Elnökválasztás Iránban: Helybenjárás

szerző
- kovácsy -
publikálva
2001/24. (06. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

78 százalékos győzelmet szerzett, vagyis a hatvanmilliós ország szavazóinak többsége

78 százalékos győzelmet szerzett, vagyis a hatvanmilliós ország szavazóinak többsége a politikai reformok ügye mellett kötelezte el magát. A baj csak az, hogy ezeknek a reformoknak a megvalósítása az elmúlt négy évben jobbára ígéret maradt. Kérdés, hogy alakulhatnak-e másként a dolgok a következő évek során.Saját múltbéli tapasztalatainkból tudjuk, hogy bajok vannak a demokráciával az olyan országokban, ahol a hatalom túlzott fontosságot tulajdonít a választásokon való részvétel minél nagyobb arányának. Az ilyen helyeken a demokrácia lényegének éppen azt tartják, hogy az emberek a lehető legnagyobb tömegben jelenjenek meg az urnák előtt, ezzel is demonstrálva, hogy igenlik a rendszert, amely következésképpen szilárd, és ehhez a szilárdsághoz képest a választás konkrét kimenetele másodlagos kérdés. A konzervatív iráni lapok - a jelző értelmezésére rögtön visszatérünk - az elnökválasztás közeledtével már előre ünnepelték a nagyarányú részvételt - mást nem is igen ünnepelhettek, hiszen Khatemi elnök népszerűsége annyira egyértelmű, hogy igazi ellenfele nem is akadt.

A választás egyetlen meglepetését azonban éppen a szavazók számának a visszaesése okozta - bár lehet, hogy éppen ezt előre látva tüzelte a rendszerhű sajtó a választásra jogosultakat, hogy részvételükkel mérjenek csapást az "ellenségre". A választástól távol maradók aránya négy évvel ezelőtt 17, most viszont majdnem kétszer ennyi, 33 százalék volt. Irán politikai berendezkedését az 1979-es Iszlám Forradalom, vagyis a sah bukása és Khomeini ajatollah győzedelmes hazatérése óta

a síita klérus uralma

jellemzi. Konzervatívoknak pedig ebben a helyzetben azokat nevezhetjük, akik ezt az állapotot rendjén valónak tekintik. Hiába játszanak az iráni politikai életben a választások, a parlamentarizmus, a pártok közötti versengés szintjén formálisan a demokrácia szabályai szerint, a végső politikai döntések a vallási vezetők kezében vannak. ´k az igazságszolgáltatás urai, övék a végső szó a parlament által jóváhagyott törvények hatálybalépését illetően, de a választásokon indulni kívánók listáját is ők szűrik meg és hagyják jóvá, részben objektívnak tűnő, részben nyíltan szubjektív kritériumok alapján, amilyen például a rendszer melletti elkötelezettség.

Mindezek után aligha meglepő, hogy Khatemi reformjai, amelyek négy évvel ezelőtti hivatalba lépését követően egyfajta nyitottságot vittek az iráni közéletbe - például a sajtószabadság érezhető tágításával -, egy idő után megtorpantak. A hatályos törvényekre hivatkozva a felszabaduló sajtót tavaly újból visszaszorították a korábbi korlátok közé, amikor pedig a reformpárti többségű törvényhozás vitát kezdett a vonatkozó jogszabályok átalakításáról, a legfőbb vallási vezető, Khamenei ajatollah levélben szólította fel a képviselőket, hogy szüntessék be a kérdés tárgyalását. Hiába fogadta felháborodás a beavatkozást, maga Khatemi vette rá végül a törvényhozókat, hogy a békességet válasszák a konfrontáció helyett.

Az országot jól ismerők szerint ugyanis arról van szó, hogy miközben Khatemi a reformerek radikalizálódását igyekszik fékezni, Khamenei saját táborának szélsőségeseit tartja kordában. Ellenéteik mellett annyiban azonosak a törekvéseik, hogy mindketten elkötelezett hívei az iszlám köztársaságnak, vagyis - Khateminak a mostani megválasztását követő szavaival élve - "annak az igazságos társadalmi modellnek, amely egyszerre alapul a valláson és az erkölcsiségen, valamint a demokrácián és a szabadságon".

Khatemi tehát a reformista mezőnyön belül egyértelműen a mérsékeltek közé tartozik, aki eddig is türelemre intette követőit. Emezek körében viszont éppen hogy a türelmetlenség, az elkeseredés növekszik - és valószínű, hogy a választási részvétel visszaesése is ezzel függ össze. Az államfő elfogadottságának fokozódása ugyanakkor két dologra is utal. Az egyik az, hogy az iráni lakosság nagy többségének

elege van

a fennálló rendből, a másik meg az, hogy Khatemin kívül nincs más választása. Ez a helyzet viszont hatalmas felelősséget helyez a régi-új elnök vállára. Népszerűsége tudatában akár az eddigieknél élesebb konfrontációt is vállalhat a konzervatív táborral szemben, ami természetesen a - kisebbségi - ellentábor éles, az erőszakosságig menő reakcióit válthatja ki. Ha viszont puha marad, a reformista táboron belül indulhat meg a radikalizálódás, ez pedig az általa is védelmezett rendszert sodorná veszélybe.

Amikor szombat este nyilvánvalóvá vált, hogy Khatemi fölényesen győzött, porig alázva mind a kilenc ellenfelét, Teheránban több száz, többnyire fiatal híve spontán ünneplésben tört ki. Hamarosan a helyszínre érkezett azonban a rohamrendőrség, és könnygázzal oszlatta szét az alkalmi megmozdulást, kifejezésre juttatva Irán valóságos erőviszonyait. Ezeknek az erőviszonyoknak az ellenében kellene tehát végrehajtani mindazokat a politikai reformokat, amelyek számára az jelenti az egyetlen esélyt, hogy az ország vallási vezetői egyszerűen nem hagyhatják figyelmen kívül az általuk képviselt értékek talajvesztését, hiszen éppen ezzel engednék ki végleg a kezükből a jövőbeni események irányítását.

- kovácsy -

szerző
- kovácsy -
publikálva
2001/24. (06. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...