyszer kifizették, papíron övék a darab, a dollár a számlájukon csücsül. Kérdés, milyen alapon nyúlhatott egyáltalán hozzá bárki: Szabó Zsuzsa ügyvédje, dr. Korbélyi Ilona szerint "a megőrzésre átadott pénz visszatartása jogszabályba ütközik", az intézményt képviselő dr. Horváth Gábor szerint viszont szó sincs "megőrzésre átadott" pénzről, ezzel a színház "jogszerűen rendelkezik", mert tudomása szerint a pénzdíjat a Bóbita Bábszínház produkciója kapta. Ha nem tudnak megegyezni, a bábok és kellékek nem szabadulhatnak ki a raktárból, a darab megszűnik létezni a közönség számára. Az alkotók az UNIMA segítségét tervezik kérni, hogy legalább esetleges külföldi fesztiválmeghívásoknak eleget tehessenek.

A józan paraszti jogérzék szerint az alkotói díj az alkotókat illeti. Ha teszem azt ezért a cikkért engem megdob egy kisebb összeggel járó díjjal a színházművészeti szövetség - aminek persze csak elméleti esélye van -, azt zsebre vágom, a MaNcs nem szedheti el azzal, hogy a fizetésemet úgyis megkaptam már érte, meg különben is a szerkesztőségi infrastruktúrát használtam, legfeljebb a közlés dicsőségét tudhatja magáénak. Ha egy rendező nyer egy filmfesztiválon, őt illeti a pénz, milyen alapon tehetné rá a kezét a stúdió vagy a producer? Miért különbözne ettől alapvetően egy bábszínházi előadás?

"Nagy balekok vagyunk - fogalmaz Rumi László. - Sajtot tettünk a rókalyukba. Azt mondta egy filmes ismerősöm: Gyerekek, díj? Be a WC-be, szétosztani, csókolom."

Szőnyei Tamás

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
1998/26. (06. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...