Feró megvédi az Omegát, és bevallja: ő is koncertezne Felcsúton

szerző
narancs.hu
publikálva
2015. máj. 20., 11:05
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Megkérdeztük Nagy Ferót az Omega-botrány kapcsán. Ízelítő a csütörtöki Narancsból.

Magyar Narancs: Az Omega júniusban koncertet ad a felcsúti stadionban. Ön is fellépne ott?

Nagy Feró: Bizonyára igen, volna az a pénz… Ez azért nehéz kérdés, mert maga a fellépés is bonyolult ügy. Ez egy olyan Omega-koncert, amely az együttes négy tagjának közreműködésével készült, és lényegét tekintve oratóriumi előadás. Mihály Tomi (az Omega basszusgitárosa, zeneszerző – a szerk.) nem vesz részt benne. Azt is tudjuk viszont, hogy manapság Felcsúton, a miniszterelnök falujának főutcáján, ha csak végigsétál egy ismertebb ember, az már esemény, hír a napi sajtóban. Aztán hosszasan elemzik, hogy miért akkor, miért úgy, kivel volt... Ilyen lett a világ. Magát a stadiont én még csak képeken láttam, de most elmegyek és megnézem magam is. Állítólag nagyon szép. A koncert is érdekel.

MN: Egy zenekarnak nem kellene elkerülnie az ilyen helyzeteket?

NF: Szinte lehetetlen elkerülni. Valahogy valakivel-valamivel mindig összehozzák az embert. De a konkrét üggyel kapcsolatban el kell mondanom, hogy az Omegával és személyesen Kóbor Jánossal elfogult vagyok. Amikor a hetvenes évek végén, illetve egészen pontosan 1980-ban az ellenzékinek elkönyvelt Beatrice szabályosan a fennmaradásáért küzdött, ők kőkeményen mellénk álltak és segítettek. Indult egy Omega–LGT-koncertturné, és mi lehettünk a harmadik zenekar. Az akkori hatalmasságok közül nagyon sokan – olyanok például, akik a rendőrséggel egyszerűen letiltatták egy adott városban meghirdetett koncertünket – azt szerették volna, hogy ne lehessünk. Ez a történet, akárhonnan nézzük is, ugyanúgy politika volt, mint a mai helyzet. De azért fordítok is a dolgon. Mikor szakmabeliek fanyalognak mostanában, hogy jaj, hát ezek a Kóborék is beálltak a sorba, meg minek már nekik ez az egész, akkor vissza szoktam kérdezni: nektek hány bulitok van erre az évre? Az Omegának tudomásom szerint tizenkettő, ebből tíz külföldön – miről beszélünk? Igen, meg kell élni, pénzt keresni.

Tamás Gábor teljes interjúját a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatják.

szerző
narancs.hu
publikálva
2015. máj. 20., 11:05
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Omega
Nagy Feró
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 5 reuters
    reuters
    2015. május 20., szerda 16:01
    Na jó, yoyo! Pontosítsunk (nagy utálatos szó, de jobb nem jut eszembe):
    Magyarországon az un. rendszerváltás előtt lényegében nem volt ellenzék. (Az csak UTÓLAG lett! De akkor viszont úgy szaporodtak, mint a Kádár rendszerben a partizánok.)
    Miért is lett volna? A szovjet blokkon belül mindenki Magyarországot irigyelte.
  2. 4 Gyurica úr
    Gyurica úr
    2015. május 20., szerda 16:00
    „A rendszerváltás után a magyar közélet tele lett UTÓLAG bátor, ellenzéki figurákkal. Nos, Kóborék és Nagy Feró nem tartoznak közéjük.”
    *
    Mármint, hogy utólag sem bátrak. Anno is hernyók voltak, ma is azok.
    Vagy hogyan értsük? Korábban is bátrak voltak, ma is merészek?

    Az Omega a hatvanas évek Dinamitja, Neoton Famíliája. Még a nevüket is kiegészítették, nehogy valaki (külföldön) félreértse a dolgot: http://music.tonnel.ru/music/797628997_797628997tonnel.gif

    Nagy Feró sem volt ellenzéki. Bátor különösen nem. Nem állítom, hogy gyáva volt (nem ismerem személyesen), ám hogy nem volt bátor, arról ő maga vallott nem is egyszer. Amikor behívták a jardra „beszélgetni”, nem várta meg az első pofont, gyorsan biztosított mindenkit, szó szerint idézem: „nálam a szocializmusnak nincs nagyobb híve”.
    Nagy Feró is abból élt (méghozzá viszonylag nem is rosszul), hogy a sok hülyegyerek ellenzékinek képzelte. Bródyék is ebből éltek, persze voltak jó számaik, ám azok meghatározó eleme a zene (Szörényi, Illés), Bródynak egyetlen épeszű szövege nincs, ismétlem: egyetlen sincs!, szemben Adamis, Demjén; Dusán, Huszár számos jó, néhány egészen kiváló dalszövegével (vö. http://magyarnarancs.hu/elso_valtozat/hogyan-ne-ironizaljunk-93674/?orderdir=&pagenr=1#kommentek ).

    Ha egyszer Bródyt is elhívják Felcsútra bazseválni, ugyanúgy odasomfordál majd, mint ahogy Szörényi is Alföldi mellé farolt (már persze bánja, mint a kutya, amelyik hetet, sőt tizenhetet kölykezett), ezeknek nincsenek elveik. Bródy Orbán (és Kövér) kegyelmes tenyeréből nyalogatta ki a Kossuth-díjat.

    Ladányi Mihályról írja a lexikon: „Társadalmi elkötelezettsége kiállást jelentett a peremen élők mellett, akikhez – független életmódjával – mindinkább maga is odatartozott. Ekként igyekezett megmaradni – illúziók nélkül is – forradalmárnak. Válogatott verseinek 1970-ben megjelent kötete, „Élhettem volna gyönyörűen”, adja az addigiak summázatát. A hetvenes évektől csemői tanyájára vonult vissza, ahol mezőgazdasági munkából és írásaiból tartotta el magát. Német, angol, orosz és román költőket fordított magyarra.”

    A kommunista forradalmár Ladányi elhagyatottan halt meg egy falusi vityillóban, a testét állítólag félig megették a macskák, miközben Bródy multimilliomos lett. Na most, vagy azért, mert 1990 előtt nem kommunista diktatúra volt, hanem polgári liberális diktatúra (a kommunistákat üldözték, a peremre szorították), vagy azért, mert Bródy nagyságrendekkel tehetségesebb költő, s a kommunista diktatúra a (művészi) teljesítményt méltányolta. Nincs harmadik lehetőség.
    Ladányi ezt írja: „Verseim »árokparti álmodozások«, kóborlásaim közben írom őket kiskocsmákban, vidéki állomásokon, öreg présházban, de soha saját könyvtáramban, dolgozószobámban – mert könyvtáram és dolgozószobám még nem volt soha. Nem vágok fel a nincstelenségemre, de sokat köszönhetek a gondok közé préselt, valóságközeli élethelyzetnek. Ez ébresztett rá… a hovatartozásra, ez adja fel számomra a kérdést, hogy a hétköznapi problémák mozdíthatatlanok-e, ez fűti lázadozásomat…”.

    Nagy Feró a „szakadt gyerekek” „szakadt zenészeként” reklámozta magát. Majd a „szakadt gyerekek” szakadtak maradtak (többen még szakadtabbak lettek), míg a zenész szintén milliomos lett, ilyen értelemben ő is „szintén zenész”.

    SANZON

    Ha már öreg leszek:
    lesz öt macskám, és kilenc ebem,
    és lesz, aki mócsingot mér nekik,
    igen, lesz majd egy hentesem...
    Igen, talán ha már öreg leszek,
    s a villakertben látom játszani őket,
    a törpék és a szökőkút között,
    igen, s na persze: el-elrévedek –
    Most aztán végképp furcsa lenne, ha
    prófétaként végezném, zsinegen,
    s nem lenne villakertem, se ebem,
    se macskám, se hentesem...
    Ó, persze, mondanák a macskagazdikák,
    na, persze, mondanák a kutyagazdikák,
    hát, persze, mondanák a villagazdikák,
    így végzi mind, mondanák, hát igen.
    Valamit tenni kell már, azt hiszem,
    mielőtt ideér a Semmisem,
    óh macskagazdikák, óh, villagazdikák,
    valamit tenni kell itt, hát igen.

    http://www.diszpolgar.hu/sites/default/files/styles/big_800x600_/public/kultura/ladanyi_mihaly.jpg?itok=bHDmiDih
    .
  3. 3 yoyo
    yoyo
    2015. május 20., szerda 14:40
    nagy feró és az omega azért egyáltalán nem volt ellenzéki. A cpg-s srácok sokkal keményebb és jobb arcok voltak, őket konkrétan be is börtönözték, de őket sem lehet ellenzékinek mondani. A rice és a cpg inkább csak szókimondó vagányok, koszos csövesek, punkok voltak.
    Az omega pedig egy-két "no de omega elvtárs" típusú megrováson kívül elég nagy kirakati showkelléke volt a 70-es éveknek. Hogy az lgt-vel együtt körbekoncerteztették a beatricét 81-ben, az nagyon nemes dolog volt, ez nem vitatható, de szó se volt rendszerellenességről, de még finom rendszerkritikáról sem. Ellenzéki, féligmeddig illegális legfeljebb az URH, vagy a Kontroll Csoport volt.
  4. 2 reuters
    reuters
    2015. május 20., szerda 13:52
    Pontosítsunk: az Omega koncert-sorozatot ad, amelynek egyik helyszíne Felcsút, az új stadion.
    Más. A rendszerváltás után a magyar közélet tele lett UTÓLAG bátor, ellenzéki figurákkal. Nos, Kóborék és Nagy Feró nem tartoznak közéjük.
    A pénz emlegetésén pedig nem kellene kiakadni: ez a szép új világ a pénzről szól.
    Egyébként a minap elcsíptem egy Beatrice/Nagy Feró konceret, egy meglehetősen lepukkant helyen. De Nagy Feróék úgy játszottak mintha legalább az Arénában játszanának, tízezer ember előtt.
  5. 1 yoyo
    yoyo
    2015. május 20., szerda 13:38
    "van az a pénz..." ez is egy olyan szólam, amivel minden kisebb-nagyobb gerinctelenség eladható.
    Persze, igen, a villanyszámlát fizetni kell, esetleg szeretnék egy sokkal nagyobb terepasztalt vagy a medencéhez egy még kacskaringósabb csúszdát, így aztán inkább nehéz szívvel bár, de mezei muzsikusból fideszes csellista leszek. Naná, hősködjön nektek a Tompa Andrea, az a hülye lúzer, aki a márai díjáért járó pénzt inkább egy alapítványnak ajánlotta. Persze a hülye bölcsésze koszos párszázezerrel hősködött, kíváncsi lennék, az én millióimmal is ilyen könnyedén labdázgatna-e.

    A beszutykolódás pedig nem beszutykolódás többé, olyan aprócska kellemetlenség csupán, mint egy altatásban végzett végbéltükrözés, túlestünk rajta, és tessék, nem is fájt.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Népszavazás előtt
Mi lesz a bulinegyeddel?
Hódmezővásárhely
Interjú Márki-Zay Péter polgármesterjelölttel
Színházi melléklet
Andrei Şerban, Fekete Ádám, drámapedagógia
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Blog

még több cikk