A fiatal költő a Városban üldözőbe veszi a vele gonosz tréfát űző titokzatos idegent, akiről úgy sejti, idegen kém - ez az állítás a felcserélt nevek ellenére Bulgakov és Auster regényére egyaránt igaz, mindössze annyi eltéréssel, hogy a Láthatatlan főhőse, az elvesztett önbecsülésének visszanyerése érdekében bosszút forraló, "életében először vérre szomjazó" Walker nem Moszkvában, hanem Párizsban ered Born nyomába, akit egy gyilkosság elkövetésével vádol, hogy másodszor is pórul járjon. Walker három narrátor által, négy nézőpontból elbeszélt, 2008-ban lezáruló történetének befejező részéből aztán ki is derül, hogy a szereplők neve "meg lett változtatva", de nem egyszerűen az intertextualitás felismerésének szellemi izgalma kedvéért. "Adam Walker nem Adam Walker", "még Born sem Born", "New York nem New York", "egyedül Párizs valóságos". Utóbbi miért is? Mert a hatvanévesen meghalt Walker félbemaradt memoárját az elkészült jegyzetek alapján befejező Jim Freeman nevű narrátor-író szerint a szálloda, ahol "nem-Walker" annak idején lakott, már régen nem áll, s ezért 1967 nyarának Párizsát sikerült megőriznie az emlékezetében - azt a várost tehát, amely, amikor leukémiában haldokolva egyetlen könyvébe belekezdett, már csak az ő fejében létezett. A gondolat a nyelv segítségével jön létre a testben, mivel - amint a francia fenomenológia filozófusa, Maurice Merleau-Ponty felfogása nyomán az egyik szereplő ki is fejti - a "nyelv agyi funkció". A tudat (gondolatok), a test és a világ érzékelése tehát egymástól nem választható el, s hogy mi mit jelent, azt korábbi tapasztalataink, élményeink befolyásolják. (A Bulgakov művét ismerő olvasó eleinte például azt várná, hogy a W kezdőbetűs szereplő legyen az antihős.)
A Born machinációi következtében teljesen szétesett személyiségű Walker megpróbálja megérteni önmagát, de rá kell jönnie, hogy még a sorsát alakító fontos érzéseire sincs a belső szótárában megfelelő szó. Bár Margot személyiségét nyájasnak, ám alapvetően mégis érdektelennek tartja, ellenállhatatlan vágyat érez iránta, s nem is sikerül magát megtartóztatnia, hiába tudja róla, hogy a nála tíz évvel idősebb nő a professzor szeretője, tehát foglalt, ráadásul az ő számára különösen veszélyes is. Viszont nem érez vágyat a korban hozzáillő, őt szerető Cécile iránt, akivel szellemi téren egy húron pendülnek, s minden szempontból összeillenek. "Nem az ő zsánere, mondja magának, leporolva ezt a homályos, agyonhasznált kifejezést, amely a testi vágy végtelen bonyolultságát hivatott kifejezni." Egyéb lehetőség híján annak alapján ítél, amit lát, ezért folyton téved és csalódik. New Yorkban Margot hirtelen-váratlanul szakított ugyan vele, amikor Párizsba érkezik, mégis felkeresi őt. A nő egy hatemeletes épületben lakik, amiről kiderül, hogy belül sokkal elegánsabb, mint az külső látványa alapján várható, "de a következő pillanatban megérti, hogy a portré még összetettebb, mint amit a fejében most alkotott" - volt szeretője ugyanis nem szülei pompás lakásában él, hanem egy apró cselédszobában, ugyanabban a házban. A látható világ megismerhetetlen - vonja le végül a konklúziót, majd élete elkövetkező negyven évében, egészen megbetegedéséig felhagy az irodalom művelésével.
Paul Auster minden bizonnyal Merleau-Ponty A látható és a láthatatlan című munkájából vette át magyarra mindössze két évvel később lefordított új regénye címét, s a könyvben még más filozófusok neve is előfordul, de műve szerencsére nem csupán fenomenológiai tézisek regénybe öntése, és nem kizárólag a különféle perspektívákkal és narrátorokkal játszó újabb posztmodern ujjgyakorlat. Egy fiatal fiú felnőtté éréséről szóló, bravúrosan megírt fejlődési regényként is értelmezhető, hús-vér alakokkal, melyben a különböző narrátorok sajátos szemszöge csak gazdagítja a karaktereket. Annak a nézetnek megfelelően azonban, hogy a világról kizárólag szubjektív ismeretek szerezhetők, nem kapunk egyértelmű választ arra, hogy Born valóban bűnös-e, vagy sem, Walker állításai igazak-e, vagy nem (például a zavarba ejtő nyíltsággal leírt, nővérével folytatott, konszenzuson alapuló incesztuózus viszonyáról). Az sem derül ki, hogy jól járt-e, vagy rosszul, amikor (majdnem) végleg lemondott az írásról. Az olvasó persze azért nagyon is jól tudja, hogy az önéletrajzi elemeket is tartalmazó regényben nemcsak Walker nem Walker, hanem Jim sem Jim.
Fordította: Pék Zoltán. Európa, 2011, 312 oldal, 3500 Ft
