A Zene Ünnepe: Kockázatmentes

publikálva
2001/24. (06. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ha június 21-e, akkor jó pár éve Magyarország is ahhoz az "európai unióhoz" tartozik, melynek számos városában dalba borul a nyári napforduló. Az igazi persze az volna, ha úgy tudnánk ünnepelni, mint a hagyományteremtő franciák, és minden teret megszállna ilyenkor egy-egy zenekar, de nem tudunk; mindazonáltal maroknyi "úttörő" szervezőre a manapság újra savanykásan-kesernyésen átpolitizált támogatási rendszer dacára is számíthatunk. És ha generál ünnep(lés)ről nem is beszélhetünk, azért egy-egy csillag (díjtalan) eljövetele mellett ne menjünk el szó nélkül.

Ha június 21-e, akkor jó pár éve Magyarország is ahhoz az "európai unióhoz" tartozik, melynek számos városában dalba borul a nyári napforduló. Az igazi persze az volna, ha úgy tudnánk ünnepelni, mint a hagyományteremtő franciák, és minden teret megszállna ilyenkor egy-egy zenekar, de nem tudunk; mindazonáltal maroknyi "úttörő" szervezőre a manapság újra savanykásan-kesernyésen átpolitizált támogatási rendszer dacára is számíthatunk. És ha generál ünnep(lés)ről nem is beszélhetünk, azért egy-egy csillag (díjtalan) eljövetele mellett ne menjünk el szó nélkül.

A Francia Intézet tavaly állított először színpadot a Mechwart-ligetben, s akkor a Louise Attaque zenekart hozta el. Idei választása lényegesen szerencsésebb, hiszen a Sergent Garcia korántsem csak a franciák megszólítására képes; ez a viharos, francia-spanyol salsazenekar igazán alkalmas arra, hogy a Rózsadomb lábát elöntse egy jó kis plebejus, latin karnevál. A zenekarvezető Bruno Garcia mintegy másfél évtizede jeleskedik a "Mano Negra-iskolában", korábban a Ludwig von 88 és a Los Locos del Barrio társaságokkal tűnt ki, de a méltó nemzetközi tekintélyig a Sergent Garciával kapaszkodott fel. Ez a csoport igazán komolyan veszi a könnyűzenét, tele van fúvóssal és ütőssel, erővel és lendülettel, van neki színe és szaga, ily módon tavalyelőtti (nálunk is kapható) Un poquito quema´o című lemeze is meggyőző visszhangot kaphatott. Kockázatmentes, tuti bulit ígér (június 22-én Szegeden és másnap Debrecenben is), különösképp, ha kellő figyelmet kap a hangosításuk.

A Zene Ünnepe európai vérkeringésébe a Tilos az Á tekintélyes kapcsolatai kötötték be hazánkat, és ugyancsak a (Németh Vladimir vezette) Tilos az Á választékos, előremutató ízlésének köszönhetjük legemlékezetesebb koncertjeit. Az évről évre vándorolni kényszerülő Tilos az Á Színpad ezúttal a Gellért-hegyi víztározónál (Hegyalja-Sánc utca sarka) emelkedik a többi fölé, a "brit ázsiai színtér" ma legtöbbet emlegetett csemegéjét, Nitin Sawhneyt kínálva fel. (Aki előtt délután hattól a roma Gipsy Strings klasszikus zenével, a berlini 17 Hippies tizenhetedhét ország népzenéjével, majd Lajkó Félix citerával lép fel.) Sawhney - kinek rajongói közé tartozik Madonna és Paul McCartney - stílusa a klasszikus indiai zene, az acid dzsessz, a flamenco, a quawwali és a drum & bass befolyásaiból formálódott ki, ám bármily közismert elemekből építkezik is, markáns és személyes és elmélyült tánczenét alkot. Beyond Skin című lemezét A world music 100 lényeges CD-je közé sorolta a szakirodalom - ezen a korongon a nukleáris kísérleteket folytató India identitászavarát vonta önnön gyökértelenségével közös nevezőre. Tablán, gitáron és billentyűkön egyaránt erős, a napokban megjelenő, Prophesy albuma továbbá brazil ritmusokat harangozott be, így nehezen lőhetjük be, mire számíthatunk, de hogy csalódást keltene, attól aligha kell tartani.

Lássuk meg.

m. l. t.

publikálva
2001/24. (06. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...