Csehország: Kormányzáró (A lavina hete)

szerző
Schillinger Andrea
publikálva
1997/49. (12. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Két héttel ezelőtti beszámolónkat azzal kezdtük, hogy "összesűrűsödtek az események" egykor volt "északi szomszédaink", a csehek háza táján. Nos, ez a bizonyos összesűrűsödés azóta lavinát ellett, ami a hét végére maga alá temette a miniszterelnököt, Václav Klaust s az idén már számos átalakulást átvészelt kormányát.

Két héttel ezelőtti beszámolónkat azzal kezdtük, hogy "összesűrűsödtek az események" egykor volt "északi szomszédaink", a csehek háza táján. Nos, ez a bizonyos összesűrűsödés azóta lavinát ellett, ami a hét végére maga alá temette a miniszterelnököt, Václav Klaust s az idén már számos átalakulást átvészelt kormányát.

A realitások talaján mozgó jóslatok a kormány várható bukásának időpontját, egészen a vezető kormánypárt, az ODS (Polgári Demokrata Párt) múlt hét elején kirobbant pénzügyi botrányaiig, februárra tették, a szociáldemokrata párt tervezett bizalmatlansági indítványának idejére. Ám az ODS - elnökségi szinten mozgó - belső ellenzéke elébe ment a várható tragikus eseményeknek. Hogy hogyan is, az kiderül, ha végigfutunk

az elmúlt hét eseményein

Múlt hétfőn (1997. november 24.), percekkel hat óra előtt az egykor jelentéktelen teniszező, Milan Srejber, ma jelentős vállalkozó, a privatizáció egyik sokszor nevesített nyertese a nyilvánosság előtt bevallotta: tőle származik az a hét és fél millió koronás ODS-nek nyújtott támogatás, amit az évekkel ezelőtt elhunyt magyar Bács Lajos (Lajos bácsi?) és egy sose nem élt mauritiusi üzletember ajándékaként bírt a legnagyobb kormányzó párt elkönyvelni. Ez volt az a hólabda (ha Tocsik 800 milliójával hasonlítjuk össze: hópihe), ami a lavinát elindította.

Másnap este (november 25.), tehát több mint huszonnégy órával a feledékeny adakozó vallomása után az ODS is beismerte a malmot. Az elnökhelyettes Miroslav Macek volt a bejelentő.

Alig telt el két nap (27-e, délelőtt), és a volt külügyminiszter, Josef Zieleniec közölte, hogy ő anno részletesen tájékoztatta a párt elnökét, Václav Klaust, honnan is dől a lé.

Egy órára rá az ODS, talán a zsebéből, előrángatta az azóta már lelépett Libor Novák pénzügyi felelőst, aki kicsit megkésve, de nagy vehemenciával igyekezett magára vállalni az egészet. Elvinni a balhét mintegy. Ami azt illeti, túl messzire nem bírta.

Délután a koalíciós miniszterelnök-helyettes, a kereszténydemokrata (KDU-CSL) Josef Lux bemondta az unalmast: épp itt az ideje, hogy Klaus mind miniszterelnöki, mind pártelnöki minőségében elköszönjön.

Negyed öt tájt Klaus következett. "Én? Libát?" - kérdezte Szarajevóból, a Közép-európai Kezdeményezés miniszterelnöki csúcstalálkozójáról. Kerek perec tagadta, hogy Zieleniec bármit is mondott volna neki. Tisztán emlékszik, hiszen alig volt két és fél éve, lévén az adomány 95-ös keletű.

Az események sodró voltára jellemző, hogy újabb egy óra elteltével Ivan Pilip pénzügyminiszter, Klaus ODS-en belüli ellenzékének egyik legmarkánsabb alakja, elnökhelyettes közölte: az enyhén szólva is obskúrus pénzügyi machinációk miatt kész azonnal lemondani. Alig múlt éjfél, fény derült az ODS titkos svájci számlájára, amiről az aktivistákat szokták fizetni.

Másnapra (november 28.) az ODS-ben mindenki, a klausistákat is beleértve, rádöbbent, tán össze kéne hívni egy rendkívüli kongresszust. Egy füst alatt vadul cáfolták, hogy külföldön számlájuk lenne, egy portásról tudtak talán, aki egy közepes sörszámlát csinált Münchenben, de javára legyen mondva, azt sem fizette ki.

Ugyanakkor fölszólították Pilip pénzügyminisztert, hozza nyilvánosságra a privatizáció teljes dokumentációját. Délután az immár kevéssé hűségesnek tűnő koalíciós partner, Lux kijelentette, egy szavát sem hiszi az ODS-nek a történtekről.

Estére arcot öltött Klaus belső ellenzéke. Jan Ruml (nemrégiben lemondott belügyminiszter, aki az illegalitás éveiben Havel legfőbb harcostársa volt, és ma is nagyon szoros köztük a kapcsolat) és Ivan Pilip pénzügyminiszter fölszólították Klaust: mondjon le, egyelőre csak az ODS elnöki tisztéről.

A válasz nem késett, Miroslav Macek elnökhelyettes mindezt párton belüli puccsnak nevezte, pár sértő szó kíséretében. Ennek ellenére aznap este még néhányan (felsorolásuk a Visszhang rovatig érne) fölszólították Klaust a távozásra. Például az U Flekuű kidobólegénye is, de később kiderült, az a Klaus egy magáról megfeledkezett német turista volt. Még ezen az estén megfogalmazódott hivatalosan is az a verzió, ami lapzártánk idején is a legvalószínűbbnek tűnik. Jindrich Vodicka (egykori árkász, ma belügyminiszter) szerint új kormányt kell alakítani a jelenlegi koalíció tagjait képező pártokból.

Magyarán minden maradjon a régiben, Klaus nélkül.

Az esti amerikai akciófilm előtt Pilip azzal kívánt jó szurkolást, hogy az ODS bizony tudott a svájci számláról, olyannyira, hogy 170 milliócskát tartott is rajta.

Az amerikai film egyébként roppant izgalmas volt. Sissy Spacek színésznő nagyont buta arccal nézett a kamerába, és annyit kérdezett: most mi lesz? Josef Lux válaszolt neki: fölmondjuk a koalíciót. Tudniillik a királyi tévé megszakította az adását, és negyed tizenkettőkor a keresztények (KDU-CSL) rendkívüli sajtótájékoztatójára kapcsolt. A jó hír hallattán Sissy még inkább zavarba jött.

A hétvége eseményeit a legkisebb, ám legkorábban kelő koalíciós párt, az ODA (Polgári Demokrata Szövetség) nyitotta. A párt miniszterei egy emberként ajánlották föl lemondásukat az elnökségnek. Délre Klaus is hazatért Szarajevóból, ahol amúgy sem volt túl sok miniszterelnök. Mindjárt a reptéren sajótájékoztatót tartott, bár mondandójának sok értelmet nehéz tulajdonítani. Nem kell megijedni, minden folytatódik tovább, maximum lemond. Hogy miről, azt homályban hagyta. Jó ismerői a szarajevói vacsorára gyanakodtak. Alig ért a parlamenttel szembeni ODS-székházba, ahol maroknyi (mintegy 200 fő) híve Nedej se, Václave! (Ne add fel, Vencel!) kiáltásokkal várta, máris nála termett Lux és a maga, valamint három népi minisztertársa lemondását tolta az orra alá. Egyes meg nem erősített források szerint az "ezt kapd el, ne a náthát" felkiáltással.

Fél ötkor Václav Havel elnök, aki teljes felépüléséig a Lány-kastélyban (amolyan Camp David) lábadoz, nyilatkozatban szólítja föl a kormányt távozásra. Ugyanakkor a Klaus nélküli új kormány már ismert verzióját erősíti meg. Ötkor ide érkezik Lux, és Havelnak is lemond. Elmentében megpróbálja benyújtani a kertésznek is, de az elszalad előle.

Egy óra múlva Klaus kikukkant az ODS-székház elé, köszöni a támogatást, és sokat ígérően közli, még nem dőlt el semmi. További két óra múltán fő ellenfele, Ruml, a Klaus-hívők szitkai közt, feldúltan távozik a vezetőségi ülésről. Kisvártatva megjelenik a várakozók között Livia Klausová, a tömeg (mind a 200 fő) a tőle telhető ovációval fogadja. Közben a Brnóban ülésező ODA új elnököt választ, este tízre Jirí Skalicky` személyében meg is egyeznek.

Éjfél után húsz perccel, tán az előző napi sikerre való tekintettel, ismét megszakítják a tévéadást. Tizenegy óra hosszányi ülésezés után az ODS vezetése rendkívüli sajtótájékoztatót tart, melyen Václav Klaus bejelenti miniszterelnöki tisztéről való lemondását és a rendkívüli ODS-kongresszus december 13-14-ére datált összehívását. Majd megtört arccal rátér arra a nagy fontosságú ügyre, hogy 100 millió koronás kártérítésre perli a NOVA tévét, mert nem átallották azt állítani, hogy villája van Davosban, pedig nincs is, csak háromszobás lakása Prága egyik nem túl belső kerületében, Kobylisyben. (Az információt a jeles televízió a volt észak-morva rendőrfőnök kijelentésére alapozta, aki dokumentumokat is emlegetett. Bár számos megfigyelő szerint az illető legfeljebb kisegítő iskolai bizonyítványát nevezheti egyetlen birtokában lévő hiteles dokumentumnak. A sors fintora, hogy Klaust e nemes ügyben Havel egykori ügyvédje képviseli, aki egykor a komcsik ellen védte az elnököt.) Háromnegyed egykor Klaus tapsok között indul haza, de még megjegyzi: semmi sincs lefutva. Ivan Pilip rendőri védelem alatt távozik.

Az ODA Brünnből okézza a történteket, s az új elnök íziben Havelhoz indul: kezében az ő minisztereik lemondása.

1997. november 30., vasárnap. Mindenki délig alszik, nehéz napjuk lehetett. Havel szóvivője ébred először, bejelenti: az elnök nagyon várja Klaust. Nem is hiába. A történelmi pillanat három órakor jön el.

Klaus Lányban átadja saját és kormánya lemondását az elnöknek.

A történet itt véget is érhetne,

de a java csak ezután következik. Majd. A vasárnap a romok fölötti ugrabugrálással zárul. Megszólal végre a pillanatnyilag legerősebb párt, az ellenzéki szocdemek vezére. Õ Zeman. Milos. Előrehozott választásokat sürget, első megszólalása után úgyszólván félóránként, országszerte ismerős, egy szem kapucnis és esterházy-kockás zakójában. E pillanatban úgy tűnik, egyedül van ezen óhajával.

A tüntetések mindenkori színhelyén, a Vencel téren délutánra összegyűlik pár ezer ember, Jan Koukal prágai főpolgármesterrel (!) az élükön éltetik Klaust. Klaus for President táblák a tömegben, és pár közéletből ismerős arc. Maguk sem tudják, mit kéne tenni, de ha Klaus megy, végveszélybe kerül a demokrácia, visszajönnek a komcsik. Petíciót fogalmaznak Havelnek, aki tömören reagál. Koukal monnyon le, különben is undorodik tőle. Ezzel együtt a cseh demokrácia bársonyos forradalom utáni időszámításában először fordul elő, hogy akármilyen létszámú tömeg (esetünkben néhány ezernyi) kórusban szidalmazza az elnököt. Az eddig támadhatatlannak vélt Václav Havelt. Megjelenik még Livia Klausová is, fölolvas egy levelet, fia írta Klausnak, ezen mindenki elsírja magát, akkor is elég ciki.

Hétfőn nyilatkoznak még Klaus fő ellenfelei. Pilip azt mondja, nem lép föl ellene az ODS elnöki posztjáért, szívéig értek a nép szavai. Tudnillik a hangosabbja szemét árulónak nevezte. Nem így Ruml: ő, ha kell, öntestével száll szembe (alapozva erősen Havel hathatós támogatására) a kiütöttségből föltápászkodni merészelő Klausnak, ha a két hét múlva rendezendő pártkongresszuson próbálkozik. Mert a kormány és a vezető kormánypárt belső ellenzéke mostani sikere dacára ettől tart leginkább. Félő, hogy

a Klausra mért K. O.pirruszi győzelem csupán

Pillanatnyi meghátrálása inkább időkérésnek fogható föl. Hiszen a mostani események gyakorlatilag csupán az ODS központi vezetőségében, ha tetszik, Prágában zajlottak. Klaus viszont eddig is a párt vidéki szervezeteit tudhatta legstabilabb támogatóinak. A második legnagyobb város, Brno klausista sasfészek, Dél-Morvaország dettó, és egyáltalán, a vidéki ODS-en belül Klaus magabiztos favorit. Mi lesz, ha ellenkever? Pártszakadás, alighanem. És akkor bejön Zemannak az előrehozott választás, és elvitte a cica az egész jobboldalt. Gyönnek a kriptokomcsik, ahogy ez a kelet-európai menetrendekből úgyszólván megszokott.

Emellett szinte másodlagos a politikacsinálók számára, hogy a korona mozgása immár a veszett fejsze nyeléhez hasonlatos. Pénteken még azon ment a sopánkodás, hogy az értékcsökkenés átlépte az 1 DM=19,4 koronás bűvösnek mondott határt, ám hétfőre, míg senki sem figyelt rá, 21-re húzta össze magát.

A Havel kérésére ügyvivőnek maradt kormány kénytelen lesz, saját átmentése mellett, e területre is figyelni, holott ez eddig is nehezére esett. A polgár meg, mást nem tehet, vár és vérmérséklete szerint szurkol. Nehéz helyzetében az ág is húzza.

Hideg telet hoz Santa Klaus Bohémiára.

Schillinger Andrea

(Brno)

szerző
Schillinger Andrea
publikálva
1997/49. (12. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...