Az utóbbi évtizedek egyik legvitatottabb tudományos szerzője Richard Dawkins. Jelentős és grafomán pamfletíró, akinek a szélesebb közönség körében is népszerű teóriái, kijelentései nem kevés ellenvetést is szültek - Dawkins pedig, mint tudjuk, elemében van, ha nyilvános polémiára késztetik. Az egyik legfrissebb (eredetileg 2005-ben publikált) vitairat szerzőjét, Alister McGrath-t sajátos pályafutása és szellemi fejlődésének merész kanyarjai valósággal predesztinálták arra (s most feledkezzünk meg arról: hősünk még protestáns is), hogy Dawkins hatásos vitapartnere legyen. McGrath Belfastban született, vélhetőleg skót presbiteriánus betelepülők leszármazottaként, a helyi metodista gimnáziumban valósággal falta a természettudományokat, és amikor felvették az Oxfordi Egyetemre, a naiv szcientizmus már lelkes ateizmussal párosult nála. Ráadásul ez nem pusztán holmi ópozitivista vallásellenesség: McGrath könyve tanúsága szerint ekkoriban lelkes amatőr marxista-leninista is volt, aki azért tanult németül, mivel így mind Marx műveit, mind pedig a Zeitschrift für Physikalische Chemie-t eredetiben tanulmányozhatta (korabeli vallásellenességét tovább árnyalja, hogy éppen akkoriban, a hatvanas évek végén/hetvenesek elején hágott tetőfokára szülőhazájában, Észak-Írországban a szektariánus erőszak és gyűlölködés). És persze ekkor jön a szokásos metanoia: McGrath megtér a kereszténység kebelére, és alig egy évtized leforgása alatt a brit tudományos élet elveszít egy módfelett tehetséges és reményteljes természettudóst, a molekuláris biofizika értő ismerőjét, s a helyébe lép Alister McGrath, a nem kevésbé érdemdús vallástudor, a teológiatörténet és az ún. tudományos teológia szaktekintélye.
A mostani évtized közepére azután megszületett a régen várt vitairat (merthogy az első felkérést még a hetvenes évek végén kapta), amelyben a szerző saját bevallása szerint is csak Dawkins teológiai-filozófiai tévelygéseire koncentrál - evolúcióbiológiáról vallott nézeteinek megvitatását mintegy ráhagyja a tudományos közvéleményre. McGrath látnivalóan jól felkészült vitapartneréből, akinek régi kedves olvasója. Ellenfele életútjának méltatásakor a szarkazmussal sem fukarkodik. Mikor antihőse empirista szellemi gyökereit kutatja, hirtelen rálel doktori diszszertációjának címére: "Szelektív csípések a házi jércénél." Később is vissza-visszatérőn rója meg Dawkinst, amiért oly messzire szaladt a kaptafától: az egykori kísérletező tudós és a szó legjobb értelmében vett tudományos ismeretterjesztő menet közben ateista propagandistává vedlett, miközben istentagadó érvei nem elég erősek, sem meggyőzőek.
Miután röviden összefoglalta az evolúcióelmélet fejlődéstörténetét, és ebben harcos ateista hősünk szerepét, kénytelen leszögezni: a teológiai értelemben amúgy is képzetlen Dawkins sohasem próbálta igazán bizonyítani, hogyan is következik a tudományos jellegű tudásból isten nemléte. Ráadásul a teológus szerző szerint az evolúció elméletének elfogadásával nem szükséges egyben egy speciális világnézetet is magunkévá tennünk: nyugodtan lehetünk ateisták, agnosztikusok vagy hívő keresztények. Továbbá McGrath szerint Dawkins kedves szellemi gyermeke, a mémelmélet is több sebből vérzik: a hagyományos elméletek alighanem pontosabban és jobban írják le az információ terjedését és reprodukcióját, mint a vírusként terjedő és önmagukat folyton újratermelő mémekről szóló dawkinsi legendarendszer - a nagy vallások történetét, a hitrendszerek kialakulását meg végképp nem lehet így megérteni. Meglehet, McGrath könyve nem sok szkeptikus, agnosztikus vagy notórius istentagadó olvasóját fogja megnyerni a kereszténység ügye vagy úgy általában az istenhit számára, de annyi bizonyos, hogy ők is meg fogják érteni: aligha van értelme a Dawkins által alkalmazott instrumentumokkal igazolni isten nemlétezését. McGrath azonban nagyon pontosan látja a saját helyét: elismeri, hogy Dawkins jó kérdéseket tesz fel, és a válaszai sem mind elvetendők, éppen ezért a legfontosabb a vita, a nyilvános diskurzus, melynek erejében, hatékonyságában amúgy polemikus szerzőnk is mélyen hisz.
Fordította dr. Both Előd. Kalligram, 2008, 223 oldal, 2500 Ft
