És csakugyan: a Moll mintegy lendületből hozza azt a magas színvonalat és azt a jellegzetes megszólalásmódot, amit a szerzőtől megszokhattunk, ugyanakkor jól érezhető rajta az is, hogy a nagy megújító energiák már inkább az életmű egyéb műfajaiba tevődtek át, a versek háttérbe szorultak. Szemléletes ebből a szempontból, hogy csak versekből nem is futotta egy teljes kötetre: az öt ciklusból álló és mintegy hatvan művet magában foglaló Moll középső ciklusa (A vigasztalhatatlan) ugyanis nem versekből, hanem kisprózákból, abszurd és groteszk rövid történetekből áll, és nem igazán világos, mi lenne a viszonyuk a kötet többi darabjához.
Továbbra is jól tapintható az az arrogáns hangnem, amit hol "Térey-terrorként", hol "terminátor-költészetként" aposztrofált a kritika, és amelynek egyik visszatérő eljárása, hogy a lírai én mesterségesen kreált gyenge ellenfeleket gyűrt maga alá, legyenek azok nők, átlagpolgárok vagy olyan szimbolikus közösségek, melyekkel szemben a lírai én felértékelhette magát. A Moll számtalan hasonló értékszerkezetű verset foglal magában, mindenekelőtt sok-sok portrét (ilyen például a Búcsú a Poptól, A fehér ember, A sértettek, Szeretetlen Margit, Persona), de a Köztisztaság tér és a 2011-ben méltán elhíresült Magyar közöny kvázi-közéleti versei is erre, a vers tárgya és a lírai én közti értékhierarchiára épülnek, amikor kipécézik az öncsalást, a középszerűséget, a szervilizmust és egyebeket. Szintén megszokott eljárása a szimbolikus tájleíró vers, melyet ezúttal főleg a kötet ún. Bihar-versei reprezentálnak, ahogy a 2000-ben kiadott Drezda-kötet óta jellegzetes az is, hogy már nem egy nehezen tapintható magánuniverzum áll a versek mögött, hanem az olvasó számára is jól azonosítható történelmi események, helyszínek, mítoszok vagy éppen műalkotások. A Moll gazdag az ilyen utalásokban, melyek közül különösen a képzőművészet és a görög mitológia szerepe kiemelkedő (utóbbi egy teljes ciklust kapott).
Ami azonban mégis elmozdulásként (vagy egy korábbi vonulat felerősödéseként) érzékelhető, arra a cím is ráirányítja a figyelmet. Egyszerre enigmatikus és találó cím: lágy hangnemre utal, ugyanakkor, mint azt maga a szerző is elmondta egy interjúban ("Ezek az emberek elpusztíthatatlanok", Magyar Narancs, 2013. január 31.), sok köze van a melankolikus attitűdhöz is. A kötetben általában véve dominál a töredékekhez, romokhoz, a szétszereléshez és össze-nem-rakáshoz való vonzódás, azaz egy olyan tekintet, mely a látványt a felbomlás és az időbeli hanyatlás megfordíthatatlan folyamataiban érti meg, és egyben az értékek kiüresedéseként, maszkká válásaként is. Kemény és kíméletlen melankólia ez, amely azonnal felméri és egyetlen pillanatképben rögzíti a békésnek tűnő jelen mögött a múlt töredékekre szétesett romjait (Fürdőhely, futtában), a sikeresnek tűnő életek mögött a tragikus sorsot (Vénusz a passzívházban), vagy épp a színes eszmék színpadiasságát, kellékjellegét és a mögöttük ásító ürességet (lásd például a kötetkezdő vers kíméletlen kritikáját az európai értékekről). Térey nagyon jó ebben a maszktalanításban, demitizálásban és szétszerelésben - ugyanakkor melankóliájából teljességgel hiányzik a részvét. Dekomponál, de nem vigasztal, és nem érez együtt - csak rögzít, hidegen.
Ebből a szempontból némiképp mások a Gyöngédség-projektum ciklus egyes darabjai, amelyekben visszaszorul a máskülönben domináns részvéttelenség, és itt lesz lágy is a címben jelölt "moll". Több vers is valami eddig nem jellemző visszafogott rezignációval és elnézéssel szólal meg (Északi oldal, Pacific, Föladatok, és maga a Gyöngédség-projektum), ami kétségkívül jelentős ellépés a korai versek agresszív, militáns hangjától. És ha már a ciklus címadó versénél tartunk: bizonyos értelemben ez a kötet címadója is, hiszen itt szerepel egyedül a "moll" szó. Egyben ez a kötet egyik legszebb (szerelmes) verse, ahol a megszólított már nem valami gyűlölet-szeretet viszony ambivalenciájába íródik bele, hanem "hóátfúvás az életemen", "fogat ügetése" és "természetes torlasz". Ez az új, "lágyabb" Térey azonban csak nyomokban van jelen a kötetben.
Szintet tart tehát a Moll, és csak apró elmozdulásokban, kis nyitásokban hallat benne magáról az új. De lendületből is jót és magas színvonalút produkál, valahogy úgy, mint a sas, amikor lustán odafenn köröz: mivel már megvan az irány, a sebesség és a megfelelő léghullám, nehéz leesni. Persze a szárnyakat azért valamennyire mozgatni kell, de már elég csak egy kicsit - így is jól repül.
Libri, 2013, 140 oldal, 2490 Ft