Niall Ferguson a negyvenes éveiben járó, azaz a szűkebb szakmán belül viszonylag fiatalnak számító skót történész már eddig is számos nagy sikerű könyvvel, s számtalan nagy vitát kiváltó, néha szándékoltan provokatív és nem is mindig a történettudomány terrénumába tartozó felvetéssel hívta fel magára a figyelmet. Szerteágazó érdeklődésére jellemző, hogy éppúgy otthon van a pénztörténetben, mint a háborúk s a nemzetközi politika rejtelmeiben. S miközben a nemzetközi diplomácia vagy nagy birodalmak titkait kutatja, mellékesen geopolitikai kockázatelemzést végez egy nemzetközi hedge fund számára, a Channel 4-nak készített, általában aktuális könyvein alapuló folytatásos történelmi leckéi pedig rendre felbukkannak magyar tévéadók programján is. Első könyvei a Rothschild család szerteágazó históriáját tárták fel, ebből már majdnem logikusan következtek pénztörténeti munkái (utolsó, tavalyi könyvében ismét visszatért a pénz témájához, de már a világgazdasági krízis tükrében), később az első világháború történetével és tanulságaival foglalkozott behatóan. A brit és amerikai birodalom felemelkedéséről és hanyatlásáról szóló értekezései kapcsán sokan (elsősorban baloldali szerzők) vádolták birodalmi nosztalgiával és az imperializmus rehabilitálásával: mindehhez tudnunk kell, hogy Ferguson az úgynevezett kontrafaktuális történetírás (a sokak által kárhoztatott "Mi lett volna, ha" típusú elbeszélések) mestere, s amúgy is lényéből fakadóan revizionista, amennyiben a történettudomány "jól bevált", sztereotip ideáinak felülvizsgálatáról van szó. Ferguson egyik legmeghökkentőbb gondolatkísérletében azt vizsgálja, mi lett volna, ha a brit birodalom az első világháborúban inkább bölcsen hagyja nyerni a németeket: szerinte a hipotetikus eredmény egy német irányítású, demokratikus Európa, ahol nem tud gyökeret verni sem a bolsevizmus, sem a fasizmus/nácizmus - ráadásul közben a brit birodalom is megőrzi hatalmát és erejét.
A most nálunk (alig két évvel az eredeti megjelenés után!) kiadott A világ háborúja eredeti címében (War Of The World) még inkább utal a mű bevezetőjében is megidézett H. G. Wells-klasszikusra, ám a Ferguson által elemzett, azon belül két részre osztott XX. században "sajnos" nem a megátalkodott idegenek, hanem saját fajtársaink támadnak egymásra olyan visszataszító kegyetlenséggel és undorító, mániákus kitartással, ami szerinte párját ritkítja az emberiség egyébként is vérgőzös históriájában. Amúgy szerzőnk tisztában van azzal, hogy ugyanezen évszázad az addig tapasztalt legszédületesebb gazdasági prosperitás és műszaki-tudományos fejlődés, továbbá a jólét addig példátlan mértékű terjedésének kora is: általában ennek féloldalasságát szokták kiemelni, pedig a valódi csoda maga a hosszú időszakokon át kitartó konjunktúra. Éppen ennek tükrében kell szembenéznünk azon rémtettekkel, amiket (főleg, de nem kizárólag) e fejlődésben érintett vidékek perifériáin követtek (és követnek) el. Ferguson még az atrocitások két végzetes háromszögét is kijelöli, s mi tagadás, az egyikbe beleesik kis hazánk és szűkebb-tágabb környezete is. A szerző analízisében mindenekelőtt a hagyományos birodalmak hanyatlását szemléli - szerinte a XX. század amúgy is a Nyugat bukásának csaknem spengleri folyamata: hiába tűnik korunkban Amerika a világ egyetlen, monopolhelyzetű szuperhatalmának, ereje és befolyása meg sem közelíti a semmibe enyészett brit birodalomét. A Nyugat úgy en bloc pedig inkább hanyatlik, s veszít befolyásából - a Kelet, főképp Ázsia javára. Emellett hangsúlyos okként kezeli a gazdaság bizonytalanságát: s itt nem csupán a hanyatlási periódusok, hanem a hirtelen felívelő szakaszok is "játszanak", azaz a világ minden elképzelhető rosszat lehetővé tevő destabilizálásáért általában a gazdasági helyzet volatilitása is felelős. A harmadik faktor váltotta ki a legnagyobb vitát: magától értetődően említi a háborúk és népirtásba torkolló vérengzések motivációi között a genetikai/faji gondolkodást, ám e mögött határozott evolúcióbiológiai okokat sejt - a Másik iránti félelemmel teljes gyűlöletben meglátni véli ama evolúciós tapasztalatot, mely letilt bizonyos faji keveredéseket. Az, hogy Ferguson valós történeti, sőt biológiai érvényességet tulajdonít egyes rasszoknak (sőt altípusoknak), sokakban csapta ki a biztosítékot - s meg kell hagyni, habár Ferguson aligha nevezhető rasszistának, az efféle biopolitikai, kvázievolucionista (majdhogynem szociáldarwinista) hipotézisek ebben a formájukban kevéssé meggyőzőek, s nem is nagyon védhetők.
A tömeggyilkos diktátorok személyes "varázsa" és szerepük az öldöklés elindításában és prolongálásában már kevésbé számít meghökkentő feltételezésnek. Annál tanulságosabb, amit a szerző a gyűlölet ambivalens, kettős természetéről, a respektussal elegy tartózkodás s az ebből fakadó agresszió természetéről mond - pont nálunk, K&K-Európában, ahol bizonyos időközönként a "jó ismerősök" gyilkolják, zárják táborba, rabolják ki, erőszakolják meg kertszomszédaikat. A könyv nagy része amúgy aprólékos (bár a téma jellegéből adódóan így is csupán vázlatos) enumeráció, válogatás az emberi kegyetlenség történetéből - sok helyen kifejezetten csak az erős gyomrúaknak és idegzetűeknek ajánlott. Előkerül, többek között, a törökök örményirtása, az orosz polgárháború, a japánok vérengzései Kínában. "Természetesen" a második világháború is: a nácik és segítőik által kivitelezett népirtás mellett részletezett tudósítást kapunk arról is, mi történt a letelepítési övezetben azután, hogy elpusztították a zsidókat (epizódok az ukrán-lengyel interetnikus háború vérengzéseiből). Szó esik a Vörös Hadsereg kelet-európai és németországi kegyetlenkedéseiről, a tömeges nemi erőszakról (ez Fergusonnál amúgy is visszatérő, a maga kellő fontosságán kezelt téma valamennyi fenti konfliktus esetén), no és arról is, hogyan veszítették el az angolszász szövetségesek a maguk kezdeti erkölcsi fölényét a német és japán polgári lakosság elleni kíméletlen, tömeggyilkos támadások során. Az első ötvenéves (a mukdeni csatától a koreai háborúig tartó) háborút Fergusonnál a harmadik világ elképesztő genocídiumokban és tömeggyilkos háborúkban kulmináló konfliktussorozata követi, melyet egyesek (jegyzi meg a szerző rosszallón) nem átallnak dekolonizációként eufemizálni. Az ennek keretébe illesztett boszniai (meg úgy általában a délszláv) konfliktus és a ruandai-kongói polgárháború és népirtás mintegy betetőzi, tendenciáiban és módszereiben megismétli a gyűlölet évszázadának rémségeit.
Ferguson tulajdonképpen nem hoz fel új és szokatlan tényeket - a leírt események minden részletét sokszor publikálták már. De így, egymás mellé rendezve és rendszerbe szervezve nagyon hatásos a nyersanyag. Néha tán kissé pontatlanul, elnagyoltan fogalmaz, de remek stílusban ír, ami többnyire a magyar fordításban is átjön - noha a fordító nem mindig nézett utána, mi is a könyvben szereplő személy- és földrajzi nevek, néha fogalmak magyar megfelelője. Lábjegyzetekkel nem fárasztja a befogadót (ez a mű hangsúlyozottan a nagyközönségnek készült), ezzel szemben a csatolt, igen alapos bibliográfiától szinte elszédül az ember, s a név- és tárgymutató, valamint a mellékelt térképek is kifejezetten olvasóbarát megoldások.
Fordította: Gebula Judit. Scolar, 2008, LXXI + 760 oldal, 4995 Ft
