Angolai polgárháború: Olaj és gyémánt

szerző
Kovácsy Tibor
publikálva
2000/7. (02. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Lelőtt ENSZ-repülőgépek, váratlanul felfedezett tömegsírok, vétlen kívülállók elhurcolásával végződő határ menti összecsapások, áradás miatt élelem nélkül maradt menekültek, hónapok múltán szabadon bocsátott túszok - minden héten érkezik valami hír Angolából. Csak valahogy a semmiben, sehová sem haladva lebeg és hánykolódik az egész borzalom, robbannak a taposóaknák, szakadnak a végtagok, iránytalanul zajlik a polgárháború több mint három évtizede.

Abban azért lesz valami dermesztő, ha netán tényleg kiderül: végső soron és jelentős részben évek óta azon dől el élet és halál kérdése ebben az elvileg gazdag délnyugat-afrikai országban, hogy milyen a bizonylati fegyelem a gyémántpiacokon. Nos, ne is takargassuk: gyenge.

Az 1974-es függetlenség óta, de már éveken át előtte is vívja gerillaháborúját az UNITA, a Nemzeti Szövetség Angola Teljes Felszabadítására. Öröktől fogva való vezetőjét, Jonas Savimbit Ronald Reagan annak idején még a kommunizmus elleni küzdelem élharcosaként ölelte keblére - és nem is alaptalanul, hiszen akkor, a nyolcvanas években szovjet katonai tanácsadók útmutatása mellett vagy százezer kubai katona próbálta kifüstölni az országból az UNITA-t, az akkor még az apartheid elvén működő Dél-Afrika kegyeltjét. De ezek immár régi dolgok, nem vallana fényes elmeélre tíz év után politikai szövetségek mulandóságán borongani. Vissza a gyémánthoz tehát.

Angolának ez a fő kincse, valamint az olaj. A tengerparti lelőhelyek, amelyeket még csak most adnak koncesszióba, állítólag a legnagyobbak az eddig még meg nem csapolt szénhidrogénmezők közül. A gyémántot részben a folyók sodorják, részben ott vannak a földben, gödröt kell ásni, és akkor előtűnik. Az olaj tehát a partvidéken, a gyémánt bent, keleten. Az olajon a hadsereg vásárol fegyvert, a gyémántból az UNITA. Negyvenezer emberével alighanem a világ leggazdagabb felkelőcsoportja. 1992 és ´97 között gyémántpiaci elemzők szerint úgy két és fél milliárd dollárt kaszált, 1998-ban negyedmilliárdot, a tavalyi mérleg még bizonytalan. ENSZ-becslések és emberi jogi csoportok adatai szerint ennél is magasabbak lehettek a bevételek.

Utoljára 1997-ben nézett ki úgy, hogy az egésznek végre vége lesz. Ekkor az UNITA végső veresége látszott körvonalazódni, de aztán kiderült, hogy a visszavonulás, a berendezkedés a bozótháborúra csupán átmeneti,

taktikai időnyerés

volt. A frontokon hamarosan újra kiegyenlítődtek az erőviszonyok, és tavaly szeptemberben a kormánycsapatok új offenzívát indítottak. Az előrenyomulás sikereket hozott, a felkelők ismét kezdtek beszorulni a zambiai, namíbiai határvidékekre. Namíbia hozzájárult ahhoz, hogy a kormánycsapatok onnan is indíthassanak támadásokat a felkelők támaszpontjai ellen. Történetesen itt, ezen a vidéken van a gyémántbányászat egyik központja is.

A baj csak az, hogy a harci cselekményekről érkező beszámolókban számos esetben éppen az marad homályban, hogy az aktuális öldöklést melyik fél követte el, hiszen, amint egy, a terepen tett látogatást érthetetlen módon túlélő segélyszervezeti aktivista az elmúlt hetekben elmondta, a kormánycsapatok katonái éppúgy hajlanak az egykedvű gyilkolásra, mint felkelő társaik. Január végén például az angolai-namíbiai határ egyik kisvárosában volt egy ilyen vérengzés, egy olyan főútvonal mentén, amelyen áruszállítás is folyik, egészen le, Dél-Afrikáig. Mármost a kormány bejelentette, hogy itt márciustól rendszeres ellenőrzés lesz, minden átkelő járművet lajstromoztatni kell, abbamarad a furikázás gyémánttal oda, fegyverekkel ide. Csak hát ezt majd valamilyen erővel és emberi jelenléttel alá is kell támasztani.

Hogy kiből lesz reguláris katona és kiből gerilla, ezt alapvetően

a születés helye

határozza meg. A hadsereg értelemszerűen csak a partvidéken soroz, az UNITA pedig az összetartás és a népközeliség jegyében a megfelelő térség teljes lakosságának lendületes mozgatásával teljesíti ki hadműveleteit. A zambiai határ mentén szintén most, néhány hete szorult be pár ezer ember a megáradt Zambezi angolai oldalán - Zambiába szerettek volna átjutni, és állítólag UNITA-harcosok családtagjai is vannak közöttük. Az ENSZ ezúttal idejében megjelent, repülőgépekre ültették az embereket, enni kaptak, utazhattak tovább. De hát ez azért nem nevezhető megoldásnak.

A felkelők megbénítására most azt találták ki, hogy embargó alá veszik az UNITA gyémántkereskedelmét.

ENSZ-fináncokat

ültetnek azokba a kereskedelmi központokba, amelyekről gyanítani lehet, hogy olyan árumozgásokat is bonyolítanak, amelyeknek közük van az angolai felkelőkhöz. Emberi jogi aktivisták meg azzal próbálkoznak, hogy rávegyék a gyémántkereskedőket: vezessék be a drágakövek származási helyének a feltüntetését. Ezzel kapcsolatban nem árt tudni, hogy évente több millió gyémántot válogatnak át és sorolnak összesen tizennégyezer kategóriába, a csiszolásuk, esetleges vágásuk pedig csak ezután következik. Ebben az összefüggésben kell tehát elképzelni a bizonyító erejű származási cetlit.

Dos Santos angolai elnök mindenesetre idei évnyitó beszédében lelkesen méltatta az ENSZ intézkedéseit. Minél keletebbre szorul az UNITA, annál kevésbé veszélyes az olajtermelésre. Lehet, hogy végleg átbillennek a gazdasági erőviszonyok, győz, ha nem is az igazság, legalább az olaj, és akkor Angolában végre béke lesz. És nagyon rossz lesz visszagondolni az értelmetlen, gyilkos évtizedekre.

Kovácsy Tibor

szerző
Kovácsy Tibor
publikálva
2000/7. (02. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...