Jött pár alku - Így egyezett ki Brüsszel a paksi bővítéssel

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2017. március 6.

Külpol

Naivitás volt azt hinni, hogy Brüsszel „elkaszálja” Paks 2-t. Nem csak azért nem tette ezt, mert nem akart politikai döntést hozni.

„Már az utolsó simításokat végzik rajta” – így reagált a Narancsnak az Európai Bizottság (EB) versenyjogi főigazgatóságának munkájára rálátó forrásunk, akitől a hét elején arról érdeklődtünk, mi a helyzet a testület paksi bővítéssel kapcsolatos határozatával. (Frissítés: hétfő délben robbant a hír, miszerint hivatalosan is engedélyezi az Európai Bizottság a paksi bővítést. Ebben a tavaly októberi cikkünkben végigkövetheti, hogy honnan jutottak idáig a felek.) 2015 novemberében két bizottsági szerv is beleásta magát a paksi bővítés részletébe, akkor úgy tűnt, azzal a szándékkal teszik ezt, hogy fogást találjanak a magyar kormány és a Roszatom 2014 januárjában kötött megállapodásán: a közbeszerzés elmaradása miatt kötelezettségszegési eljárás indult, az állami támogatás kérdése miatt pedig ún. mélyreható vizsgálat. Információink szerint azonban mindkét esetben sikeres volt a magyar kormány alkudozása, és heteken belül lesz erről papírja is, azaz minden jel szerint Brüsszelben zöld lámpát kap a paksi projekt. Bomba meglepetés? Ha beleássuk magunkat a részletekbe, azt kell látnunk, hogy nem is akkora meglepetés, mint amekkorának első hallásra tűnik; és a folyamat sok mindent elárul az unió jelenlegi állapotáról is.

A Paks 2-vel kapcsolatos vizsgálatok legfrissebb dokumentuma az esetleges tiltott állami támogatást érintő elemzés, amelyet a Margrethe Vestager vezette versenyjogi főigazgatóság végzett. A kérdés ez esetben így hangzott: állami támogatás nélkül Paks 2 ki tudja-e termelni a saját árát vagy sem? Az állami szubvenció ugyanis ellenkezne az uniós versenyjoggal, mert a megtámogatott áramár torzítaná az energiapiac belső viszonyait.

Munkálatok az erőműben: minden a helyére kerül

Munkálatok az erőműben: minden a helyére kerül

Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

 

A magyar kormány álláspontja pofonegyszerű volt: nincs állami támogatás a Paks 2 beruházásban. Pont. A kormány ugyanis olyan áramárral kalkulál a 2020-as évek közepétől, amellyel Paks 2 könnyen behozza a saját költségeit. E számítások szerint 17 forint/kWh áron termel majd Paks 2, az áramár viszont 2025 körül ennél 10-15 százalékkal magasabb lesz, ezt követően pedig még több, tekintettel arra, hogy a CO2-kibocsátású erőműveket fokozatosan lekapcsolják az unió megállapodása szerint – így azokat a lengyel, cseh szénerőműveket is, ahonnan jelenleg elég sok áramot importál a magyar állam.

Ez a prognózis elsőre jól hangzik, de sokak szerint inkább álomszerű, mint reális. Azaz túl magas áramárral kalkulál (azért, hogy ki tudja hozni önfenntartónak a projektet), ám ha mégsem lesz ilyen magasan az ár, az államnak ki kell pótolni a két új blokk veszteségét. A pótlást Felsmann Balázs Energiaklubnak készített tanulmánya a működés első dekádjában évi 140–190 milliárd forintra becsüli, miközben az áram árát az Európai Bizottság előrejelzésének megfelelően számolta ki. A Greenpeace megbízásából a Candole Partners dolgozott ki több forgatókönyvet, ám szerintük egyik esetben sem fog megtérülni a beruházás, mivel a megújulók lenyomják az áram árát. (Lásd: Üzleti alapon nem megvalósítható, Magyar Narancs, 2016. június 16.) Az amúgy atompárti volt MVM-vezér Mártha Imre az Indexnek említette, hogy a 20-as évek közepére a német tőzsde áramjegyzéseinek duplája a paksi kalkuláció, azaz az utóbbi irreálisan magas áramárral számol.

Hinkley kitaposta

A Bizottság elvileg háromfajta eredményre juthat ebben a vizsgálatban: 1. megállapítják, hogy nincs állami támogatás (ez lenne a kormány álláspontja), 2. megállapítják, hogy van, és ezért blokkolják a projektet (ez lenne az ellenzők álláspontja), 3. megállapítják, hogy ugyan van állami szubvenció, de bizonyos megfontolásból és feltételek miatt ezt mégis megengedik. A versenyjogi főigazgatóság munkájára rálátó forrásunk ezt a harmadik lehetőséget valószínűsítette. „A magyar fél több módosítást hajlandó volt elfogadni.” A Bizottság három garanciát kér majd a magyar kormánytól. Egy: a piacon, tőzsdén értékesítsék a Paks 2 által termelt áramot, azt tehát nem adhatja el az MVM nagykereskedőjének. Kettő: bár a jelenlegi paksi erőmű a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által felügyelt MVM-csoportba tartozik, a Miniszterelnökség alá tartozó Paks 2 nem kerülhet ide, mert az túl nagy koncentráció volna: a kormánynak garantálnia kell a szétválasztást. (Ennek az a lényege, hogy ha Paks 2 veszteséges lenne, a hiányt ne lehessen az MVM-n belül szétteríteni.) Három: bár Paks 2 állami cég lesz, a „pénzügyi számlájára érkező bevételből nem lehet újabb fejlesztéseket végezni, csak karbantartást. Valamint feltétel lesz, hogy amennyiben az állam mégis nyújt állami támogatást Paks 2-nek a működés fenntartása érdekében, arról tájékoztatni köteles a Bizottságot. Különben az tiltott támogatásnak fog minősülni.” Ebből az következik, hogy elvi lehetőségként megmarad az állami támogatás lehetősége – csak azt be kell vallani. „Azt ne kérdezze, hogy erre majd tíz év múlva az akkori Bizottság mit fog lépni. Hiszen csak feltételezésünk lehet arról, hogy tíz év múlva milyen lesz a Bizottság. Már ha lesz egyáltalán ebben a mai formájában.”

A vizsgálat engedékenynek tűnhet Paks 2-vel, de ennek van egy fontos előzménye: a brit példa. „A magyar kormány végig tudatában volt, hogy Hinkley Point már kitaposta előtte az ösvényt.” A brit erőműépítésnél ugyanis 2014-ben a Bizottság végül engedélyezte, hogy állami kompenzációval, de rögzített áron értékesítsék az áramot, azaz olyan precedens született, amely indokolt esetben meghagyta a kiskaput az állami támogatású atomprojektekre. „Az uniónak van három fontos elve – mondja forrásunk. – Minden tagállam maga határozhatja meg az energiamixét. Kettő: a kieső CO2-kibocsátású erőműveket atommal is lehet pótolni. Három: ha valaki bizonyítja, hogy nála lyuk fog keletkezni kapacitásban, akkor építhet atomerőművet. A magyar kormány egy MAVIR-jelentésre alapozva megtette ezt. Az uniónak fontos az energia­stabilitás, ez magasabb szempont.” Azt nem vizsgálták, hogy Paks 2 állami hitelből lesz felépítve? – kérdeztem tőle. „Azt nem nézték, hogyan, honnan lép be a pénz a rendszerbe, a lényeg, hogy ott ne legyen piactorzító. Erre pedig a magyar esetben az a garancia, hogy a piacon kell értékesíteni az áramot. Az sem volt vizsgálat tárgya, mennyire átlátható a beruházás, volt-e elég egyeztetés róla. Ez nem a versenyjog területe.”

A másik vizsgálat

A paksi bővítéssel kapcsolatban eddig a 2015 novemberében indított kötelezettségszegési eljárás bizonyult a leghatározottabb ellenlépésnek Brüsszel részéről. Az EB azt kifogásolta, hogy a „magyar kormány közvetlenül odaítélte két új reaktor építését és két reaktor felújítását, átlátható eljárás nélkül” a Rosz­atomnak. Ennél többet nem árultak el, ám a korábban kiszivárogtatott információkkal összhangban a Narancs is úgy értesült, hogy a belső piaci szakértők indokolatlannak tartották az orosz céggel való kivételezést.

A helyzet azonban változott. A Bizottság ugyanis ez ügyben ma már egyetért a magyar kormánnyal, és nem tartja problémásnak a tender nélküli eljárást – ez még nem hivatalos álláspont, de egy közzétett dokumentumból kiderül. A belső piaci főigazgatóságtól – itt zajlott ez a vizsgálat – Jávor Benedek EP-képviselő levelet kapott korábbi panasza miatt, és ezt szeptember 22-én publikálta a blogján. A levél szerint az EB elfogadta a magyar kormány azon érvét, hogy „csak az orosz VVER reaktortípus az egyetlen technológiai megoldás, amely a magyar adottságoknak, követelményeknek megfelel”. A megismert körülmények alapján „a Bizottság nem látja indokoltnak a kötelezettségszegési eljárás folytatását”, a kétoldalas levélből ugyanakkor az általános indokláson túl az nem derül ki, hogy egész pontosan melyek azok a technikai feltételek, amelyek megkerülhetetlenné teszik a Roszatomot. Jávor erre így reagált: ha elfogadjuk is, hogy csak a Roszatom tud megoldást a paksi helyzetre, akkor is felvethető, hogy amennyiben „valóban egyetlen cég egyetlen terméke képes megfelelni a magyar előírásoknak, akkor nem csupán a tendereztetés elmaradása, hanem az egész magyar szabályozás uniós jogba ütközik, mivel indokolatlanul szűkíti a piacot, és adminisztratív eszközökkel biztosít önkényes előnyt egy konkrét piaci szereplőnek”. Ami ellentétes az unió szabályaival.

Ennek az ügynek az egyeztetéseiről nincsenek információink, de két dologba biztosan belekapaszkodhatott a kormány. Arról, hogy megállapodásra készülnek Oroszországgal, Lázár János a szerződéskötés előtt, még 2013 telén tájékoztatta az akkori energiaügyi biztost. A paksi történetben később is felbukkanó Günther Oettinger (róla keretes írásunkban olvashat) ez ellen nem emelt kifogást. Azaz Brüsszelnek volt tudomása arról, hogy tender nélküli megállapodás várható. És nem véletlenül nem tiltakozott kapásból, hiszen – ez a kormány másik érve – az unió területén Finnországban, Bulgáriában vagy Angliában is akad olyan nukleáris projekt, ahol nem volt ún. technológiai – azaz a reaktorra vonatkozó – tender. (Akad olyan példa is, hogy bár volt tender, a beruházás mégis kútba esett; így járt a belenei projekt.) Azaz a technológiai tender elmaradása nem példa nélküli az unión belül.

Akik segítenek

Egyesek spekulációnak tartják, mások tényként beszélnek a paksi alku külpolitikai hátteréről. Utóbbiak szerint nem csak a német–magyar enyhülésről van szó, miszerint az Orbán-kormány visszavesz a menekültellenes retorikából, cserébe Berlin segít neki Brüsszelben ezt-azt elintézni – emellett még egy orosz–német közeledésről is lehet hallani, aminek a német cégeken keresztül kitűnő terepe lehet a paksi bővítés. Ezen dolgoznak rutinos lobbisták is, közülük egy nemrég nálunk is járt. Májusban ugyanis – mint azt a 444.hu hírül adta – Budapesten volt a paksi bővítést először jóváhagyó Günther Oettinger, és találkozott Orbán Viktorral, hogy a paksi bővítés brüsszeli elfogadtatásáról beszéljenek. (A Narancs megkereste Oettingert, hogy cáfolja a találkozó tényét, de a politikus lapzártánkig ezt nem tette meg.) Oettingerrel tartott egy Klaus Mangold nevű német üzletember, aki elnöke a Német Gazdaság Keleti Bizottsága nevű szervezetnek, így fontos közvetítő a német cégek és az orosz politika közt; Putyin hivatalával például közvetlen kapcsolatban áll, és korábban közvetített Paks ügyében.

 

Ettől függetlenül az Orbán-kormány évekig azzal nyugtatta a nyilvánosságot, hogy a paksi bővítésre tendert írnak ki. Ez számtalan alkalommal elhangzott Fellegi Tamástól kezdve Szijjártó Péteren és Kovács Pál államtitkáron át Martonyi Jánosig, és nemcsak politikusok, hanem Paks-közeli szakemberek nyilatkoztak így (lásd vonatkozó keretes írásunkat). Azt Holoda Attila volt helyettes államtitkár korábbi közléséből tudjuk, miért a Roszatom lett a befutó: ők kínáltak egyedül finanszírozási megoldást a projekt mellé – a francia Areva erre például nem volt hajlandó, ahogyan mások sem. Mindez határozottan cáfolja azt a kormányzati érvet, hogy csak a Roszatom „képes” a paksi bővítésre – ám ezt az érvet Brüsszel még úgy is elfogadta, hogy az csak a sajtóban megjelentek alapján is cáfolható.

Korábban egy harmadik területen is lett alku: 2015-ben 20-ról 10 évre szállította le a kormány annak időtartamát, ami alatt kizárólag a Roszatomtól szerez be fűtőelemeket; ezt követően tendert írnak ki arra, hogy a VVER 1200-as reaktorokba ki szállíthat üzemanyagot. Mivel azonban ez a típus új fejlesztés, egy másik cégnek először többévi munkával el kellene végezni ezt ahhoz, hogy fűtőelem-beszállító lehessen. Ez nem lehetetlen; Ukrajnába a Westinghouse szállít VVER reaktorba üzemanyagot. Ha kiírnák a tendert Paks 2 fűtőelemeire, akár ez az amerikai székhelyű cég is indulhatna azon, kérdés persze, hogy a fejlesztés megéri-e neki egyáltalán. Ha nem, akkor a Roszatom megint egyedüli ajánlattevőként marad a placcon.

Az alkuért piac jár

Ezekből az alkukból úgy tűnik, elsősorban a magyar kormány akarata érvényesült: az állami támogatás miatt nem gáncsolják el, a tender elmaradását kimagyarázta, a fűtőelemeknél pedig engedett kicsit. „Az ilyen eljárások célja mindig a megállapodás – mondja brüsszeli forrásunk. – Brüsszel alapvetően engedi azt, amit a tagállamok akarnak. Csak kér pár feltételt, de onnan a részéről rendben van a dolog.” És vannak apró befolyásoló tényezők is: a jelenlegi energiaügyi biztos, Maroš Sefčovič „nagy projektje” az ún. energiaunió. Ennek megvalósításához nem árt jóban lennie a tag­államokkal; így talán nem véletlen, hogy néhány hete éppen ő jelentette be, hogy a paksi bővítés ügyében hamarosan megegyezés lesz. A balhé neki sem érdeke.

Brüsszel a magyar kormánnyal való kiegyezésével valójában egyetlen kézzelfogható eredményt ért el: már papír van róla, hogy európai cégek részt vehetnek a kivitelezésben. A Jávor Benedek által közzétett levélben utalnak arra, hogy bár a technológiai közbeszerzés elmaradt, a reaktoron kívüli fejlesztéseket tendereztetik, és ennek átláthatóságára, szabályosságára az unió külön odafigyel. Ez a 12 milliárd eurós beruházás akár 50 százalékát is meghaladhatja, és bármire vonatkozhat a turbináktól kezdve az épületig, a gépészettől a kerítésen át a betonozásig. Ezekben juthat szerep a General Electricnek – őket a turbinák érdeklik –, a Siemensnek vagy az Alstomnak. A tendereket a Roszatom leányvállalata írja ki. Az orosz cég közép-európai központja ezt írta a Narancsnak: „A Paks II-projekt megvalósítása során az összes berendezés és szolgáltatás beszerzését nyílt és átlátható beszerzési eljárás során biztosítja a Roszatom az Európai Unió előírásaival teljes összhangban. Potenciális beszállítóként a beszerzési eljárásokban részt vehet az összes érdekelt vállalat, köztük az Európai Unió országainak érdekelt vállalatai.”

Kritikák Brüsszelnek

Több forrásunk mégis elégedetlen az EB engedékenysége miatt. „Ez megint az a típusú technokrata működés, amit korábban többször láttunk. Nem a big picture-t nézik, nem azt, hogy milyen kockázatokat rejt, hogy egy ennyire optimista számításokon alapuló projekt miatt eladósodik az ország egy olyan államnak, amely folyamatosan az unió gyengítésén fáradozik, hanem csak belekapnak pár jogszabályba, és tekintve, hogy a magyar fél kicsit mindenhol engedett, zöld lámpát adnak neki” – mondja egy uniós politikával foglalkozó forrásunk. „A paksi történet kicsit a bírók korai nyugdíjazására emlékeztet, ahol 70-ről 62-re szállították le az életkort, és ennek egyértelműen az volt a célja, hogy a kormány a saját embereivel töltse fel a megüresedő posztokat. Az unió végül nem az igazságszolgáltatás függetlensége védelmében lépett fel, hanem azért, mert életkor alapján diszkriminálják a bírókat. Látszik, hogy az unió nem vállalja a politikai döntés súlyát, inkább marad a jogászkodásnál, ami jó esetben is csak fél sikerrel kecsegtet.”

Egy másik brüsszeli forrásunk így összegez: „Ez az ügy elég jól leírja a válsághelyzetet, ami az unióban van. Kicsit előreszaladtunk, sok minden mögött nincs jól kidolgozott jogszabályi háttér, az unió pedig a Brexit utáni félelmek miatt nem tudja a saját jogait érvényesíteni. Ha egy tagállam elég erőszakos, akkor elérhet olyan dolgokat, amikkel az unió nem feltétlen kompatibilis. Kezdődött a britekkel, akik Hinkley-t mindig kicsit zsarolásra használták, és bár kiléptek, precedenst teremtettek, amit Paks 2 most kihasznál. És a magyar eset sok ajtót nyithat meg: ilyen nagyvonalú kalkulációval el lehet fogadtatni atomerőművet, amit úgy tud egy ország felépíteni, hogy az egy fillérjébe nem kerül. Csak közben eladósítja magát Oroszországnak. Nem hiszem, hogy az unió örülne, ha a magyar példa ragadós lenne ebben a régióban – de hát miért is ne lenne az?” (Ehhez egy friss hír a Roszatom támogatta magyar hírportálról: Csehországban már érdeklődnek a paksi modell iránt.)

Mindezek ellenére a paksi bővítés még nem teljesen lefutott. Hinkley Pointhoz hasonlóan vélhetően több ország is az Európai Bíróságon támadhatja meg a projektet, köztük lehet Ausztria vagy Luxemburg, akik kritikusak a nukleáris energiával szemben. Ha a bíróság ezeknek az országoknak adna igazat az állami támogatások ügyében, az fura helyzetet teremtene az unión belül: kívülről lehetne megtorpedózni azt, amire az EB már rábólintott. Hogy ez nem feltétlenül következik be, azt az Európai Bíróság múlt heti ítélete jelezheti, amelyben elutasították a Greenpeace-nek és pertársaságának a Hinkley Point elleni keresetét.

 

Hogy jutottunk idáig?

2010: A Fidesz a paksi bővítés szükségességéről beszél. Egy új nukleáris beruházás előkészítéséről még a baloldali kormány alatt született elvi megállapodás.

2011. március: Fellegi Tamás miniszter szerint novemberben kiírhatják a tendert, orosz, kínai, japán, koreai vagy francia cégek jöhetnek szóba. Fellegi azt állítja, intenzív tárgyalások zajlanak.

2012. május: Kovács Pál energiaügyért felelős államtitkár szerint az év során kiírják a tendert.

2013. február: Szijjártó Péter a paksi bővítésnél nemzetközi tender kiírását ígéri a Hír Tv-ben.

2013. június: Martonyi János kijelenti, hogy lesz nemzetközi tender.

2013. augusztus: Lázár János tárgyalni kezd az oroszokkal a paksi bővítésről.

2013. november: az MVM egyik osztályvezetője a paksi tender kiírásáról beszél.

2013. november–december: Brüsszel tájékoztatást kap Lázár Jánostól, hogy Magyarország orosz féllel végeztetné a paksi bővítést. Gün­ther Oettinger energiaügyi biztos ez ellen nem emel kifogást.

2014. január 13.: Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin aláírja a tender nélküli paksi bővítésről szóló megállapodást.

2014. február: Az első észrevételek Brüsszelből. A szerződéskötés előtti tervek alapján nem látják gátját a bővítésnek. Az üzemanyag és a nukleáris hulladék kezelése ügyében azonban kritikát fogalmaznak meg.

2015. március: Az unió nekimegy Paks 2-nek. Az Euratom az üzemanyagellátás-tervet kritizálja, mert az monopolhelyzetbe hozná a Roszatomot.

2015. márc 26.: Az ún. finn modell alapján a vita rendeződik, a kormány enged.

2015. május: Az EB versenyjogi főigazgatósága vizsgálatot indít, hogy ki tudja-e termelni az árát Paks 2, vagy szüksége van állami támogatásra.

2015. szeptember: Az EB „energetikai és klímaügyekért felelős biztosa arról tájékoztatta a (…) kormányt, hogy a Paks 2-projekt összhangban van az Euratom-szerződés célkitűzéseivel, teljesíti az ország és az unió ellátásbiztonsági, klímapolitikai célkitűzéseit, továbbá műszakilag, nukleáris biztonsági szempontból is rendben van” – mondta az Indexnek Aszódi Attila kormánybiztos.

2015. november 19.: Brüsszel kötelezettség-szegési eljárást indít a magyar kormány ellen, mert tender nélkül kapta meg a Roszatom a két blokk megépítését.

2015. november 23.: A Bizottság ún. mélyreható vizsgálatot kezdeményezett arról, áll-e a beruházás mögött tiltott állami támogatás.

2016. január: Lázár János Brüsszelben egyeztet Margrethe Vestager versenyjogi, illetve Elżbi­eta Bieńkowska belső piaci biztossal.
A tárgyalások nem hoznak áttörést.

2016. május: A korábbi energiaügyi biztos, Günther Oettinger Budapesten találkozik Orbán Viktorral.

2016. május: Lázár újabb brüsszeli tárgyalásai. Kiszivárog, hogy a bizottsági álláspont enyhült.

2016. szeptember: Maroš Sefčovič energiaügyi biztos szerint „a paksi bővítés kapcsán Magyarország és Brüsszel közel van a beruházás tervét érintő minden kérdés pozitív elrendezéséhez”.

 

Figyelmébe ajánljuk