Németország, a háború után. "Annyi regényt ismerhettél meg, ahány emberrel sikerült a mindennapinál valamivel bizalmasabb, mélyebbre hatoló beszélgetésbe merülnöd. Ezek a beszélgetések - e 'regények' döbbentettek rá, hogy a legtöbb szenvedést és késõbb szorongást - németek okozták. De nemcsak másoknak, maguknak is" - írja a szerzõ a rövid elõszóban. Ami aztán a kis kötet lapjain egy családtörténet szálai mentén kibontakozik, az már inkább a persze sokféle úton-módon meghatározott személyek vágyainak és csalódásainak, keserûségeknek, szerelmeknek, lehetõségeknek és korlátoknak, szorgalomnak, akarásnak, meggyõzõdésnek, morális tartásnak, józan számításnak, miegyebeknek a sorsszerû folyománya - volna, de hát mindig erõsebb a külsõ mese, a történelem. A sztorit egyedi ízei teszik igazán színessé, a súlyát, erejét pedig az adja, ahogy - hiába százezredszer, mégis változatlan erõvel - az arcunkba tolja a legyûrhetetlen és kijátszhatatlan alapigazságot a sors kíméletlen közönyérõl, legszebb érzéseink, legszentebb hiteink semmisségérõl az Élet, a Történelem szeszélyes romboló erejével szemben. Érdekes, mennyire segíti az olvasói odafordulást a feltevés, mondhatni, remény, hogy valóságos emberek valóságos történetét kapjuk a kezünkbe, amelyet nem az írói fantázia, hanem maguk a szereplõk, pontosabban kiszolgáltatottságuk környezetüknek és a világ folyásának eszkábált össze. Érdekes módon az eseményeknek fõleg a korai kezdetei izgalmasak, a harmincas évekbeli folytatásban megjelenített vélemények, érzések olykor hiteltelennek, illusztrációszerûnek tûnnek. Maguk a szereplõk azonban mindvégig érzékletesen jelennek meg, a történész-dokumentumfilmes tömör, a szószaporítástól dicséretesen tartózkodó stílusa pedig rokonszenvesen fogja rövidre és teszi ezzel erõteljessé a könyvecskét.
Noran Libro Kiadó, 2010, 129 oldal, 1980 Ft
****
