Német választások: Szeptember-feszt

szerző
Bogár Zsolt
publikálva
2002/39. (09. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az egyetlen nyertes Joschka Fischer és a zöld párt. Schröder nagy pofont kapott, de tovább kormányozhat, Stoiber nagyot teljesített, de mehet vissza Münchenbe szomorkodni, az exkomcsik kiestek, a liberálisok elbuktak - egyébként pedig minden maradt a régiben. A MaNcs pénteken Münchenben, szombaton Drezdában, vasárnap Berlinben szaglászott.

Abajor fővárosban péntek este nyüzsögnek a készenléti rendőrszázadok. A konzervatív uniópártok kampányzáró rendezvényére vezényelték ide a környező városok összes egyenruhását. De lehet, csak arról van szó: másnap nyit az Oktoberfest, a vurstlira hatmillió látogatót várnak, a fokozott jelenlét nekik szól.

A belvárost ellepték a bel- és külföldi turisták, a bőrnadrágos idültek és utolsó szabad estéjüket ünneplő pincérek. Mindenki az Oktoberfestre készül, Edmund Stoiber győzelmében már Münchenben sem igazán bíznak. A főtéri konzervatív dzsembori attól is érdektelen, hogy Stoiber a rendezvénnyel egy időben Berlin egyik új negyedében tartja utolsó vendégszereplését - Münchent, vélhette, már semmiről nem kell meggyőznie. "Vasárnap este már jöhet is vissza" - vonja meg a vállát valaki. A szürke karrieristának tartott bajor miniszterelnök a szlogen szerint egyáltalán nem aktakukac, hanem "egy komoly ember a komoly időkre". Szitál az eső, kellemetlen hideg van. A színpadon a CSU müncheni jelöltjei mórikálják magukat.

Végszóra a tollas kalapban domborító bajor rézfúvósok a mellékszínpadról rázendítenek egy amerikai klasszikusra. Lássa mindenki, hogy ők az Egyesült Államok barátai. A tér lassan megtelik, Angela Merkel, a CDU elnöke nyolctól tüzeli a bajorokat a kormányváltásra.

Merkel a tömegből érkezik, esőkabát, nadrágkosztüm és népközelség. Beszéde összefogott és bátor, az ember mégsem igazodik ki, milyen eredményt akar ő vasárnap. Stoiber győzelmével a frakcióvezető posztját kapja, egy nagykoalícióban azonban Schröder alatt külügyminiszter és kancellárhelyettes lehetne. Furcsán hat a keletnémet protestáns asszony ebben a katolikus férfivilágban. Merkel veszi magának a bátorságot, s többször a régi NDK-t hozza fel példának. Igazi sikere csak a Schröder-ellenes kiszólásokkal és poénokkal van. Végigzongorázza az uniópártok választási slágereit: az oktatási rendszer csődöt mondott, nőtt a munkanélküliség, lehetetlen helyzetben van az egészségügy meg a kis- és középvállalkozások. "A CDU az igazi szolidaritás pártja" - harsogja Merkel.

Igazi sikert először a külpolitikával arat. Öt percet szán e fejezetre, és Irak említése nélkül kardoskodik az amerikaiak támogatása mellett. Mesteri fordulat abban az országban, amelyik ellenzi a háborút (a németek 71 százaléka még ENSZ- mandátum esetén is elutasítja az újabb fegyvercsörtetést), de még mindig hálás a szövetséges csapatoknak a felszabadításért. A bajoroknál azonban a bevándorlás visszaszorítása talál igazi elismerésre. "Bárki lakhat Németországban, de nekünk jogunk van elvárni, hogy akkor németté váljanak" - hangzik a szlogen. Az uniópártok sokáig nem akarták kijátszani a bevándorlási adut, de amikor pár hete Schröder fordított a közvélemény-kutatóknál, bevetették ezt az utolsó fegyvert is.

A több mint egyórás beszéd végén a városháza harangja bezavar Merkel utolsó mondataiba. München esti bulvárlapja hatalmas címmel hozza: "Míg a politikusok izgulnak, végre elindul az idei Oktoberfest."

Drezdai győzködők

Egy hónappal az évszázad áradása után a keletnémet város lassan kezd magához térni. A történelmi központban már turisták flangálnak, a rakparton még tart a romeltakarítás. A Zwinger csak a fegyvergyűjteményét kínálja, a Rembrandt-festmények még nem értek mind vissza a kitelepítésből.

Németország ugyan nem ismeri a kampánycsendet, de a nagy pártok szombaton már nem tartanak rendezvényeket. Drezda központjában csak a pártok standjai állnak, az ész önmagától osztódik. Az exkommunista PDS egy csókolózó párral hirdeti magát, bár ennek a klasszikus Fidesz-plakát Honeckerjéhez semmi köze nincs. Az aktivisták nemcsak a választóikat, de magukat is győzködik: bejutnak a parlamentbe. Ehhez vagy öt százalék, vagy három egyéni mandátum kellene.

Néhány méterrel odébb a Szabad Demokrata Párt (FDP) ünnepli előre meghatározott választási eredményét: 18, azaz tizennyolc. Egyik plakátjukon egy szociáldemokrata és egy konzervatív dinoszaurusz vicsorít, a felirat szerint: "Minden dinó kihal egyszer, még a két néppártban is." Az FDP legfontosabb üzenete a német kis- és középvállalkozók megőrzése. A zöldek megaplakátjain viszont egyetlen felirat hirdeti az igét: JOSCHKA. A párt üzenete szerint csak akkor maradhat a legnépszerűbb politikus, Fischer külügyminiszter a német politikai közéletben, ha elegen szavaznak a zöldekre. A szegényes politikai tartalmat szellemes plakátok leplezik: "Minden hatalom felét a férfiaknak", például. Schröder mint "modern kancellár egy modern országban" leng minden drezdai lámpaoszlopon. München után szinte felüdülés, hogy Stoiber egyetlen plakátról sem mosolyog az emberre. A bajornak meggyűlt a baja északon és keleten, több rendezvényét kifütyülték, és reflexeit is javíthatta a tojás- és paradicsomzáporban. Drezdában Helmut Kohl mellett döntött a CDU, a hálátlan keletiek végül is csak neki köszönhetik az egyesítést.

A pályaudvar előtti, Csepelt megszégyenítő paneltéren néhány echte kommunistába ütközöm. Hárman vannak, kicsit elárvultan lengetik vörös zászlóikat. Rosa Luxemburg egykori pártja most egyszerű üzenettel várja a proletárforradalmat: "A gazdagok fizessék az adót, ne a nép." Az aktivisták arról biztosítanak, a részvétel a fontos, nem a győzelem. Az Anarchista Német Pogópárt ezt már másképp fogalmazza meg. Választási céljuk elegendő szavazatot gyűjteni, hogy az állami támogatásból hatalmas tivornyát rendezzenek.

Berlin

alternatív negyedében hét jelölt van versenyben. A kreuzbergi óvodába lassan szállingóznak a szavazók. A választási íven két oszlop jelöli a két szavazatot: baloldalt az egyéni aspiránsok neve, foglalkozása és lakcíme, jobbra a pártok a tartományi listavezetőkkel. A kőkemény kommunisták mellett a szélsőjobb két pártja is próbálkozik. Az esti adatok szerint fél százalékot szereznek a republikánusok és a nemzeti demokraták. Ennél szerényebb eredményre csak a Feminista Párt és a Szürke Párduc számíthat, igaz, utóbbit egyetlen megkérdezett szakértő sem tudta azonosítani.

Délután négykor a Love Parade szívében, a győzelmi obeliszknél egy radikális baloldali csoport kamionos tüntetése állja el az utat. A transzparens forradalmi hangulatot idéz: "Proletár, ismerd fel hatalmadat!" Még két óráig szavazhatnak a polgárok.

A CDU/CSU országos központjában

fél ötkor éppen sminkelik a tévéseket. A német hírcsatorna bemondója egy titokzatos papírt mutat meg néhány kollégájának, pár perccel később elterjed, a zöldek 9 százalék körül állnak, és biztosan verik a liberálisokat. A hírt kezdetben senki sem hiszi el. Pontban 18 órakor elhangzanak az első prognózisok: SPD 37,5 százalék, CDU 39 százalék. Hatalmas őrjöngés. Aztán: zöldek 9 százalék, FDP 7,5 százalék. Döbbent csend. Fordított eredményt vártak, a liberálisoknak kellett volna annyival leverniük a zöldeket, mint amennyivel a konzervatívok kikapnak a szociáldemokratáktól. Az első sorban, a vakuzivatarban álló képviselőnő szemében megjelenik az első könnycsepp. Olyan közel voltunk hozzá - mondja egy másik. Kicsivel később a PDS bukása némiképp visszahozza az életet. Az itteniek érezhetően jobban viszolyognak az exkomcsiktól, mint a többi párttól, hangosan tapsolnak két kormánypárti képviselőnek, akik megverték a PDS jelöltjeit. Kettő lett a három mandátumból. Még a zöldek egyik frontembere is ovációt kap: az ÖKO-párt első egyéni képviselője kiverte a PDS-t.

Harminc perccel az első adatok után a CDU-központ megremeg. Az ARD egyre erősebbnek látja a konzervatívokat. Amikor a csatorna először állapít meg egyfős kormányváltó többséget, a pódiumra lép Stoiber és Merkel. Csak néhány pesszimista rajongó sandít a többi plazmatévére: a közszolgálati kettes (ZDF) egyértelmű Schröder-Fischer győzelmet jósol. Stoiber azonban már nem tud várni, dübörgő tapstól megszakítva néhány értelmetlen mondatot dörög: "Nyertünk - mi vagyunk a legerősebbek -bárhogy végződjék az este, mi büszkék lehetünk - még nem nyitottam ki a pezsgőt, de késő este lesz rá okunk."

Ed-mund-Ed-mund - üvöltik ütemesen. Angela Merkel (En-dzsi-En-dzsi) már komolyabban beszél, nem is figyel rá senki. Stoiber mellé még elég amatőr módon felrángatják feleségét, ölelkezik a hatórás kancellár. A kellemetlen és kinevetett bajorból győztes lett, és ezt most nagyon élvezi.

Az ARD adatai azonban hamisak. Bajor még nem volt kancellár, és ez így is marad. Az északiak jót röhögnek, hogy ez elhitte, labdába rúghat Berlinben.

Vőle-vőle-vőlevőlegény

Schröder fél nyolckor lép a kamerák elé. Nem szépít sokat pártja kilátásain. Magát is nyugtatva mondja: "Aki túl korán örül, a végén búsulhat." Végül neki lesz igaza, de ebben az órában még bukott politikus. A zöldeknél áll a bál. A Tempodrom kulturális központba bárki beléphet, igaz, a sörért fizetni kell. Mintegy ötezer ember figyeli az eredmények változásait. A zöldek a lehetetlent teljesítették: a mindenkori legjobb eredmény, a harmadik legnagyobb párt, az első győzelem egyéni körzetben.

Az egyik párttag szerint nekik sikerült Joschka Fischer népszerűségét a pártba átvinni, Schröder pedig éppen ebbe a kísérletbe bukott bele. Fischer nyolc körül lép az ünneplő tömeg elé, legfontosabb üzenete: kitartunk Schröder és a szociáldemokraták mellett, az este hosszú, végül a mi orrunk lesz előbbre. Lassan felfogják: ők lesznek a királycsinálók.

Az egyik aktivista értesülései szerint a zöldekre szavazók 30 százaléka szociáldemokrata szimpatizáns, és a koalíció folytatása miatt adták le taktikai voksukat. A kivetítőn közben elkezdődik a két közszolgálati közös kerekasztal-beszélgetése a pártvezérekkel. Míg a zöldek egyik elnöke szónoklatot tart, Schröder a kép baloldalán olyan szeretetteljesen mosolyog, mint a vőlegény, mikor szerelme kimondja a boldogító igent.

Török fogás

Az SPD-hez már nehezebb bejutni, hisz a Willy Brandt-házban maga a kancellár székel. A kormányőrség a Szövetségi Bűnügyi Hivatalnál informálja le a megjelenő újságírókat. Az egyik testőr szerint ez nem Schrödernek, hanem a kancellárnak jár, bár ő magánemberként meg van elégedve a főnökkel, hétfőn is dolgozna neki. A központban először a szórólapállványba ütközik az ember. A kancellár egyik kiadványán: "Söz verdik ve sözümüzü tuttuk" - nem nyomdahiba, törökül ajánlja be magát Gerhard a millió anatóliai származású állampolgárnak.

Este tízkor úgy tűnik, mindennek vége. A pillanatnyi adatok szerint teljes patt van a Bundestagban: 299 fős az SPD-Zöld koalíció, 299 fős a CDU-FDP konstelláció, köztük pedig, mint nyúl az autó reflektorfényében, a két kis PDS-árva pislog.

Hajnali négykor mondja be a közszolgálati csatorna az előzetes hivatalos végeredményt: a két nagy párt 38,5 százalékot ért el. Mindkettőre közel 18,5 millióan szavaztak, az SPD azonban 8864 vokssal többet gyűjtött. A bonyolult számítási eljárás miatt ez a minimális eltérés hárommal több mandátumot hoz a szocdemeknek. Az eddigi koalíciónak 11 fős többsége lesz a következő négy év nehéz feladataihoz.

Gergely Márton

Az eredmény

Az előzetes várakozások azt sejtették, hogy a választás Észak-Rajna-Vesztfáliában és a keleti végeken fog eldőlni. A Ruhr-vidék tartománya egyrészt a legnépesebb, hiszen ott él a választók egyötöde, másrészt, bár tradicionálisan szociáldemokrata, a Schröder-korszak idején zajló tartományi, illetve önkormányzati választásokon feltűnően jól szerepeltek a kereszténydemokraták, és a jóslatok szerinti 40+x százalékos szereplés könnyen az országos választások megnyerését jelentette volna a CDU/CSU számára. Az egykori NDK területén ugyanakkor nagyon magas volt a bizonytalanok, illetve az utolsó pillanatban döntők aránya. A felmérések pontosan jelezték, hogy délen Stoiber, északon Schröder az erősebb - így is lett. (A CSU majdnem 60 százalékos győzelmével történelmi sikert ért el Bajorországban.) Észak-Rajna-Vesztfáliában - csakúgy, mint országosan - az SPD rosszabb, a CDU jobb eredményt ért el, de ez kevés volt a piros tartomány elestéhez. Előpomeránia északkeleti részét és Szászországot leszámítva, amely máig hű maradt az országegyesítő CDU-hoz (igaz, most csak csekély különbséggel), Kelet-Németországban is az SPD triumfált. A CDU Nyugat-Németországban 3,8 százalékkal szerzett többet, a szociáldemokraták néggyel kevesebbet, ezzel szemben az SPD-nek keleten sikerült felülmúlnia 1998-as teljesítményét (+4,6 százalék). A kereszténydemokraták a férfiak körében imponáló eredményt értek el, jelezve, hogy a konzervatív családkép és különösen a CDU gazdasági és munkaerő-piaci programja számukra ígéretesebb. Kettejük kötélhúzását - és ezt az összes elemzés kiemeli - kis pártok szereplése döntötte el. Az FDP és a Szövetség ´90/Zöldek rátettek egy lapáttal 1998-hoz viszonyítva, de a koalíciós párt elérte választási célját (+8 százalék), míg a liberálisok mélyen alulteljesítettek. Az FDP főleg azzal hibázott nagyot, hogy nem tett hitet egyik alternatíva mellett sem: híveik nem tudták, Stoiber, Schröder vagy Haider felé hajlana leginkább a kezük. A zöldek megmentették a Schröder-kormányt, és a kancellár a keletnémet kommunista utódpárt kívülről jövő támogatására sincs rászorulva. Igaz, azzal a két aprócska PDS-vokssal nem is menne sokra. A tartalmi kérdések közül az Irak-ügy bizonyult döntőnek. Schöder három legyet ütött egy csapásra: 1. állva hagyta Stoibert, aki ebben a kérdésben nem tudott határozott profilt kialakítani; 2. vitába szállt az Egyesült Államokkal, és ezzel semlegesítette a PDS arculatformáló témáját, a NATO-ellenes biztonságpolitikát; 3. érvényesítette és megerősítette a zöldek pacifista politikáját (nem úgy, mint a boszniai háború idején), jelezve: a koalíció egységes és megbízható. Általában véve a nagyobb koalíciós partner nem csinálta ki a kisebbet, illetve a zöldekhez kötődő választási ígéretek (atomerőművek fokozatos leszerelése, bevándorlási törvény) teljesültek. Bejött Schröder és Fischer ökonomikus és egyben ökologikus modernizációs ajánlata. A közvélemény-kutatók a tévévitával kapcsolatban is leírták: a választás a szavazók számára elsősorban pártokról szól, nem pedig személyekről. A PDS abba rokkant bele, hogy népszerű vezetője, Gregor Gysi lemondott, az FDP pedig abba, hogy nem mondatták le időben a vicevezér Möllemannt. (Az utóbbihoz hozzátartozik: Möllemann a vezetője az FDP legerősebb tartományi szervezetének Észak-Rajna-Vesztfáliában, ahol az FDP most is 9,3 százalékot ért el.) Stoiber a határon teljesített, hiszen Münchenből, egy sajátos politikai elit (CSU) éléről nem nagyon lehet sikeresebben integrálni a választókat, a kérdés csak polemikus: Angela Merkellel, a keletnémet pártelnökkel jobban ment volna? A zöldek kampányát Joschka Fischer vitte el a vállán. Sikerük hihetetlen: Hamburgban 16,2, Brémában 15, Berlinben pedig 14,6 százalékot szereztek, és még Bajorországban (1,7) és a keleti tartományokban is (0,6- 0,9) növelni tudták a támogatásukat, az egykori ´68-as Christian Ströbele révén pedig (31,6) a fővárosban megnyerték történetük első egyéni mandátumát.

Bogár Zsolt

szerző
Bogár Zsolt
publikálva
2002/39. (09. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...