„Ez az emlékmű új irányt mutat” – Szemerey Samu építész

Kultúra

Ma indul az ELTE Bölcsészkarán egy kétnapos konferencia, amely a pénteken felavatandó második világháborús emlékmű témája köré épül. Az emlékmű az összes olyan egyetemi polgárnak emléket állít, akik a második világháborúban vesztették életüket.

magyarnarancs.hu: Hogyan értékeled az idei holokauszt-emlékévet? A nagy nyilvánosságot kapott botrányok mellett volt valami olyan, kisebb kezdeményezés, ami szerinted méltó volt?

Szemerey Samu: Átlagos városlakóként szemlélve az idei eseményeket, nekem visszafogottnak tűnt ez az egész, ha nem nézzük a Szabadság téri emlékmű körüli cirkuszokat. Tudom, hogy sok program volt, de ez nem volt igazán szembetűnő.

magyarnarancs.hu: Szervező és előadó is vagy a Bevésett nevek című konferencián. Mi a véleményed az ELTE kezdeményezéséről?

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

SZS: Nagyon fontosnak tartom, hogy az ELTE egy olyan emlékművet állít a második világháborúban életüket vesztett hallgatóinak, ami többszörösen átlépi a hagyományokat. Két területen is azt éreztem, hogy az emlékmű új irányt mutat. Az egyik az, hogy kikről emlékezik meg, a másik pedig az, hogy ezt milyen formában teszi. Tudomásom szerint ez a nagyon kevés mű egyike, amely nem tesz különbséget aközött, hogy ki milyen körülmények között vesztette életét a háborúban. Már a felvetés szintjén is olyan emlékműről volt szó, ahol az emlékezés térbeli minősége kiemelten fontosan kezelt szempont volt. Innen nézve érdekes kérdés maga a helyszín, a campus, hiszen az emlékmű olyan halálesetekre emlékeztet, amelyek nem az egyetem területén, de az egyetem polgáraival történtek.

magyarnarancs.hu: A kétnapos konferencián mire számíthatnak az érdeklődők?

SZS: A konferenciának az a célja, hogy az emlékmű ürügyén – ha úgy tetszik – beszéljen az egyetemről mint intézményről és az egyetemi polgárokkal szemben fennálló felelősségéről, az egyetemi polgárság mibenlétéről. Mivel a nemzetállamoknál is idősebb intézményről van szó, ez a kérdésnek különös jelentőséget ad. Az is célja a konferenciának, hogy beszéljen az emlékezésről, a társadalmi emlékezetről, ennek a térbeliségéről és intézménykultúrájáról. Ez a konferencia olyan mélységet és tudományos dimenziót is ad az emlékműnek, ami összeköti azt az egyetemen zajló elmélyült és kiterjedt gondolkodással. Nem az volt a célunk, hogy egy újabb szobrot állítsunk a campuson, amit aztán pillanatok alatt elfelejt mindenki, hanem az volt a cél, hogy egy nem feltétlenül könnyen feltárható és megérthető munkát valósítsunk meg, ami időben minden generáció számára érvényes kérdéseket tud majd felvetni. A konferencia nem magáról a műről szól, hanem az egész apparátusról, amely a társadalmi emlékezetet működteti.

magyarnarancs.hu: Más egyetemen van hasonló kezdeményezés itthon?

Az emlékmű

Az emlékmű

 

SZS: A Budapesti Műszaki Egyetemen van világháborús emlékmű, de olyanról, ami egyben a holokausztra is emlékezne, nem tudok. Ha van is ilyen egyetemi emlékmű valahol, az kiemeli a holokausztot a második világháborúból. Úgyhogy a válaszom egy óvatos nem, mert hasonlóról nincs tudomásom.

magyarnarancs.hu: Te miről fogsz beszélni a konferencián?

SZS: Az emlékezet térbeliségéről, vagyis arról, hogy egyéni és társadalmi szinten milyen eszközöket használunk arra, hogy emlékezzünk. Továbbá szó lesz arról, hogy ezen eszközök torzítása hogyan határozta meg az emlékezést a 20. századi magyar társadalomban, illetve mindez milyen hatással van a jelenünkre, az egyénektől kezdve a politikai közösségig.

magyarnarancs.hu: Milyen ideális utóéletet várnál az ELTE-re kerülő emlékműnek?

SZS: A legpozitívabb dolog, amit várhatok vagy remélhetek tőle, az, hogy elindul a gondolkodás, ami általában az egyetem felelősségéről tud szólni minden korban. Illetve a saját szakmám terén azt találnám nagyon hasznosnak, ha elkezdődne egy olyan diskurzus, amely az építészet társadalmi emlékezésben betöltött szerepéről szólna, és ennek a gyakorlatban is lenne hatása.

A részletes program itt található.

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.