Krasznahorkai László kapta idén az Aegon Művészeti Díjat. A díjátadó gála április 20-án este lesz a Katona József Színházban.
Az író Báró Wenckheim hazatér című regénye tavaly szeptemberben jelent meg. Akkor ezt írtuk róla:
Nagyregény, olyan, amit nem is vártunk Krasznahorkaitól, aki sokkal kisebb formákkal kísérletezett a Sátántangó óta. Összegzés is, mert mindent beleírt, amit életművében kikísérletezett, megteremtett, de egyben radikálisan más is, talán visszatérés a Sátántangó fanyar humorához (amelyre Wenckheim választása is utal, illetve a „Tanár úr” is valamiféle kapcsolatban áll a Sátántangóval, az sem kizárt, hogy ő maga az egykori telep orvosa), talán egy egészen új irónia, amellyel a vég felé rohanó városra tekint. A regény „beszédekből” áll, abból a műfajból, amely a Megy a világ nagy részét alkotta. Ahogy a Bovaryné érzéki benyomások sokaságából építi fel az elbeszélést, úgy a Báró Wenckheim hazatér beszédekből.”
Krasznahorkai László legutóbbi, Narancsnak adott interjújában kitért a hazai közállapotokra is:
„Jut eszembe: a földesúrrá lett gázszerelő szempontjából Amerika és Magyarország sorsát akár még párhuzamba is lehetne állítani: a semmiből naggyá lett Donald Trumpra gondolok, vagy hasonló bunkókra. Igaz, Amerika tradíciójában az is benne van, hogy egy egyáltalán nem bunkó valaki az utcáról, mondjuk, egy Barack Obama viszi sokra. De a hasonló emelkedéseket Magyarországon egyfajta penészes kolbász köde lengi be, itt rögtön a valóságnak egy másik rémképével találkozunk, amit viszont valószínűleg tényleg csak az ért meg, aki itt él. Ez egyszerűen… meghaladja az ember képzeletét, mert itt, a magyar szittyaföldön olyan dolgok történnek, hogy az nem is szürreális, mert a szürreálisnak nincs erkölcsi tartalma, ennek viszont van. Itt az elaljasodásnak vagy az erkölcsi törvények általános fölfüggesztődésének a tanúi vagyunk, függetlenül attól, hogy nem gondolom azt, hogy örök erkölcsi törvényeknek kéne érvényesülniük a magyar társadalomban. De azért vannak ilyenek. Mondjuk: »Ne ölj!« Azt nem is mondom, hogy »Ne lopj!«.”
