A szavazóknak minden alkalommal 4, a közelmúltban magyarul megjelent szépirodalmi vagy azzal határos műfajú kötetet kell megnevezniük és sorrendbe állítaniuk; az első 15, a második 10, a harmadik 6, a negyedik pedig 3 pontot kap.
A listás könyvek megvásárolhatók a Fókusz Könyváruházban (1072 Budapest, Rákóczi út 14., fokusz [dot] budapest [at] lira [dot] hu) és az Írók Boltjában (1061 Budapest, Andrássy út 45., www.irokboltja.hu).
Meg szoktuk állapítani, szinte listáról listára, hogy ítészeink mint megannyi Don Quijote mennek szembe az önök feltételezett elvárásaival, és adnák az önök kezébe elszántan a magyar, de ha csak egy módjuk van rá, a világlírát is. Itthon már csak nagy múltja miatt sem tud - hisszük és reméljük - a líra egészen meghalni, meg aztán alsó hangon is hazánk a nyolcmillió alanyi költő országa. Nem gúnyolódom, jól van ez így, ráadásul ebből a nyolcmillióból kiemelkedni látszik jó pár fiatal és kora középkorú ember, akik mintha épp most kívánnák megvalósítani a magyar költészet új ezüst-, vagy ki tudja, aranykorát, így pallérozott ízlésű szavazóink nem is hetykeségből teszik, amit tesznek: egyszerűen nem tehetnek mást, mint hogy észreveszik és regisztrálják, ami a szemük előtt zajlik éppen. Ez a lista minden eddiginél inkább líralista lett, ámbár az uszodahosszal aranyérmet nyerő kötet, Térey János Protokollja az epika, jóllehet a verses epika nemébe sorolandó. Noha az elragadtatás, úgy tűnik, nagyjából konszenzuális, a kritikák aránylag lassan születnek. Elsőként a Narancs üdvözölte e sorok írójának kritikájával a könyvet ("Szeptember túlságos napsütése", 2010. december 16.), aztán a Litera kritikusa, Darvasi Ferenc listatársunk következett (Nagyszabás), végül Babiczky Tibor nevezte remekműnek a verses regényt a Népszabadságban ("Áthelyeztek a huszadik századhoz", 2011. február 5.) - és igaza volt.
Bodor Ádám 1978 és 81 közt írt, a későbbi remekműveket sok tekintetben előlegező, most kötetbe gyűjtött tárcáit Mikó Ivett mutatta be lapunk január 6-i számának Visszhang rovatában; összegyűjtésüket megelőzően az ÉS-ben olvashattuk őket. Ezek a régi, kimondottan újságba szánt, ennyiben bizonyos értelemben alkalmi darabok kiállták az évtizedek próbáját; az életmű többletsúlyt biztosított számukra, jó, hogy megmenekültek a feledéstől.
Nemes Z. Márió elképesztően radikális kötetéről szólva Turi Tímea rádiókritikája megállapítja, hogy "a Bauxit szomorú antropológiája szerint az emberi test csupa össze nem illő részlet, ezért csupa embertelenség", ugyanakkor ez a felállás természetszerűen nem nélkülöz bizonyos fajta - mondanunk sem kell, módfelett sajátos - humort. A kötet egy hangsúlyos pontján Nemes Z. éppen a jelen listán utána következő Borbély-kötetet idézi. A listaolvasóknak már régről ismerős könyv, ahogy a teljes életmű is, egyre fontosabbnak tűnik Borbély nemzedékének és az utána következőknek, sőt a kilencedik helyre sorolt csodálatos versgyűjtemény szerzője, Takács Zsuzsa is így beszél fiatalabb pályatársáról a Literán: "Ami pedig B. Sz.-t illeti, kevés irodalmi rokonom van, akinek írói, emberi gazdagsága biztonságot nyújthatna nekem. Ha bajba jutok, vigaszért, kölcsönért hozzá fordulok." Borbély pedig Takács nagy költészetére éppen úgy figyel, mint a legfiatalabbakéra: ha valóban nagy magyar költészeti korszak formálódik csendben, abban neki nem csak költőként lesz döntő szerepe.
Lovas Ildikó újabb regénye két "kis kavicsról" szól: az egyikük csak egy kissé infantilis, épp ezért jól átélhető álmokkal felszerelt történelem-tanárnő, Kozma Léni, a másikuk azonban Leni Riefenstahl, a Harmadik Birodalom "kis kavicsa" úgymond, aki nem tudott semmit, és nem tehetett semmiről. Van továbbá hulla a padláson és nyomozás, valamint folyton hárított önmegismerés itt és amott. Az Origo aránylag frissen indult könyvkritikai blogja (Kötve Fűzve) Jolsvai Júlia jegyezte posztja szerint mindenből éppen annyi, amennyi kell; Deczki Sarolta ellenben úgy látja az ÉS-ben (A változékony időjárás, 2010. december 3.), hogy összetettségből talán egy kicsit kevesebb a kelleténél. Ön dönt.
Krasznahorkai László Max Neumann Karasznahorkai alkotásaitól ihletett munkáitól ihletve alkotta meg friss könyve szövegeit azon a lebilincselő nyelven, amelyre ráismerünk ugyan, megismerni, átlátni, birtokunkba venni mégsem tudjuk soha áthatolhatatlan, komor bonyolultságát: "Európa kortárs regényírói között egyedülálló intenzitással és eredetiséggel deríti fel azt a halvány vonalat, mely elválasztja a természetet a kultúrától, a végzetet a történelemtől" - telitalálat a borítón idézett jellemzés.
Spiró György új regényéről, mely a szerzőre jellemző módon sokkal inkább 1957, semmint 56 regénye (a forradalom lényegében kimarad hősünk életéből, és így a könyvből is, sürgős kezelésre szoruló aranyérproblémák okán) - szólt az Élet és Irodalomban Bazsányi Sándor módjával dicsérve (Posztszocialista lektűr, 2010. október 22.), e sorok írója pedig hasonló hangfekvésben e hasábokon (Élni akarnak, 2010. október 21.). Egyértelműbb elismeréssel tárgyalta a könyvet Kiss Ádám a Hírszerzőn és ismét csak az Origón Dömötör Ági, aki még többet igényelt volna. Szerinte egy széles hömpölygésű nagyregény anyaga is kibontható lett volna a könyvből.
És ezzel végére is értünk a regényeknek, innentől már csak versek következnek újra. Legelöl Bertók László derűsen, játékosan riadt költeményei:"Az arcodra, ha nem vigyázol, / drasztikusan ráfagy a máshol. / A nem úgy, a nem most, a nem te, / a 'mintha már', a 'csak a teste'". Aztán a legígéretesebb fiatalok egyike, Győrffy Ákos, akit Zelk Zoltán-díja alkalmából a múlt év utolsó ÉS-számainak egyikében Takács Zsuzsa köszöntött (Győrffy Ákos Zelk-díjas, 2010. december 10.). Megható pillanat tanúi vagyunk: egymást kölcsönösen értő generációk tekintete követi valami új készülődését. Jó, hogy két fontos ihlető zárja a sort: Szijj Ferenc első válogatott kötete és Tolnai Ottó minden szempontból hatalmas verse, A kisinyovi rózsa.
Egyebütt sok jó nem néz ki mostanában nekünk: maradnak a versek. Javasolnánk még, telhetetlenül, Gergely Ágneséit is (Jonathan Swift éjszakái) - valamint Grecsó Krisztián frissen kijött regényét (Mellettem elférsz).
