Izraeli merényletek: Csapásirány

szerző
Gadó János
publikálva
2001/49. (12. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

van -, a következő események előzték meg. Egy ismert Hamasz-vezető meggyilkolása (ezt a házára helikopterrel kilőtt rakétával végezte el az izraeli hadsereg), Ariel Saron izraeli miniszterelnök bejelentése, miszerint egy hét erőszakmentességért cserébe hajlandó tárgyalni a palesztin állam létrehozásáról, illetve Saron elutazása Washingtonba, ahol épp ez utóbbiról kellett volna elmélkednie Bush elnökkel. A merényletek azonban nemcsak értelmetlenné tettek minden tárgyalást, de könnyen lehet, hogy az egyik felet, Arafatot végképp kiemelték a játékból.

van -, a következő események előzték meg. Egy ismert Hamasz-vezető meggyilkolása (ezt a házára helikopterrel kilőtt rakétával végezte el az izraeli hadsereg), Ariel Saron izraeli miniszterelnök bejelentése, miszerint egy hét erőszakmentességért cserébe hajlandó tárgyalni a palesztin állam létrehozásáról, illetve Saron elutazása Washingtonba, ahol épp ez utóbbiról kellett volna elmélkednie Bush elnökkel. A merényletek azonban nemcsak értelmetlenné tettek minden tárgyalást, de könnyen lehet, hogy az egyik felet, Arafatot végképp kiemelték a játékból.Az izraeliek két dolgot tehetnek most. Egy. Átadják a merényletekért felelős személyek listáját a palesztin hatóságnak, követelve letartóztatásukat vagy kiadatásukat. A palesztin hatóság ilyenkor figyelmezteti az érintetteket, hogy célkeresztben vannak, és jobban teszik, ha biztonságosabb helyre távoznak. Ritkábban - mint e mostani esetben - határozott nyugati követelésre letartóztatják őket, megvárják, míg elcsitulnak a kedélyek, majd mindenkit futni hagynak. Kettő. Az izraeliek maguk intézik el a terroristák munkaadóit kommandósakcióval, vagy - gyakrabban - helikopterről kilőtt rakétával. A nyugati világ ilyenkor elítéli Izraelt, mert az nem tartja magát a civilizált normákhoz, amelyek a bűnösök bíróság elé állítását követelik meg. Izrael és a terrorista infrastruktúrát érintetlenül hagyó, otthon dzsihádot harsogó Arafat ilyenkor egyként felelősnek minősülnek, és a nyugati közvetítők újfent "kölcsönös önmérsékletre" szólítják fel őket.

Halálos játszma

Az izraeli elhárítás ezúttal lépéshátrányba került. Tucatnyi esetben adtak már hírt arról, hogy sikerült az útnak indított terroristákat menet közben lekapcsolni vagy egy terrorista sejtet fölszámolni. Ezúttal a Hamasz (vagy az Iszlám Dzsihád? - mind a kettő azonnal magáénak vallotta a merényletet) ügyesebb volt. Így megy ez a játszma: a jó információs hálózattal rendelkező izraeli biztonságiak mindaddig lekapcsolják a merénylőket, amíg a Hamasz és társai fel nem ismerik és meg nem ölik az informátorokat. Ekkor lépéselőnybe kerülnek, amit azonnal kihasználnak. Hogy milyen erős a motivációjuk, azt nem kell részletezni: végtére egy olyan szervezetről van szó, ahol az öngyilkosság a norma. Az izraeliek nemsokára azonosítják majd az új terrorista sejteket, lecsapnak rájuk, kivédenek néhány merényletet, míg egyszer ismét hibáznak. Senki sem tud száz százalékot teljesíteni, főleg nem ilyen ellenféllel szemben: mivel lehet preszszionálni olyan embereket, akik önként mennek a halálba?

Az új intifáda

Amennyire jól látható forgatókönyv szerint ismétlődnek az események biztonsági téren, éppoly könnyen követhetőek az ilyenkor szokásos politikai rituálék. A Nyugat elítéli a merényletet, de felszólítja Izraelt, hogy tartózkodjék a válaszcsapástól, "ne fokozza tovább az erőszak ördögi körét". Ha Izrael visszavág, akkor a nyugati médiában egy kalap alá kerül a palesztinokkal, ha nem vág vissza, akkor mindenki együttérzéséről biztosítja, és nem történik semmi. Várhatja a következő merényletet.

Mivel az új intifáda kitörése óta ennyi izraelit egyszerre még nem öltek meg, a kormányban most radikálisabb hangok is hallatszanak. A jobboldali pártok egyes képviselői azt követelik, hogy Izrael űzze el Arafatot és a terrorista infrastruktúrát gyámolító hatóságát oda, ahonnan jöttek: a tuniszi emigrációba. Nem lehet Izrael biztonságát Arafat kezébe adni - érvelnek. Ha elkergetnénk Arafatot, a Hamasz és az Iszlám Dzsihád venné át a helyét, mert a palesztin társadalomban nincs más szervezett politikai erő - válaszol erre a baloldal. Ám a raisz (elnök) visszakergetése az emigrációba már csak azért sem lehetséges, mert a konfliktust árgus szemekkel figyelő nyugati világ ezt nem fogadná el.

A jámbor nyugati felfogás szerint az egész Al Aksza intifáda a maga sok száz halottjával csak valami szerencsétlen véletlen folytán tört ki. Mivel azonban végül is mind a két oldalon okos emberekről (Nobel-békedíjasokról!) van szó, le kell ülniük és békés úton megállapodásra kell jutniuk. Mi sem egyszerűbb ennél!

A palesztinok

Csakhogy a palesztin társadalomban olyan folyamatok zajlanak, mint az arab-iszlám világ számos országában. Tunéziától Egyiptomig, Szíriától Pakisztánig igen komoly befolyással rendelkezik az iszlám fundamentalizmus, amely a csődöt mondott arab szocializmus vagy nyugati orientáció után e régió új megváltó ideológiájává lépett elő. E fundamentalizmus azért vált olyan roppant hatékonnyá, mert egyaránt szól a kietlen nyomorból kiutat kereső tömegekhez és a szellemi irányvesztettségből kiutat kereső értelmiséghez, középosztályhoz. Az iszlám országok hatalomgyakorló elitje saját érdekei, a nyugati követelések és saját tömegeik radikalizmusa között egyensúlyoz.

A palesztinok az arab-iszlám világ ezen indulatainak első számú képviselői, letéteményesei, a Nyugat- és Izrael-ellenes küzdelem szimbólumai. A palesztin társadalomban ennek megfelelően még sokkal erősebb, befolyásosabb az iszlám fundamentalizmus. A "békefolyamat" évei alatt Arafat nyugati követelésre tessék-lássék hajkurászta a terrorista szervezetek tagjait, az Al Aksza intifáda kezdete óta azonban együttműködik velük. A Hamasz a merényletek terén meglehetősen nagy mozgásszabadságot élvez, noha a raisz nyugati útjainak idején önmérsékletet kell tanúsítania. (A mostani merényletek épp ezért kissé zavarba ejtők: Arafat eddig mindig visszafogta a merénylőket arra a pár napra, amíg amerikai közvetítők járnak a térségben.)

Arafat

Az új intifáda kitörése óta már számtalanszor jelentették ki nyugati újságírók, hogy az irányítás kicsúszott Arafat kezéből, a vezér többé nem ura a helyzetnek. Ez azonban valószínűleg még mindig tévképzet. Analógiaként ismét a többi arab ország kínálkozik, ahol az államhatalom fegyveres és adminisztratív erői egyértelmű fölényben vannak, ám korruptságuk és tehetetlenségük láttán a társadalom egyre inkább elfordul tőlük, és a forradalmi hevületű, tiszta szívű iszlám fundamentalistákkal rokonszenvez. Miközben Arafat tizenhárom biztonsági szervezete vitathatatlan fölényben van a Hamasszal szemben, a társadalom szívéért folytatott versenyfutásban egyre hátrányosabb helyzetbe kerül. Nyugati dollárszázmilliókból fölépített államgépezete csak a hatalom megtartásában jeleskedik, ahol emberi arcát kéne mutatni a társadalom felé (szociális szféra), ott korrupt és nemtörődöm. A Hamasz szociális hálózata jóval hatékonyabb. Ám a Hamasz legfőbb előnye a politikai helyzetben rejlik. Az intifáda jelszavai a dzsihád, "Jeruzsálem fölszabadítása", "harc a cionisták ellen" - ebben a közegben pedig hitelesebb egy olyan szervezet, amely a megalkuvást nem ismerő önfeláldozó harc mellett tette le a garast. Arafat kétszínű: otthon dzsihádot harsog, Párizsban és Londonban viszont békéről és megegyezésről beszél, sőt még az ősellenség Simon Peresz kezét sem röstelli megszorítani.

Szakértők szerint az Arafatot fenyegető legnagyobb veszély az, hogy a Hamasz, amelyet eddig az intifádában jól felhasználható, szükség esetén pedig eldobható eszköznek tartott, felnő mellette a hatalomban. A társadalom nagy része ellene fordulna, ha megpróbálná a Hamaszt visszaszorítani vagy felszámolni.

Gadó János

szerző
Gadó János
publikálva
2001/49. (12. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...