Test-Fény-Kép

szerző
Emma Roper-Evans
publikálva
1996/26. (06. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Emma Roper-Evans

Tas vezér legszívesebben frissen rozsdamentesített bajszára tűzné a millecentenáriumra tojó bringásokat, gördeszkásokat és görkorisokat, akik a lábánál mutatják be dilinyós trükkjeiket, a Hősök terén. Kicsit arrébb, ott, ahol a Szépművészeti Múzeum fordítja oldalát a Dózsa György útnak, kilenc óriásplakáton egy egészen másfajta köztéri művészet kínálja fel magát: Test-Fény-Kép.

Miután a Fidesz-székháztetőn hegedülő Lajkó Félix kristályéles vibratóira egy alacsony emberke lerángatta az óriásplakátokat takaró leplet, hatalmas, ölelkező testek bukkantak elő. Mélyvörös háttérben egymáshoz tapadó aranyszín hús. Aztán az emberke - Popper Péter, szemüveg, szakáll, filozófia - az alkalmi pódiumra lépett, és beszédet tartott erotikáról és sumér istenségekről, kalandról és komputerről. Kissé mintha kényelmetlenül érezte volna magát, mindenesetre kifejezte reményét, hogy a művek alkotója visszatér majd a rendes festészethez, habár ez a számítógép generálta anyag bizonyos tekintetben úttörő és érdekes.a

Az óriásplakátokon látható munkák a világiasság androgün, érzéki és lenyűgöző képei. Többévi középszerűség után ez végre fejbe kólintó, nesze nektek nagyvárosi művészet. Az alkotó, a 28 éves Novák Erik inkább háttérben marad, semmint hogy ömlengjen róla: azt mondja, ő elkészíti a művet, a dumát másra hagyja. Csak az lelkesíti, de nagyon, hogy a városnak épp ezen a pontján lelt kiállító térre a kortárs művészet.

Novák El Grecóról elnevezett designstúdiója szervezte az eseményt. Azt mondja, galériába alig jár valaki, egy fiatal képzőművész legjobb esetben is csak abban reménykedhet, hogy egyszer jut neki pár négyzetméter egy eldugott óbudai pincében, ahová jó, ha öt ember elvetődik, már ha van ennyi barátja az illetőnek. Innen nézve ellenállhatatlan távlatokkal kecsegtet, hogy egy hónapon át másfél millióan láthatják, amit csináltál: június 30-ig még az ő képein akadhat meg a Dózsa György úton zötykölődő trolik, buszok és autók utasainak a szeme. Meg a turistáké. Sokba volt ez, mármint az óriásplakátok bérlése és karbantartása, plusz a publicitás, de ha egyszer modern művészettel ki akarsz keveredni a pincéből az utcára, akkor ez nem egy rossz módszer.

Gyalogosok kelnek át az utcán, hogy messzebbről is szemügyre vehessék a képeket, vezetők bámulnak ki a kocsiablakon, mintha azt kérdeznék sebváltás közben, hogy mi a szent szart hirdetnek itt? Borotválkozás utáni arcszeszt? Gumióvszert? Arról folyik a vita, hogy melyik testrész melyik, meg hogy élesben csinálták-e, mint Gainsbourg és Birkin. Nem fáradt erotika ez, nem is kemény pornó, hanem gyönyör és színpompa és formás formák egybeforrva. Valóban ilyen ragyogóak volnánk mi is? Nem gondolod, drágám, hogy ma korábban kéne lefeküdnünk? Gyerünk haza. Tas még marad, bajsza dacol a széllel. Várja Árpádot.

(fordította: Sz. T.)

szerző
Emma Roper-Evans
publikálva
1996/26. (06. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...