Ördögszekérkóró (Bret Easton Ellis: Az informátorok)

szerző
- jozef -
publikálva
1996/22. (05. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

- jozef -

Az Amerikai Psycho megjelenése után majdnem végigolvastam valami dolgozatot arról, hogy Bret Easton Ellis könyve mekkora egy mocsok, és milyen felelőtlenség, hiba volt az Európa Könyvkiadó részéről megjelentetni a regényt. És most itt van megint.

A perverz, gonosz állat új könyve után Thürmer Gy. igazán elégedett lehet: a kapitalista kupleráj, az imperializmus bástyája rothad rendületlenül, bűze idáig elér. A kólamámorban fetrengő, élhetetlen NATO-ágyútöltelékek naphosszat csak kódolt zenei és filmcsatornákat (MTV, HBO) néznek, minőségi kábítószereket élveznek, söröket és vörösboros spriccereket isznak és marhahúst esznek, a szemetek, nem pedig csirkefarhátat - igaz, nem is lesznek nyugdíjasok; akit nem a bőrrák vagy az AIDS visz el, annak lecsapolják a vérét. Egyszerűen türelem kérdése.

Az informátorok tizenhárom, Los Angeleshez kapcsolódó történet. L. A.-be - úgy tűnik - bele lehet őrülni, ahhoz képest egészen jól vagyunk. Itt már nem csak a fiatal, ápolt, tettrekész Bateman az, akitől rettegni kell az állatkertben; Az informátorok pszichopatái sokan vannak. Sodródnak, mint az ördögszekérkóró, mint a rockzenész, akinek agyát már múlt időbe tette a kábítószer, mint az autómosó, akit ismerőse emberrablásra és gyilkosságra bír. Mint a vámpírdivat-megszállott Dirk, aki vért iszik és hullát darabol otthon. "Kedvenc szerszáma a láncfűrész, de van is hozzá olyan hangszigetelése, hogy megengedheti magának."

Bret Easton Ellis azért lehet a gyűlölet alanya, mert ez a mocsok nagyon jól tud írni, jobban, mint ahogy magyar kritikusai valaha is fognak. Olyan hátborzongató párbeszédeket, mint Az informátorokban, utoljára J. D. Salinger Kilenc történetében olvastam, pedig az nem tegnap volt. Ellis nagyszerűen tud a szöveggel bánni; gyorsan, kegyetlenül pontosan teremt hangulatot. Kiégett, túlexponált képek - az elemi csapáshoz nem kell nukleáris hadviselés. Aki egy kis jóságra vágyik, az maradjon otthon, ha teheti. Írjon levelet, választ ne várjon. Ne reméljen kegyelmet.

Analitikushoz azért a vámpírok is járnak. Ott aztán beszédbe elegyednek az analitikussal, gyógyszereket íratnak fel, megfenyegetik egy kicsit, sakkban tartják, mintegy:

"- Miért kellene nekem félnem tőled, Jamie?

- Azért, mert én egy tagbaszakadt baromállat vagyok, és a fogam olyan éles, hogy ahhoz képest egy zsilettpenge éle bot. - Szünetet tartok. - Kell-e ennél jobb ok?"

Európa Könyvkiadó, 262 oldal, fordította Bart István, 690 Ft

szerző
- jozef -
publikálva
1996/22. (05. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...