„A börtönben voltam a legszabadabb” - Gyorgyi Lazarevszki, a macedón titkosszolgálat volt munkatársa

szerző
Borut Mekina, Keller-Alánt Ákos
publikálva
2018/22. (05. 31.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Három macedón titkosszolgálati dolgozó az elmúlt évtizedben több százezer illegálisan lehallgatott telefonbeszélgetés anyagát szerezte meg. Az anyag végül 2015-ben került nyilvánosságra, s nagyban hozzájárult ahhoz, hogy tíz év után megbukjon a jobboldali Nikola Gruevszki autoriter és korrupt kormánya. Az egyik résztvevővel idézzük fel a történteket.

A kicsempészett adatok bizonyítják, hogy a rezsim több mint 20 ezer macedónt hallgatott le törvénytelenül. A megfigyeltek közt voltak újságírók, bírók, politikusok, még miniszterek is. Mivel az állambiztonság a kormány embereit is lehallgatta, egy sor bűncselekményre derült fény: korrupció a legmagasabb szinteken, a kormány beavatkozása az ügyészség és a bíróság munkájába, zsarolás, választási csalás, sőt még egy emberölési ügy eltussolására tett kísérletet is bizonyítanak a felvételek, amelyeket most egy különleges ügyészség vizsgál. Az egyik hivatali visszaéléssel kapcsolatos ügy­ben épp a múlt héten ítélték Gruevszkit két év börtönre első fokon. A három szivárogtató, Gyorgyi Lazarevszki, Zvonko Kosztovszki és Zoran Verusevszki 11 hónapot töltött börtönben, mielőtt a különleges ügyész ejtette volna ellenük a vádat. Lazarevszkivel Szkopjéban beszélgettünk.

*

Magyar Narancs: Mennyi ideig dolgozott az állambiztonságnál?

Gyorgyi Lazarevszki: Még a független Macedónia létrejötte előtt, 1987-ben kerültem a titkosszolgálathoz, tehát a teljes karrieremet ott töltöttem. Végigjártam a ranglétrát, egyszerű mérnökként kezdtem, folyamatosan léptem előre, a kilencvenes években én vezényeltem le a technikai újításokat az operatív részlegen, ahol egy teljesen modern, számítógép-vezérelt rendszert építettünk ki. 2002-ben a műveleti osztály technológiai igazgatója lettem, ez volt a legmagasabb pozíció, amit betöltöttem a szolgálatoknál. Magamat mindig szakembernek tartottam, tudásomat mindig az ország javára fordítottam, és soha nem segédkeztem semmilyen illegális akcióban – mindez a teljes csapatomra igaz.

MN: Hogy jött rá, hogy illegálisan hallgatják le emberek tömegeit?

GYL: A 2006-os parlamenti választásokat a jobboldali VMRO–DPMNE (Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja) nyerte meg, a miniszterelnök a párt vezetője, Nikola Gruevszki lett. Ő a titkosszolgálatok irányítását unokatestvérére, Szaso Mijalkovra bízta, akinek az emberei gyakorlatilag elfoglalták a szervezetet. Az új vezetés támadó és bizalmatlan volt mindenkivel, aki nem az ő emberük volt, és a saját személyes céljaik elérésére kezdték használni a szolgálatot. Rengeteg nagy tudású, hasznos embert állítottak félre, az irodában szinte egyik napról a másikra teljesen megváltozott a hangulat. Engem is teljesen más területre irányítottak. Az volt a feladatom, hogy létrehozzam az egységes útlevél-ellenőrző rendszert Macedóniában. Korábban ennek hiánya miatt került ki Macedónia az európai vízumrendszerből, de amióta létrehoztuk a központi rendszert, már nem kell vízum ahhoz, hogy Macedóniából az Európai Unióba lehessen utazni. Ez nagy munka volt, én teljesen bele is temetkeztem a saját feladataimba, de folyosói pletykákból azért hallottam, hogy zajlanak illegális lehallgatások. Mivel jól ismertem, még hozzá tudtam férni ahhoz a rendszerhez, amelyben a lehallgatások anyagai voltak. Csak azt láttam, hogy valóban történtek lehallgatások, a tartalmukhoz nem tudtam hozzáférni. Elképesztő volt látni, hogy milyen sok embert hallgattak le. Ez 2008-ban volt, Macedóniában akkor még az alkotmány is tiltott bármiféle lehallgatást, tehát a valóban nemzetbiztonsági célú megfigyelések is illegálisak voltak. A Gruevszki-kormány később szabályozta a lehallgatásokat, de úgy, hogy a törvény kifejezetten erős jogosítványokat adott az állambiztonság kezébe. Ráadásul több más szervet, amely saját hatáskörben végezhet lehallgatást – például a határőrséget vagy a pénzügyőrséget – a miniszterelnök unokatestvére vezette titko­s­szolgálat ellenőrzése alá vontak. Így tehát minden más szervnél folyó nyomozásra rálátása volt az állambiztonságnak, így nagyon meg is erősödött.

false

 

Fotó: Radovan Vujović

MN: Amikor rájött, hogy igazak a híresztelések, mit tett?

GYL: Eleinte semmit, ám egyre romlott a helyzet az országban. Minden kormányt demokratikusan választanak meg, s ügyes kommunikációval a hatalmon lévők sokáig félre is tudják vezetni a tömegeket. Nekünk azonban, akik beleláttunk a rendszer működésébe, a kezdetektől nyilvánvaló volt, milyen Gruevszkiék valódi arca. Láttuk, hogyan irányították a titkosszolgálatot: mindenki felé azt éreztették, hogy milyen erősek, mekkora hatalmuk van. Egy percig nem akartak demokratikusan viselkedni. Szóval elégedetlenek voltunk, tudtuk, hogy rossz irányba mennek a dolgok, de nem tudtuk, hogy mit tegyünk. 2010 novemberében a különleges rendőri erők lerohanták az országosan sugárzó, a kormánnyal kritikus A1 Tv-t. A hivatalos indok az volt, hogy a csatornát működtető cég adót csalt, de nyilvánvaló volt, hogy a cél a csatorna tönkretétele. A teljes menedzsmentet és a tulajdonosokat, de még a tulajdonos rokonait is letartóztatták. Nagyon kemény lejárató kampányt indítottak ellenük, amiben partner volt a kormánypárti média is (a macedón helyzetről és arról, hogy Orbán Viktor hogyan segíti a volt miniszterelnök médiáját, lásd korábbi cikkünket: Barátom, Gruevszki, Magyar Narancs, 2018. május 17. – K. A. Á.). Az A1 Tv vezetőire 15–20 éves börtönbüntetéseket szabtak ki: egyszerűen meg akarták mutatni, hogy bárkit tönkre tudnak tenni, akit csak akarnak. Működött is a félelemkeltés, az embe­rek nem mertek beszélni, aki pedig mégis felszólalt a kormány ellen, azt nyilvánosan megbüntették. Egy idő után mindenki rájött, hogy jobb, ha csöndben marad. Ez volt az a pont, amikor elhatároztam, hogy tenni kell valamit. Megkerestem egy kollégámat, Zvonko Kosztovszkit. Benne teljesen megbíztam, és ő hozzá tudott férni az új rendszerhez is. Amikor ugyanis életbe lépett az új, lehallgatásokat szabályozó törvény, új rendszereket telepítettek a titkosszolgálatnál, amelyekhez már nem tudtam hozzáférni. Elhatároztuk tehát, hogy elkezdjük összegyűjteni az illegális lehallgatások anyagait. Kosztovszki titokban másolatokat készített a fájlokról, én pedig kicsempésztem azokat az épületből, és biztonságba helyeztem.

MN: Hivatalosan a főnökének kellett volna jelentenie a visszaéléseket?

GYL: Igen, de hozzá nem mehettünk, mert ő is részese volt az illegális lehallgatásoknak. Az ügyészség is a kormány befolyása alatt állt, így nem fordulhattunk hozzájuk sem. Alapjáraton sem könnyű a titkosszolgálatoknál dolgozni, de úgy főleg nem, ha a szolgálatok vezetői ellenében kell munkát végezni. Ezek a vezetők pedig teljesen az uralmuk alá hajtották a titkosszolgálatot. Még a jugoszláv időkben sem tapasztaltam ahhoz hasonlót, ahogy ők kezelték a szervezetet. Eleinte úgy terveztük, hogy megtartjuk magunknak a kicsempészett adatokat, és ha valami esély mutatkozik a változásra, akkor kezdünk velük valamit.

MN: Azt tudta, hogy 20 ezer ember több mint 600 ezer beszélgetését rögzítették?

GYL: Eleinte fogalmam sem volt, hány embert érintettek az illegális lehallgatások. Amikor elkezdtük gyűjteni az anyagokat, magam is meglepődtem, hogy milyen sok embert hallgattak le. Azt is fontos megjegyezni, hogy ugyan 20 ezer ember érintettségéről beszélünk, de ez nem a valós szám, hiszen csak azon fájlok tartalmát ismerjük, amelyeket le tudtunk hívni a rendszerből. Azt nem tudjuk, hogy ez a lehallgatásoknak a 20 vagy inkább csak az 1 százaléka-e. Az biztos, hogy nem a teljes anyag, tehát még 20 ezernél is több emberről lehet szó. Ugyanakkor mi kifejezetten az illegális lehallgatásokra koncentráltunk, a rendszerben ugyanis könnyen el lehetett különíteni a legális és illegális lehallgatások anyagát.

MN: Mégis hogyan? Volt egy külön könyvtár a gépen, hogy „illegális lehallgatások”?

GYL: A lehallgatásokból leiratok készültek, ezeket pedig olyan emberek készítették, akiket teljesen más célból vettek fel. Sofőrként, titkárként vagy logisztikai területen dolgoztak hivatalosan, így könnyű volt elkülöníteni az ő munkájukat a rendszerben. Ők valószínűleg meg sem kapták a szükséges képzést, hiszen olyan eszközöket használtak, amelyek nem voltak ellátva a megfelelő védelemmel. A leiratokat például egyszerű Wordben írták, s talán ki is nyomtatták pár példányban. Nyomtatás után pedig egysze­rűen törölték a fájlokat. Nekünk csak az automatikus mentéseket kellett letölteni, abból is a legnagyobb méretűt, hiszen az volt az utolsó verzió. Mivel kisebb helyet foglalnak, az sms-ek és a leiratok letöltésével kezdtünk, később kezdtük csak kimenteni az audiofájlokat is, amelyek már titkosítva voltak. Rengeteg adatot töltöttünk le, civilek, újságírók, bírók, rendőrök, politikusok beszélgetéseit. Ráadásul nemcsak ellenzéki, de kormánypárti politikusokat is lehallgattak, ám a saját embereik beszélgetéseiről nem készültek leiratok.

MN: Ezután mi történt?

GYL: Akkor tudatosult bennünk, hogy milyen komoly az ügy, amikor kiderült, hogy Gruevszki belügyminiszterét, Gordana Jankulovszkát is lehallgatták. Elmentünk a korábbi főnökünkhöz, Zoran Verusevszkihez, s az ő kezébe helyeztük a saját biztonságunkat és az anyagok sorsát. Úgy döntöttünk, hogy bármihez is kezd az információval, az az ő döntése lesz.

MN: Ilyenkor többnyire a szivárogtató elmenekül az adatokkal. Edward Snowden egész Hongkongig ment.

GYL: Nekünk nem volt rá lehetőségünk, nem állt mögöttünk senki. Egyedül Verusevszkire számíthattunk, hogy mögötte volt-e valaki, azt nem tudom. Ő közelebb állt az akkori ellenzékhez, próbálta őket segíteni a választásokon. De úgy döntött, még nem lenne jó nyilvánosságra hozni az anyagokat. Ez még Gruevszki kormányzásának a korai időszaka volt, a hatalma nagyon erős volt, és úgy éreztük, könnyedén tudnák kezelni a helyzetet. Nem az én döntésem volt ez, de egyetértettem vele.

Nikola Gruevszki

Nikola Gruevszki

Fotó: MTI

MN: Nem féltek?

GYL: Mindvégig nagyon óvatosak voltunk, ezért egyáltalán nem féltünk. Nekem ráadásul soha nem volt hozzáférésem ahhoz a rendszerhez, amelyeken a lehallgatások voltak. Tudtuk, hogy csak akkor lép fel némi kockázat, amikor nyilvánosságra kerül az anyag. Arra számítottunk, hogy a 2011-es választásokon bukni fog a kormány, de a manipulációk miatt mégis nyert a VMRO. Szerintem már ekkor elkezdték gyártani a hamis személyi igazolványokat.

MN: Milyen hamis személyi igazolványokat?

GYL: Akkoriban én voltam felelős a határrendészeti rendszerért. Nem sokkal a 2011-es választások előtt a főnökeim arra kértek, készítsek egy listát azokról a macedón állampolgárokról, akik több mint három hónapja elhagyták az országot, és még nem tértek vissza. Valószínű, hogy ezek az emberek a választások idejére sem tértek vissza. Jó okom volt azt gondolni, hogy azért kellett összeállítanom a listát, hogy aztán a VMRO aktivistái hamis személyi igazolványokkal szavazhassanak a külföldön tartózkodók helyett. A listán 150 ezer ember szerepelt, és gyanítom, sokuk nevében szavazhattak hamis személyikkel, bár bizonyítani nem tudom. Azt a választást nagyjából 50 ezer szavazattal veszítette el az ellenzék. Később azonban pont a lehallgatási anyagokból került ki olyan felvétel, amely bizonyítja: a 2013-as önkormányzati választásokon a VMRO élt ezzel a módszerrel, és aktivistáik hamis személyikkel több helyen is szavaztak. A nyomozás szerint a 2016-os választások előtt is hasonlóra készültek.

MN: Mi történt a választások után?

GYL: Maradt a felállás. Kosztovszki letöltötte, én kihoztam és rendszereztem az adatokat, Verusevszki pedig átnézte a tartalmukat. Mindvégig biztonságos csatornákon kommunikáltunk, gördülékenyen ment minden.

MN: Meddig?

GYL: Három évig. De idővel kezdett egyre kockázatosabbá válni a tevékenységünk. Ugyanakkor el is értünk arra a pontra, ahonnan már csak előrefele lehetett menekülni. 2013-ban eljöttem a szolgálattól, mert megváltoztatták a rendszert, és többé nem tudtunk hozzáférni olyan könnyen a lehallgatások adataihoz, és úgy éreztük, már elegendő bizonyítékot gyűjtöttünk össze. Ráadásul az egyik rokonom beteg lett, én pedig nem akartam kockáztatni semmit. Ugyan Kosztovszki továbbra is a szolgálatnál maradt, de magasabb pozícióba került. Abban a helyzetben viszont már nehezen tudta volna megmagyarázni, hogy miért tölt annyi időt egy olyan helyen, ahol nincs semmi keresnivalója. Ironikus, hogy a legfontosabb anyagokhoz pont abban az időszakban jutottunk hozzá, amikor majdnem feladtuk. Gruevszki és az ő közvetlen környezete nem volt célpontja a lehallgatásoknak, de ők sok fontos kormányzati pozícióban lévő emberrel telefonáltak, akiket viszont lehallgattak, így néha még Gruevszki is felbukkan a beszélgetésekben. Az utolsó időszakban tehát arra koncentráltunk, hogy ezekből a felvételekből tudjunk minél többet összegyűjteni.

MN: Gruevszki tudott a lehallgatásokról?

GYL: Az ember teljesen másképp beszél, ha tudják, hogy lehallgatják. Gruevszki is így tett, nem mondott végig mondatokat, kódszavakat használt stb. Ha pedig tippelnem kellene, akkor azt mondanám, hogy a leiratokból egy példány hozzá került. Gyanítható tehát, hogy tudott a lehallgatásokról, de közvetlen bizonyítékunk nincs rá.

MN: Amikor eljött az állambiztonságtól, munkanélküli lett?

GYL: Van egy családi vállalkozásunk, ott kezdtem dolgozni, de ez nem egy olyan munka, amiből a családom segítsége nélkül meg tudtam volna élni.

MN: Végül majdnem egy évet börtönben kellett töltenie.

GYL: Az ellenzék elveszítette a 2013-as önkormányzati választásokat is, és ezzel nagyon nehéz helyzetbe kerültek. Lecserélték vezetőjüket is, ekkor került a szociáldemokrata párt élére a mai miniszterelnök, Zoran Zaev. Ennek ellenére 2014 tavaszán a parlamenti és az elnökválasztást is Gruevszki pártja nyerte meg, viszonylag nagy arányban. Gyanítható volt, hogy a VMRO elcsalta a választásokat, az ellenzék így nem fogadta el az eredményt, be sem mentek a parlamentbe. Valószínűleg ekkor már Zaevék is tudtak a lehallgatásokról, és ennek tudatában hozták meg ezt a döntést. Szeptemberben aztán bejelentették, hogy Zaev és Gruevszki tárgyalásokba kezdett, Zaev pedig arról beszélt, hogy olyan anyagok vannak a birtokában, amiktől három nap alatt összeomlik a kormány. Amikor a miniszterelnök és a titkosszolgálatok vezetője szembesült azzal, hogy az illegális lehallgatások anyagai kikerültek, azonnal nyomozásba kezdtek. Mindenki gyanús lett nekik. Kiderítették, hogy Zaev kapcsolatban volt Verusevszkivel. Noha ő ekkor már rég háttérbe vonult, tudták róla, hogy sokáig az állambiztonságnál dolgozott, és szakértője a témának. 2015 januárjában kémkedés gyanújával letartóztatták Verusevszkit. Kosztovszki ekkor figyelmeztetett, hogy őt is gyanúsítják.

MN: Hogy merült fel a kémkedés?

GYL: Amikor Gruevszki arról kérdezte Zaevet, hogyan kerültek hozzá a felvételek, ő valami olyasmit válaszolt, hogy lehet, hogy külföldi szervezetektől kapta. Ebbe kapaszkodott bele a Gruevszki-kormány, és tálalta úgy az illegális lehallgatások ügyét, hogy az egész a CIA kreálmánya. De az egész kémkedési vád abszurd, hiszen az azt jelenti, hogy valaki titkos információt ad át egy külföldi szervezetnek. Az nem lehet kémkedés, ha valaki külföldi szervezettől kap információt. De nemcsak Verusevszkit tartóztatták le, hanem a feleségét is meg a külföldön tanuló tizennyolc éves fiát is. A kormány és az őket kiszolgáló média pedig nagyon kemény kampányt indított ellenük. Ez egy nagyon nehéz időszak volt. A nyomozás során arra is rájöttek, hogy csak néhány ember lehetett képes arra, hogy megszerezze az adatokat, köztük én is, pedig ekkor már rég nem dolgoztam ott. Mivel azonban a nevem nem szerepelt sehol, bizonyítani nem tudtak semmit, csak gyanítani. Ekkor felhívtam Kosztovszkit, és kértünk egy találkozót a belügyminisztériumtól. Négy napig vártam, aztán szombat este tízkor hívtak, hogy várnak minket. Bent aztán elmondtam mindent, hogy hogyan gyűjtöttünk bizonyítékokat az illegális lehallgatásokról, és hogy Verusevszki tőlünk kapta meg az anyagokat, szó sincs tehát külföldi szervek beavatkozásáról. Ettől kicsit zavarba jöttek, de délelőtt 11-kor úgy döntöttek, hogy letartóztatnak minket kémkedés gyanújával. Ennek ellenére nagyon megkönnyebbültem, és a börtönben töltött első napomon sokkal szabadabbnak éreztem magam, mint a korábbi három évben bármikor. Ráadásul úgy éreztem, hogy bent nagyobb biztonságban vagyok, hiszen a sötét utcán bármi megtörténhet.

MN: A családja tudott minderről? Ők biztonságban voltak?

GYL: Nem tudtak semmiről. Mielőtt elindultam a belügyminisztériumba, a feleségemnek elmondtam, hogy tisztáznom kell pár dolgot. Ő félt, mert azt hitte, hogy nem lát többé, de mindvégig biztonságban voltak.

MN: Tizenegy hónapot töltött börtönben, jó részét magánzárkában. Oda miért került?

GYL: Kosztovszki belement egy vádalkuba, három év büntetésért cserébe beismerte a kémkedést, mert tudta, hogy a kémkedést sosem fogják tudni bebizonyítani. Csak azért volt szükség a kémkedés miatti vádra, hogy azzal elfedjék az illegális lehallgatások tényét. Velem is alá akarták írattatni ugyanezt, csak három helyett hat évvel, mondván, én voltam a felbujtó. Én pedig belementem a játékba: azt mondtam, rendben, aláírom, és amikor másnap a bíró megkérdezte, hogy elfogadom-e a megállapodást, azt válaszoltam, hogy nem, mert az ügyész rá akar venni, hogy olyan bűncselekményt ismerjek be, amit nem követtem el. Másnap magánzárkába kerültem, de nem bántam meg. Eközben Gruevszki azzal kampányolt, hogy kémek és külföldi hatalmak tönkre akarják tenni Macedóniát. Két hónappal később azonban kénytelen volt beismerni, hogy szó sincs kémkedésről, és a lehallgatásokhoz nincs köze semmilyen külföldi titkos-szolgálatnak. Innentől persze az ellenünk felhozott vádak sem állták meg a helyüket.

MN: Már börtönben volt, amikor az ellenzék elkezdte nyilvánosságra hozni a lehallgatások anyagát.

GYL: A letartóztatásom napján jelentették be az illegális lehallgatások tényét, és hozták nyilvánosságra az első hangfelvételeket. Ezt követően hétről hétre újabb és újabb részleteket jelentettek meg a felvételekből, melyek mind a Gruevszki-kormány visszaéléseit és korruptságát bizonyították. Ezek hatására indult el a színes forradalomnak nevezett tüntetéssorozat, s annak végül – ha nem is egyszerűen – Gruevszkiék leváltása lett az eredménye. Olyan változást sikerült elérni Macedóniában, amely talán nevezhető történelminek.

MN: Tudott bent tévét nézni?

GYL: Újságot olvashattam. Az egyik őr még azt is mondta, ha kiengednek, mindezért meghív egy vacsorára.

MN: Visszanézve hogyan értékeli a történteket?

GYL: Boldog vagyok, csodálatos, ami Macedóniában történt az elmúlt pár évben. Azzal, hogy Gruevszki és a körülötte lévők kezdetben mindent tagadtak, az egész országnak megmutatták a valódi arcukat. A kormányváltás óta az ország sokkal jobb helyzetben van, mint amire Gruevszki alatt akár gondolni is mertünk volna. Korábban európai politikus nem jött Macedóniába, most viszont úgy érezzük, ismét Európához tartozunk, érezzük a fejlődést. Macedónia megérdemli ezt az esélyt, már az emberek elvárásai is nagyok. A kormány nagy nyomás alatt van, mert amit az emberek 11 évig eltűrtek, most már egy napig nem tolerálják, és ez hatalmas különbség. Nagyon elégedett vagyok, hogy olyan bizonyítékokat sikerült nyilvánosságra hoznunk, amelyek a bíróság előtt is megállják a helyüket. Ráadásul a rokonom is meggyógyult. Ugyanakkor fontos elmondani, hogy a rendszer nem volt képes megvédeni az országot, néhány embernek kellett kiállnia. Ez nem igazságos, senkinek nem lenne szabad ilyen helyzetbe kerülnie.

MN: Most mivel foglalkozik?

GYL: Négy hónapja egy szkopjei egyetemen kaptam állást, informatikai menedzser vagyok. Ez egy olyan munka, ami 25 évvel ezelőtt lett volna nekem való, de ha nincs más, akkor ezt kell csinálni.

Borut Mekina
Keller-Alánt Ákos
(Szkopje)

A cikk megjelenését a Journalismfund.eu támogatta.

false


szerző
Borut Mekina, Keller-Alánt Ákos
publikálva
2018/22. (05. 31.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...