KÖNYVMELLÉKLET

Egyről a kettőre

Marcus du Sautoy: A prímszámok zenéje; Alex Bellos: Alex Csodaországban

Könyv

Népszerűsítő könyvet írni a matematikáról egyszerre nemes kihívás és kecsegtető feladat: ha jól csinálja az ember, olyanokban is felkeltheti a tárgy iránti érdeklődést, akikben csak traumák maradtak középiskolai tanulmányaik nyomán - ugyanakkor azoknak is képes szórakoztató órákat szerezni, akik máig sem szűnő lelkesedést mutatnak a matek iránt.

Az angol Marcus du Sautoy például remek példája annak, hogyan férhet meg egy emberben a tudós és a tudomány-népszerűsítő: az Oxfordi Egyetemen matematikaprofesszor, miközben az űrt is megjárt Charles Simonyi által alapított tudománynépszerűsítő tanszék vezetője (ebbéli minőségében Richard Dawkins utódaként). A matematika mellett gyakorló futballista és trombitás Sautoy remek könyvek szerzője, emellett állandó szereplő a Times vagy a Guardian hasábjain, illetve a BBC különböző műsoraiban.

Jellemző, hogy külön cikkben világította meg, mi a kapcsolat a Galaxis útikalauz stopposoknak mágikus száma, a 42 és az általa kutatott úgynevezett Riemann-féle zéta-függvény között. Nos, ez utóbbi előkerül a most magyarul is kiadott első, nagy sikerű könyve, A prímszámok zenéje lapjain is. Ki ne hallott volna a prímekről, melyek csak önmagukkal és 1-gyel oszthatók? Kevésbé közismertek a velük kapcsolatos matematikai dilemmák és hipotézisek: például hogy megjósolható-e a prímek eloszlása a számegyenes tetszőleges (azaz a nem túl nagy pozitív egészek általunk is magabiztosan kezelt csoportján túlmutató) szakaszán, illetve létezik-e olyan képlet, amellyel prímeket lehet előállítani, lehet-e kapcsolatot teremteni a prímszámok és a komplex számok univerzuma vagy éppen e számok és a zene között. S miközben a látszólag absztrakt problémákat elemzi, könyvében feltárul a tudomány és ezen belül a matematikatörténet utóbbi két-három évszázada is, olyan lenyűgöző, elvarázsolt figurákkal, mint például hőse, Bernhard Riemann, a 19. századi német matematikuszseni (akinek számos kiadatlan írása a hálátlan házvezetőnő jóvoltából a kályhában végezte). A híres Riemann-sejtést a göttingeni utód, David Hilbert már 1900-ban felvette a matematika 23 megoldatlan problémája közé - és 2000-ben is felkerült a "millenniumi problémák" hetes listájára, melyet a Clay Matematikai Intézet állított össze, tetemes pénzjutalom kitűzése mellett! Pedig pusztán egy, a komplex számokon értelmezett zéta-függvény úgynevezett nem triviális megoldásairól szól, amelyekről azt állítja, hogy ezek valós része rendre 1/2, azaz valamennyi komplex, nem valós gyök egyetlen egyenesen helyezkedik el. A prímszámok ebből következő egyenletes eloszlásának problémája azóta is a legnagyobbak elméjét foglalkoztatta, s korántsem meddő módon: a matematika, a számítástechnika, a kriptográfia s részben a modern elméleti (részecske)fizika jelentős területei épültek fel a prímszámok rejtélyeinek kutatása nyomán. Elő is kerül a könyv lapjain a közelmúlt megannyi hőse: a néhai zseniális indiai matematikustól, Srínivásza Rámánudzsántól Kurt Gödelen át Alan Turingig vagy a mi Erdős Pálunkig és a matematika magyar iskolájáig. Du Sautoy frappáns megfogalmazása szerint Riemann cikke és munkássága a matematikusokat kiragadta addig megszokott univerzumukból, s egy új, a józan észnek gyakorta ellentmondó világba szippantotta - így jutott el Alice is a nyúl üregén át Csodaországba.

Ez a hasonlat érdekes módon visszaköszön másik könyvünk címében is (eredetileg Alex's Adventures in Numberland). Ez utóbbi szerzője, a szintén brit Alex Bellos igazi polihisztor: matematikus létére évekig volt a Guardian dél-amerikai tudósítója, ezalatt könyvet írt a brazil futballról, s afféle "négerként", brit Peterdiként ő öntötte mondatokká Pelé önéletrajzát is. Mikor azonban hazatért, érdeklődése ismét a matematika felé fordult, s e könyve jelentős kritikai sikert arató bestseller lett a brit könyvpiacon. Pedig Bellos látszólag nem is tesz semmi mást, mint sok száz oldalon veszi elő a matematika autonóm területei, a számelmélet, a valószínűség-számítás, az algebra, a geometria, a topológia stb. problémáit, s illeszti őket szellemes és szórakoztató szövegkörnyezetbe.

Könyvében valósággal körbeszáguldja a Földet, miközben fejszámolóművészek, mechanikus kalkulátorok virtuóz kezelői, kaszinófosztogató számolózsenik és az aranymetszés megszállottjai kavarognak előttünk. Eközben világosan kiderül, hogy amiről a matematika beszél, az nem puszta absztrakció (habár formáját tekintve természetesen az is), hiszen az alakzatok, a ritmusok, a szimmetriák és eloszlások itt villódznak a szemünk előtt - mondhatni, ezekből épül fel a világ. És nem hagyja ki a számításból azokat a játékokat sem, melyeket gyakorta nem matematikusok ötöltek ki, de matematikai jelentőségük kétségtelen - a tangram és a sudoku mellett kiemelt helyen foglalkozik a Rubik-kockával és a vele kapcsolatos tudományos problémákkal is. Bűvös négyzetek, Menger-szivacsok, Sierpi–ski-szőnyegek: mind azt jelképezik, hogy a formákkal, számokkal, alakzatokkal, szimmetriákkal való játék egyszerre mozgatja meg elménk racionális felét és képzeletünket: a matematika egy jókora szeletét klasszikus módon szépnek látjuk, miközben ezek racionális, kalkulálható magját sem szűnünk meg kutatni.

Fordította: Gyenes Zoltán. Park, 2014, 421 oldal, 3900 Ft; Fordította: Dedinszky Zsófia. Európa, 2014, 581 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk