Örömköltészet - Varró Dániel: Mi lett hova?

szerző
Kálmán C. György
publikálva
2016/48. (12. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A legegyszerűbb volna azzal kezdeni, hogy Varró Dániel új kötetét gyorsan és nagy-nagy élvezettel el lehet olvasni, hihetetlenül humoros, majd’ minden sorban robban egy-egy ötlet, jó eséllyel végigvigyorogjuk az összes verset, igazi öröm, féktelen mulatság – alig várjuk, hogy újrakezdhessük. Szeretteinknek hangosan felolvasunk belőle, szamárfülezzük a kedvenceket, néhány sor meg is tapad, nem győzzük idézgetni, darabokra szedve ízlelgetni.

Ezt mondhatnám meg hasonlókat, és igaznak is gondolnám, a kötet sokadik olvasására sem bánnám meg. És akkor itt be is fejezhetném. De a kritikus mindig savanyúskodik egy kicsit, eltöpreng a legkiválóbb szövegeken is, akadékoskodik. Hogy is szól a Bohóctréfa című disztichon?

Billeg a költő bent és kint szakadéka fölött, a / vers vékony, szakadós, hártyafinom kötelén, / és te segíteni őt odaállsz a nagy­orru cipődben, / s tiszta erőből jól seggberugod, kritikus.

Hát akkor – ennek szellemében.

false

Kezdjük talán azzal, hogy gyakran bosszantó, amikor kiváló költők versesköteteikben külön részt szentelnek alkalmi, humoros, ujjgyakorlatnak szánt verseiknek – jelezve mintegy, hogy ilyen arcuk is van, nem idegen tőlük a vidám, felszabadult megszólalás, és megmutatják virtuóz arcukat is, a bagatellek ügyes megformálásának mesterségét. Sokkal jobb ennél, ha a kis, könnyű darabok külön kötetben gyűlnek össze – és sokkal inkább elnyerik méltó helyüket. Érdemes őket komolyan venni – még ha viccesek is –, és nem afféle függelékként, melléktermékként prezentálni őket.

Tehát mindenekelőtt értékelni kell Varró azon gesztusát, hogy megmutatja: ez az ő költészete (és nem valami más mellett, forgácsként vagy melléktermékként jött létre – vagy ha igen, ez nem számít); és ez a költészet éppen ilyen: mulatságos, ironikus, humoros és gyakran alkalomhoz kötött.

Ha akarjuk, lehet ezt nagy elődökhöz is kötni: van Varróban valami Heltai frivol, szellemes szabadságából; és persze az angol abszurd, humoros költészet nagy hagyományából; Kosztolányi (és Karinthy) hülyéskedéséből; de még Tandoriból is. (És idézetként, utalásként vagy egyenesen paródia tárgyaként ott van benne a magyar és világirodalom színe-java.) A magyar irodalom értelmezőinek és olvasóinak többsége kissé idegenkedik ettől a tradíciótól, nehezen fogadja el valódi értéknek, még ha szereti és elismeri is; hiányolja mellőle-mögüle a „komoly”, nagy, szent irodalmat, az örök emberi problémákat.

Jó, azok nincsenek is. A mindennapok vannak, de azok élesen, érzékletesen, minden sorban és fordulatban – a versek nyelve valamennyiünk hétköznapi beszédét idézi meg: szellemes csevegés, szóviccek és szófacsarások. És tökéletesen megjelenik a beszélő személy: ahogyan él, amin töpreng, bosszankodik, amit és ahogyan olvas, amivel piszmog, amire emlékezik. Csupa apróság, igen – de hát (már egy ideje) nem éppen ezt várjuk a költészettől? Hogy mutassa meg egy – hozzánk hasonló – ember kis boldogságait és boldogtalanságait, gondolkodását és botladozását a világban? És hogyne volnának itt súlyos kérdések – a címadó sor a Leltár című versben szerepel, amelynek beszélője számot vet mindazzal, ami ő, ami őt jellemzi, meghatározza, befonja. Ha akarjuk, csupa humor és könnyedség – de nagyon komoly is, őszinte is, keserű is.

false

Ami ezt a személyt a legjobban érdekli: az maga a vers. Ez a foglalkozása, ez a hobbija, és – lám – itt is éppen verseket mutat nekünk. („Egy mániákus verslábfetisiszta” – Mánia.) Így aztán a vers gyakran éppen a versről szól – s az önreflexióban mindig benne van a humor egy eleme. Van eset, amikor a (káprázatos) szabadvers éppen a szabadvers hasznáról és káráról értekezik (Minden olyan mint minden), vagy arról, hogyan is kellene befejezni a verset; máskor előkerül egy különös szó („bepállik”), amelyet a szesztina szigorú szabályai szerint hatszor fel kellene használni – a költő megbánja a választást, aztán megoldja… (Szesztina a nyárról)

Hogy kritikusi nagy orrú cipőmnek is hasznát vegyem: jót nevettem ugyan a Panaszkönyv bökversein, de ezek azért gyengébbek, mint a kötet többi verse (tényleg alig mennek túl egy-egy rímötleten); míg a „Boci-boci tarka” témájára írott új stílusjátékok (egy sorozat volt már a Bögre azúrban) bravúrosak és remekül elkapott jellemzések, de némelyiket kicsit sokalltam. Lehet, hogy az én hibám. Hiszen a kötet egésze igazi öröm, féktelen mulatság – alig várjuk, hogy újrakezdhessük.

Jelenkor, 2016, 114 oldal, 2999 Ft

szerző
Kálmán C. György
publikálva
2016/48. (12. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:
  1. 8 Hóvarjú
    Hóvarjú
    2016. december 23., péntek 15:16
    műkörömköltészet
  2. 7 rworse
    rworse
    2016. december 23., péntek 12:00
    rworse, 5, hibajavítás:
    apoteózisa


    tiszavulgári egy álnok kélgyó. Áspis.
  3. 6 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2016. december 23., péntek 09:09
    Ja, ti végig irodalomelméletről beszélgettetek?

    rworse: – Tudja, kedves Varróné, énszerintem a vers az valami nagyon szuper dolog!
    Varróné: – Igen… nekem itt most meg kell állnom, beugrom a műkörmöshöz, vigyázna addig a gyerekekre?
    rworse: – Na, te nagyobbik, hogy megy a suli? És te, kisebbik, mi leszel, ha nagy leszel? Pénz-költő, hehe?
    (A két gyerek szótlanul bemegy az anyjuk után.)
    rworse (fennhangon): Na, én meg jól itt maradtam… jé, benne maradt a slusszkulcs…
  4. 5 rworse
    rworse
    2016. december 23., péntek 08:15
    Mert te egy Kunfalvi Nórába oltott intimpista vagy, az agitpropbulvár apóteózisa. Nem csoda, már a nick is jelzi: tiszaalpári. Hát mégis, milyen nick az ilyen?! Legalábbis gyurcsányista.
  5. 4 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2016. december 23., péntek 06:23
    Ha engem Varró Dániel neje vinne el stoppoló(i)fával, jelezném a számára, hogy én is értek a rímfaragáshoz. „Az én nevem Berci, jó kocsi a Merci”, „Hír TV-s lesz Kálmán Olga, jobb a Volvo, mint a Volga” stb.
    És mindenképpen igyekeznék minél több részletet megtudni arról, hogyan él egy költő: hánykor szokott kelni, mi a kedvenc étele, a kedvenc színe, kapott-e pénzt a Lehetetlenben való szereplésekért, vajon Vámos Miklós mennyit kapott stb.
  6. 3 rworse
    rworse
    2016. december 23., péntek 00:31
    Sokat stoppolok, jut közé híresség is. Amúgy mi bajod a Trabanttal? Trabanton szállni élvezet, gyorsabban száll, mint a képzelet!
  7. 2 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2016. december 22., csütörtök 21:57
    Messziről jött ember… Az hogy lehet, hogy téged csupa híresség vett fel, engem meg csak trabantosok meg ifások?
  8. 1 rworse
    rworse
    2016. december 22., csütörtök 17:02
    Egyszer becses neje felvett és elvitt (stoppoltam), hátul a két gyerek, de nem szembejött a vég, hanem a gyerekeknél volt lapát...

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Elfordított tekintetek
A körmendi csábítási ügy
Netanjahu politikája
Izrael Trianonja
Arany Medve-díj
Borbély Alexandra-interjú
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...