KÖNYVMELLÉKLET

Keletre, nyomorultak!

Ziemowit Szczerek: Jön Mordor, és felfal minket, avagy a szlávok titkos története

  • - legát -
  • 2017. július 8.

Könyv

Lehetett sajnálni a szükségállapotos lengyeleket a nyolcvanas évek elején, de a többség inkább csak lesajnálta – ugye, emlékszünk még a húsjegyes viccekre? –, vagy egyszerűen alacsonyabb rendűnek gondolta őket; a „lengyel” a seftelő szinonimája volt ekkor, nem a jó baráté.

Igaz ugyan, hogy ma már egyre kevesebben emlékszünk mi is, a lengyelek is e szégyenteljes időszakra, de az ilyesfajta helyzet nem múlik el nyomtalanul. Meg aztán hasonló epizódokat bármelyik kelet-európai nép történelméből előráncigálhatnánk, sőt, akár térségi specialitásnak is mondhatnánk az ilyen – mindig változó – erőviszonyokat, amihez nem is biztos, hogy át kell lépni az országhatárt. És akkor a Jön Mordor, és felfal minket… beharangozójában azt olvassuk, hogy kelet-európai gonzó, ami a lehető legrosszabb felütés.

Ziemowit Szczerek könyve elsőre azt ígéri, amiért az egyszeri lengyel Ukrajna felé veszi az irányt: olcsó lerészegedést, önfeledt kacagást, az élet császárságát. Ráadásul teljes joggal. Mert amit Ukrajna nyújtani tud, az még egy lengyel (magyar, horvát, cseh stb.) számára is egzotikus tud lenni, nem beszélve arról, hogy mekkora elégedettséggel tölthet el ilyenkor megállapítani önnön felsőbbrendűségünket.

A könyv „cselekménye” csak megerősíti előítéletünket, hogy Ukrajnában a gátlástalansággal palástolt reménytelenség még a saját mércénk szerint is elképesztő. Szczerek művében a YouTube Best of Russia válogatásvideói elevenednek meg Adidas melegítőkkel, árokban fetrengő részegekkel, tanyaközpontban felbukkanó limuzinokkal, a legkorruptabb rendőrökkel és a legszarabb zenékkel. Legfeljebb azok a szintén mindig tökrészeg felhőkergetők képeznek kivételt, akik hisznek a Nyugatban, a Nyugathoz csatlakozásban. Szerencsére Szczerek ezt az irodalmi alapanyagként aknamezőnek látszó területet képes eredeti módon, hatalmas lendülettel és nagyon viccesen bejárni, könyve akár rendhagyó útikalauzként is szolgálhat, hiszen a szerző Lembergtől Ogyesszáig, Munkácstól Harkovig szinte mindenütt kalandokba keveredik. Miközben tényleg csak röhögni lehet az egészen, a könyv egy pillanatra sem hagy kétséget afelől, hogy az efféle gyarmatosítás mennyire nincs rendjén, mennyire szánalmas önmaga és honfitársai kisstílű kalandkeresése.

Amikor a könyv 2013-ban megjelent, minden bizonnyal ez az önkritika lehetett a legfontosabb üzenet, a magyar fordítás megjelenésekor azonban a történelem egyszerűen átgázolt mindenféle katasztrófaturizmuson. Már csak az kérdés, hogy ha ezek voltak a boldog békeidők, mi lehet most?

 

Fordította: Körner Gábor. Typotex, 2016, 242 oldal, 2900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.