Az Oktatási Minisztérium és a nyelvoktatás: Sperhakni dajcs?

szerző
Farkas Eszter
publikálva
2003/11. (03. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportja által 1994-ben végzett reprezentatív felmérés az idegen nyelvek ismeretét és használatát térképezte fel: kétezer 14 éven felüli magyar lakossal töltettek ki a nyelvtudásukra vonatkozó kérdőíveket. Az eredményekből kiderült: 32 százalék jártasnak tartja magát legalább egy idegen nyelvben, 11 százalék két idegen nyelv ismeretét állította magáról. A valamilyen szintű tudással rendelkezőket megkérték arra, hogy ötös skálán értékeljék nyelvtudásukat. Ez a kép cseppet sem biztató: csupán 11,8 százalék mondta, hogy szóban és írásban is elboldogul legalább egy nyelven, és csak 3,6 áll így két nyelvvel. A felmérés tanulságai szerint az iskolázottság a legmeghatározóbb a nyelvtudás szempontjából. Terestyéniék megállapították: minél magasabb valakinek az iskolai végzettsége, minél fiatalabb korcsoporthoz tartozik, minél urbanizáltabb környezetben él, annál valószínűbb, hogy idegennyelv-tudással is rendelkezik. Nem sok jót árul el viszont az iskolai nyelvoktatásról az, hogy a középiskolát végzettek 90 százaléka saját mérlegelése szerint egy nyelven sem boldogul el.

Az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportja által 1994-ben végzett reprezentatív felmérés az idegen nyelvek ismeretét és használatát térképezte fel: kétezer 14 éven felüli magyar lakossal töltettek ki a nyelvtudásukra vonatkozó kérdőíveket. Az eredményekből kiderült: 32 százalék jártasnak tartja magát legalább egy idegen nyelvben, 11 százalék két idegen nyelv ismeretét állította magáról. A valamilyen szintű tudással rendelkezőket megkérték arra, hogy ötös skálán értékeljék nyelvtudásukat. Ez a kép cseppet sem biztató: csupán 11,8 százalék mondta, hogy szóban és írásban is elboldogul legalább egy nyelven, és csak 3,6 áll így két nyelvvel. A felmérés tanulságai szerint az iskolázottság a legmeghatározóbb a nyelvtudás szempontjából. Terestyéniék megállapították: minél magasabb valakinek az iskolai végzettsége, minél fiatalabb korcsoporthoz tartozik, minél urbanizáltabb környezetben él, annál valószínűbb, hogy idegennyelv-tudással is rendelkezik. Nem sok jót árul el viszont az iskolai nyelvoktatásról az, hogy a középiskolát végzettek 90 százaléka saját mérlegelése szerint egy nyelven sem boldogul el.

Az átfogó nyelvoktatási stratégia kimunkálása egy évtizede a terítéken van. Gyakori érv, hogy bár az Európai Unió kapujában egyre fontosabb az idegennyelv-tudás, Magyarországnak e téren jócskán vannak lemaradásai. A leggyakrabban idézett adat szerint 1994-ben a magyar lakosság csupán 12 százaléka állította magáról, hogy használható nyelvtudással rendelkezik - azaz szóban és írásban is elboldogul egy idegen nyelven. (Hozzá kell tenni, hogy ez a Terestyéni Tamás és csapata által végzett reprezentatív felmérés nem a tényleges nyelvtudásról ad számot, hanem a megkérdezetteknek a saját nyelvtudásukról alkotott képét rögzíti.) Az okok között szerepelhet, hogy a kommunikatív kompetencia, azaz a használható nyelvtudás oktatása a gyakorlatban Magyarországon még mindig kevéssé érvényesül, noha a nyelvtanárképzésben mintegy tíz éve ez a vonal dominál.

Az átfogó koncepció

kidolgozására Magyar Bálint oktatási miniszter kérte fel Medgyes Péter helyettes államtitkárt, lévén, hogy az idegennyelv-oktatás a kormány egyik prioritása. A 2002 nyarán megkezdett munkában az OM köz-, felső- és szakoktatási munkatársai és a vidéki professzorokból összehívott Bölcsek Tanácsa vett részt. Medgyes Péter lapunknak elmondta: a stratégia kidolgozása előtt több, korábban készült felmérést áttanulmányoztak, így például a már említett Terestyéni-féle 1994-es helyzetképet és motivációs, attitűdvizsgálatokat is (a felmérésekről lásd keretes írásunkat).

Egy 2000-ben az angol és német nyelvre végzett felmérés szerint a nyolcadik és tizedik osztályosok 11,8, illetve 8,7 százaléka válaszolta, hogy a nyelvtanulást abbahagyná, amint lehet. Viszont ugyanennek a korosztálynak a 31,9, illetve 43,7 százalékának a céljai között szerepel a középfokú nyelvvizsga. 1997 és 2000 között ugyanakkor a felsőoktatásban az első évre beiratkozott diákok egyötöde rendelkezett középfokú C típusú nyelvvizsgával. Ráadásul a statisztikai adatok szerint nyelvtudásukat gyakran nem a középiskolában sajátítják el, hanem különórára kénytelenek járni: a nyelv magasan vezet a fizetett különórák sorában.

Regionálisan is nagyok az eltérések a nyelvtudás terén, valamint a szociokulturális háttér is meghatározó. Az OM új koncepciója mindezek ismeretében három dolgot állít a középpontba: egyrészt az idegen nyelveket a közoktatásban kell megtanítani (egy nyelvet középszinten, egy másikat pedig alapszinten tudjon a végzős diák); segítséget kell nyújtani a hátrányos helyzetű iskoláknak; harmadrészt, ahogy Medgyes fogalmaz, "a gyerekek számára két legkurrensebb dolog, az idegen nyelv és a számítástechnika oktatását a lehető legtöbb ponton össze akarjuk kapcsolni". Ezért több alprogram is a Sulinet Expressz fejlesztéseire támaszkodik. A Sulinet Expressz célkitűzése szerint 2005-ig minden magyar közoktatási intézményben hozzáférhető lesz az internet, hardvereket és szoftvereket kapnak az iskolák, amire a Világ-nyelv pályázat nyertesei idegen nyelvi anyagokat tudnak majd rápakolni.

Mindez még nem újdonság: az előző kormányciklus alatt, 1999-ben is készült egy OM-tervezet. Ez Fazekas Márta szerint, aki 1994 óta a minisztériumban dolgozik, szintén "egy jó koncepció volt, alkalmas lett volna arra, hogy évekre előre meghatározzon egy hatékonyság-növekedést, az idegennyelv-oktatás fejlődését". A négy évvel ezelőtti terv tartalmazta a jelenlegi stratégia szinte minden elemét (a közoktatás fejlesztése, a szakmai nyelvi kompetenciák fejlesztése, a pedagógusképzés előtérbe állítása, a monitorvizsgálatok szorgalmazása, a két tannyelvű oktatás kiterjesztése). Nem szólt viszont kiemelten a hátrányos helyzetű iskolákról; márpedig ez a Világ-nyelv egyik fontos újítása - a másik a tartalomalapú oktatás bevezetésének szorgalmazása.

Öveges Enikő, az új stratégia koordinátora megjegyezte: a korábbi koncepció inkább mennyiségi változtatásokat javasolt, például óraszámnövelést, csoportbontásokat, míg ők a minőségi változásokra koncentráltak. Azt is szem előtt tartották, hogy jogszabályokon ne kelljen módosítani, mert így talán az elképzelések gyorsabban megvalósulhatnak. Hogy a `99-es koncepció - ami eljutott ugyan a minisztériumon belüli egyeztetés legfelsőbb fórumáig, a miniszteri értekezletig - miért múlt ki, arról Fazekas Márta azt mondta: valószínűleg azért, mert a Pénzügyminisztérium nem adta meg a szükséges költségvetési támogatást. "Magyar Bálint viszont vállalta miniszteri kinevezésekor, hogy ezt a kérdést kiemelten fogja támogatni" - tette hozzá.

A Világ-nyelv félmilliárd forintot kapott, ebből az összegből kell 2003-ban elindítani a tíz alprogramot. Az első évben, amint Medgyes Péter elmondta, "egy csomó ötletet elindítunk, ezek között lesz, ami nem működik, és lesz, amin módosítani kell. De 2004. nyár végére, amikor meg kell tervezni a következő évi költségvetést, látni fogjuk, hogy mi működik, mi nem. Ekkor új kalkulációt készítünk, és reméljük, hogy a következő évi költségvetésből is sikerül majd legalább ekkora összeget elnyerni." Hozzátette, hogy az uniós csatlakozás után EU-s támogatásra is lehet számítani: az idegennyelv-oktatás a Nemzeti Fejlesztési Tervben is prioritásként szerepel, így annak brüsszeli elfogadása esetén egy magyar forint kb. kétforintnyi uniós támogatással egészülhet majd ki.

Az ötszázmillió forint

programonkénti felosztásában a Bölcsek Tanácsa, a Tempus Iroda és az OM munkatársai is részt vettek: az egyes alprogramok kidolgozói készítettek egy kalkulációt, hogy a célokat körülbelül mekkora összegből lehet megvalósítani. A keretösszegeken a pályázatok beérkezése után még lehet módosítani. Öveges Enikő szerint "akármilyen idealisták vagyunk is, vannak olyan programjaink, ahol számítunk rá, hogy nem lesz elég megfelelő jelentkező. Az ezekre a területekre szánt pénz egy részét majd átcsoportosítjuk oda, ahol viszont lesz". A stratégia jelentősége a tíz alprogram egymásra épülésében áll: a pályázó iskola életére nemcsak egy, hanem öt-hatféle dolog hathat egyszerre.

A stratégia kidolgozói szerint a legfontosabb a Forrás alprogram, ami a hátrányos helyzetű iskolák számára teszi lehetővé olyan tanulóközpontok felállítását, amelyben idegen nyelvű könyvek, videók, DVD-k lesznek elérhetők helybeni használatra és kölcsönzésre is. Öveges szerint legyenek bármilyen képzettek is a hátrányos helyzetű iskolák tanárai, e nélkül a program nélkül aligha tudnak továbblépni. (E program előzményének tekinthetők egyébként a British Council által támogatott resource centre-ek, amelyek az ország öt vidéki városában működnek. A központok célja, hogy autentikus anyagok elérhetővé tételével és hozzáértő pedagógusok bevonásával a diákok elkezdjenek érdeklődni a nyelvek iránt, és egyéb ismereteiket is bővíteni tudják az idegen nyelvű anyagok segítségével.) A Váltogató alprogram a tartalomközpontú nyelvhasználat fejlesztését szolgálja oly módon, hogy támogatja az idegen nyelvi anyagok egyéb tantárgyak oktatásába való beépítését. Hasonlóan újító jellegű az Előre fuss! alprogram, ami a nyelvoktatásban

hátrányt szenvedő

diákok igényeinek megfelelő nyelvoktatási programok létrehozását támogatja. A Világ-nyelv egy korábbi fázisában ez az alprogram elsősorban a roma gyerekeknek szólt volna, de ezt kibővítették a testi és érzékszervi fogyatékos gyerekekre, a diszlexiás és diszgráfiás diákokat oktató iskolákra is. "Az integrálás és nem a szegregálás a cél, az, hogy a nyelvtanulás terén hátrányt szenvedők be tudjanak kapcsolódni, ezért nem éreztük jónak csak a roma gyerekek kiválasztását" - magyarázta Öveges Enikő.

Az Egy életen át alprogram azoknak nyújt még egy esélyt, akik az elmúlt évtizedekben az oktatási rendszer fogyatékosságai miatt kimaradtak a nyelvoktatásból. Erre olyan költségvetési intézmények pályázhatnak, amelyek alkalmazottai nem rendelkeznek nyelvvizsgával. Fazekas elmondta, hogy gyakorlatorientált oktatást szeretnének nyújtani olyan, "főleg vidéken élő, harmincöt év feletti embereknek, akik például vendéglőt működtetnek, kiadják a szobájukat olyan helyen, ahol sok a turista".

Kérdés, hogy mindez mennyire képes javítani a magyar lakosság gyakorlati nyelvtudását - elvégre a tanárok mindennapi gyakorlata, ami nyilvánvalóan meghatározza a diákok nyelvtudásának minőségét, lassan változik. Ezt hangsúlyozta Fazekas Márta is: "Mire az új módszerek megjelennek a fejekben, aztán onnan átmennek a gyakorlatba, az 8-10 év." Medgyes Péter összegzése szerint a fejlődés kétféle útja közül ők nem jogszabályi, kötelező változtatásokat akarnak, hanem választható lehetőségeket kínálnak pályázati rendszerben. A siker tehát jórészt a felhasználókon múlik.

Farkas Eszter

(A pályázati felhívások megtalálhatók a www.om.hu és a www.tpf.iif.hu oldalakon.)

Mit tudunk és hogyan

Fazekas Márta szerint a valós helyzet korántsem ennyire gyászos. Ezek az adatok nem konkrétan a nyelvtudásunkról adnak képet, hanem sokkal inkább "az önismeretünkről. Az emberek kishitűek, nincs önbizalmuk, még azok is negatívan nyilvánulnak meg a kérdőívek kitöltésekor, akik azelőtt két évvel szereztek középfokú nyelvvizsgát. Ebben az iskola is negatívan hat, mert a diákokban nem a pozitív énképet erősíti".

Nikolov Marianne, a Pécsi Tudományegyetem angol alkalmazott nyelvészeti tanszékének vezetője az Iskolakultúra 2001/8. számában megjelent cikke szintén hivatkozik az osztálytermi eljárások nem megfelelő hatékonyságára: "Nagyon valószínű, hogy a diákok gyenge nyelvi teljesítménye módszertani hiányosságokra vezethető vissza." Ez alatt azt kell érteni, hogy a tanárok a modern kommunikatív anyagokat a legtöbbször hagyományos eljárásokkal, oda-vissza fordítással dolgozzák fel, "ezzel is alátámasztva, mennyire lassú a módszertani megújulás folyamata". Ezt a feltételezést erősíti meg egy, az OM felkérésére 2000 tavaszán végzett felmérés is. A mintegy harmincezer 6., 8. és 10. évfolyamos diákot bevonó felmérés célja az volt, hogy az idegen nyelvek magyarországi oktatásáról, a motivációkról és attitűdökről is képet adjon. A feladatlapokat és kérdőíveket angolt vagy németet tanuló osztályokban töltették ki; az eredményekből az is kiderült, hogy a két nyelv választásának aránya országos szinten csaknem azonos, de regionálisan markáns különbségek vannak. A két "sztárnyelv" közül a németet a diákok 90 százaléka a Nyugat-Dunántúlon tanulja, a keleti megyékben az angol a vezető nyelv. A szülők iskolázottsága is erősen befolyásolja a nyelvválasztást: az adatok szerint minél magasabb az anya iskolai végzettsége, annál valószínűbb, hogy a gyermek angolul tanul.

A szülői ráhatás egyébként a legjelentősebb a nyelvtanulási motivációk közül. A gyerekeknek ötös skálán kellett értékelni olyan kijelentéseket, melyek motívumokat illusztráltak. Mindhárom évfolyamon, az angolosok és németesek között is 4,3-4,5 körüli átlagot kapott az a kijelentés, hogy "szüleim fontosnak tartják, hogy tudjak ezen a nyelven". Nikolov Marianne szerint meglepő volt, hogy ezzel szemben a tanult nyelv popkultúrája és filmjei sokkal kisebb arányban motiválják a diákokat.

A felmérés arra is kitért, hogy a tanórán milyenfajta feladatok vannak túlsúlyban: a diákok válaszai alapján még mindig a formaorientált feladatok az uralkodóak. Leggyakoribb a fordítás, a nyelvtani gyakorlatok megoldása, az egyéni munka és a hangos felolvasás, noha ez utóbbi köztudottan alig függ össze a szöveg megértésével. A Világ-nyelv több alprogramja azt célozza meg, hogy a jelenlegi gyakorlat helyébe a tartalomközpontú nyelvtanítás kerüljön.

szerző
Farkas Eszter
publikálva
2003/11. (03. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...