Szolnoki színházi viszonyok: Pengeélen

szerző
Koren Zsolt
publikálva
2000/27. (07. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Szolnoki Szigligeti Színházat nevezhetnénk egyszerűen Schwajda-színháznak is, hisz a direktor személyisége markáns és egyértelmű arculattal, szellemiséggel ruházta fel. Kiszámítható, érték- és hagyományteremtő alkotóműhellyé vált, figyelemre méltó törzsközönséggel és művészi színvonallal, élő legendákat felvonultató színészgárdával terjesztette a kultúrát, prezentálta az egyetemes és magyar drámatörténetet. Eddig mindenképp.

A Szolnoki Szigligeti Színházat nevezhetnénk egyszerűen Schwajda-színháznak is, hisz a direktor személyisége markáns és egyértelmű arculattal, szellemiséggel ruházta fel. Kiszámítható, érték- és hagyományteremtő alkotóműhellyé vált, figyelemre méltó törzsközönséggel és művészi színvonallal, élő legendákat felvonultató színészgárdával terjesztette a kultúrát, prezentálta az egyetemes és magyar drámatörténetet. Eddig mindenképp.

A szolnoki városi önkormányzat (mint kizárólagos üzemeltető) év elején nyilvános pályázatot írt ki, mivel Schwajda György megbízatása lejár. Április végén a Népszabadság belpolitikai oldalán jött le, hogy Vass Lajos, a helyi művelődési központ vezetője egyetlen pályázóként nyerte meg a versenyt, 2000 őszétől három éven át ő irányítja a színházat. Ez máris két kérdést vet fel: egyfelől nem furcsa, hogy csak egyetlen pályázó volt, illetve mi a garancia arra, hogy nem szakmai direktorként sikeres lesz Vass? Az ország szinte összes színházát aktív rendezők igazgatják ugyanis, két kivétellel: a Budapesti Kamaraszínházban működik ez a modell, de kell hozzá Tordy Géza mint művészeti vezető, Zalaegerszegen viszont igencsak hiányzik a szakmai szegmens a vezetésből. A szolnoki színházat eddig is jellemezte egyfajta felsőbbrendű elszigetelődés, tavaly például állítólag még egy telefonhívásra sem méltatták az Országos Színházi Találkozó szervezőit, s idén sem voltak ott, holott lett volna mivel (Lüszisztraté; Üvöltő szelek). Így nem kellene tehát csodálkozni, hogy sehol egy ifjú, lelkes titán vagy bejáratott átlagrendező. Illetve éppenséggel akadt volna, ám anonimitásukat őrző informátoraink szerint a pályázni készülő rendezőket még idejében tájékoztatták esélytelenségük lényegéről és okáról. A megnevezett személyek közül Csizmadia Tibort kerestem meg, ő előbb elzárkózott a nyilatkozattól, majd cáfolta és bagatellizálta az értesülést. Elmondta, fürdőszobai filozofálás formájában eljátszott ugyan a gondolattal, sőt szűk baráti körben is fontolgatott, de csak egyetlen vonzó pontot talált a direktori munkakörben, hogy így szabaddá válna rendezői ténykedésében. Csizmadia egyébként néhány éve vesztes pályázója volt az egri igazgatóváltásnak; lássuk be, az ehhez hasonló őszinte gondolatok a városatyákat támasztják alá.

A szolnoki városháza részéről a humánpolitikai főosztály vezetője irányította, felügyelte és kommunikálta a pályázat kiírását, lebonyolítását és elbírálását. Szügyi Csongor nem csinált titkot abból, hogy a város favoritja Vass Lajos volt, aki komoly kapcsolati tőkével, vezetői és kultúraszervezői tapasztalattal, tehát valós színidirektori kvalitásokkal bír, és minden tekintetben alkalmas egy önkormányzati intézmény irányítására, még ha az a Szolnoki Szigligeti Színház is.

Vass Lajos valóban minden követ megmozgatott már Szolnok kulturális életének frissítésére, sztárokat vitt a művház színpadára a zenei és a táncvilágból. Nem palástolja, roppant erősen vonzódik a zenéhez. Beszélgetésünkből az derült ki, hogy egyértelműen érzékelhető stílusváltás várható, és a jelenlegi színvonalat teljesen más eszközökkel éri majd el. Elképzelése egyes pontokon szöges ellentétben áll a Schwajda-féle gyakorlattal, de legalább olyan markáns is. Ígérete szerint a zene irányába történő eltolódás nem a könnyed darabokban merül majd ki, koncepciója azt célozza, hogy a házból hosszú távon olyan műhely vagy fellegvár váljon, mint például a Győri Balett.

A Vass Lajos pályázatában szereplő nevek sokkal többet mondanak, mint a hangzatos irányelvek; szerepel itt (de nem kezelendő konkrétumként, hogy valóban fog is rendezni Szolnokon) Ascher Tamás és Zsámbéki Gábor, az előadók terén Garas, Törőcsik, Udvaros, Kulka és Mácsai. Morcsányi Géza dramaturgot a Parnasszus és a Playboy volt főszerkesztőjével, Turczi Istvánnal támogatná meg, és előfordul nála Kesselyák Gergely miskolci zeneigazgató, karmester neve is. Ha nem is nehezményezi, de nem viseli kitörő lelkesedéssel, hogy afféle hibrid évad előtt áll: Schwajda ugyanis októberig van hivatalban, majd december végéig művészeti vezetőként dolgozik, vagyis a hat nagyszínpadi bemutatóból a domináns első négyet ő fémjelzi, s a művészeket is ő szerződtette 2000/2001-re. Egy kivétellel mindenkinek felkínálta a lehetőséget, amivel egyedül Szirtes Balázs nem élt, aki szolnoki ténykedését egyéb munkáival és budapesti lakcímével tartja összeegyeztethetetlennek, bár más színház nem kínált neki szerződést. Döntését maximálisan függetleníti a direktorváltástól.Törőcsik Mari, a színház vezető művésze a társulat nevében nem nyilatkozott, de annyit elmondott, hogy mindenki megelégedéssel fogadta a pályázat eredményét. Ismeri Vass Lajost, és biztos benne, hogy jó színházat csinál majd. ´ maga a Száz év magány óta Schwajda elkötelezett híve, feltétel nélkül követné bárhová. A jövő évadon nem lát túl, ennyire nem tervez előre.

Schwajda György az Új Nemzeti Kht. vezetőjeként, kormánybiztosi rangban színházat épít, ez elmondása szerint teljes energiáját leköti. A Nemzetit 2002 márciusában kellene megnyitni, az első "művészeti állomány nélküli társulat" (bármit jelentsen is ez) szerződtetése 2002. március 15-től május 31-ig még Schwajda feladata lesz. Az új Nemzeti első direktorát a 2002-es választás után megalakuló kormány nevezi majd ki, Schwajda úr minden esetleges forgatókönyvre vonatkozó kérdést ezzel hárít.

Ha nincs háttér-megállapodás, legyen csak hipotézis:

a) A Fidesz megnyeri a választást, Schwajda jutalomból az új Nemzeti első direktora lesz. Ez nem érintené különösebben a szolnoki színház akkori társulatát - szerinte. Vass Lajos Szolnokon majd újra pályázik, és ha bizonyít az addig következő három évben, feltehetően újra nyer. A társulat egy részét Schwajda magával viszi a Nemzetibe, a Szigligeti pedig merőben új arcot ölt.

b) A Fidesz bukik, Schwajda némi interregnum után a város támogatásával/kérésére visszatér a Tiszaligetbe. Volt már hasonló, amikor Spiró György belebukott a színházcsinálásba, ám igen kicsi az esély rá, hogy Vass is így járjon. A Fidesz esélyeit most ne taglaljuk.

Aki látott már Schwajda-rendezést, belátja Törőcsik Mari igazát, tudja, érdemes a direktor után menni. A kérdés csak annyi, hova és minek az árán.

Koren Zsolt

szerző
Koren Zsolt
publikálva
2000/27. (07. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...