Könyv

Egy az egyben

Tabajdi Gábor: A III/III. krónikája

Könyv

Munkabeszámolók és értekezleti anyagok, üdültetési és egészségügyi adatok, felsőbb direktívák és munkahelyi panaszok - egy szocialista nagyüzem eleven, érzékletessé rekonstruált élete Tabajdi Gábor új kötetében. A belsőreakció-elhárítás Kádár-kori történetét áttekintő munkáról szólván talán hűvös dicséretnek tűnhet ezzel a méltatással indítani a könyvismertetést, ám a látszat csalóka. Merthogy a politikai és gazdasági rendszerváltás egyik történettudományi vesztese mindmáig a cégfelszámolási és privatizálási hullámokat és az ezekkel járó iratpusztulást olyannyira megszenvedő üzemtörténet. Titkosrendőrség ide, ügynökügyek oda, a III/III., s tágabban a III-as főcsoportfőnökség szervezettörténeti krónikája tömérdek idevágó új információval, az irányítás és a - sokszor bürokratikusan önigazoló, sőt egyenesen parkinsoni - döntési mechanizmusok körvonalazásával szolgál, hála az e területre összpontosuló történészi részkutatások seregének. Mert ha első tekintetre egy-egy párt-alapszervezeti taggyűlés, létszámcsökkentési határozat vagy épp főcsoport-főnökségi sportnap nem is annyira izgalmas téma, mint a titkos nyomozások egyike-másika, azért a létezett szocializmus belvilágáról az előbbiek is sok mindent elárulnak.

A III/III. munkatársai persze nem lent fontak vagy vagont gyártottak; az állambiztonság 1963-ban kiadott ügyrendjében a csoportfőnökség feladata így hangzott: "A Magyar Népköztársaság állami, társadalmi, gazdasági rendjének megdöntésére vagy gyengítésére törő belső ellenséges elemek tevékenységét felderíti és megszakítja [...]. Tevékenységét a belső ellenséges elemek fő gócainak felkutatására és kapcsolatainak megállapítására összpontosítja. Feladata, lehetősége szerint, eszközeivel a politikai bűncselekmények elkövetésének megelőzése, az ellenséges erők bomlasztása, elszigetelése, és a megtévedt elemek leválasztása. Elősegíti a volt ellenséges elemek jelenleg lojális magatartást tanúsító tagjainak beilleszkedését társadalmi rendünkbe." A cégnek abban a rugalmasnak és dialektikusnak elképzelt politikában kellett folyamatosan helyet találnia és megfelelnie, amelynek két szélső pontját a rendszer névadójának megnyilatkozásaiból könnyen formulázhatjuk. "Hát valakiket be köll csukni időnként. [...] Neki is jobb, nekünk is jobb. Mindenki okosodik." - kedélyeskedett az első titkár egy 1968-as (harisnya)gyárlátogatás során, hogy aztán 1974-es belügyminisztériumi beszédében, melyet a kötet is idéz, így intse a szavait hallgató parancsnokokat: "...a belügyi munka mértéke nem az, hogy mennyi ember ül a börtönben".

Ebben a három évtizedes, egyszerre merev és mégis változékony képletben, a belügyi garnitúrát jól ismerő, felhasználó, de azzal szemben egy kicsit mindig bizalmatlan kádári hatalomgyakorlás világában rendkívüli feladatokkal és elvárásokkal került szembe a III/III-as csoportfőnökség, amelynek vezetői közül ezért csak igen kevesen tudtak olyan megingás nélküli karriert befutni, mint az oly sokat emlegetett Harangozó Szilveszter. A Tabajdi által a kötet mellékleteiben elősorolt életrajzok ilyesformán a korszak káderpolitikai praxisát felülmúló hullámmozgást, előléptetési és áthelyezési gyakorlatot sejtetnek.

A merev és mégis változékony képlet az ellenségkép átalakulásán, az aktuális ellenségek kiválasztásában is jól felismerhető a forrásokat éves bontásban göngyölítő kötet lapjain. A horthysta korifeusok, főpapok és az ötvenhatban aktivizálódó kisgazdák helyébe idővel új csoportok kerültek: népiesek, katolikus bázisközösségek, vélt maoisták, avantgárd művészek, rakoncátlan filozófusok és a talán legrettegettebb társaság - a fiatalok. A III/III. gazdag és pártszerű belső élete mellett az e csoportok ellen megindított titkos nyomozások, ügynöki tevékenységek és adminisztratív fellépések gazdag áttekintését kínálja most a terület részkutatásait tömören, de informatívan egymás mellé rendező Tabajdi, s ennek eredményeképpen a krónika nem csupán gusztusos, mutatós és - ne szégyelljük a jelzőt! - szórakoztató kötetet ad ki, de a korszak titkos történetén keresztül az ismertnek tudott nyilvános folyamatok újraértelmezésében is a kezünkre jár. Kézikönyv a javából.

Jaffa Kiadó, 2013, 464 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.