Verssel kergetjük el ezt az évet

szerző
Hevesi Judit
publikálva
2016. dec. 31., 15:00
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A nagy év végi összegzés helyett inkább olvassanak. Például Tóth Krisztinától.

És ha utána útnak indulnak az éjszakába, esetleg első újévi meglepetésként valaki lehányja a cipőjüket, hazafelé baktatva gondoljanak inkább erre a versre.

Meg arra, hogy sok minden alakulhatott volna másképp idén is, mégis úgy alakult, ahogy.

Jövőre meg megint más lesz, jobb vagy rosszabb, de más, bár az év utolsó napján (ahogy az elsőn) ez is teljesen mindegy. Ma szilveszter van, és egészen biztos, hogy holnap valami új fog kezdődni.

Szilveszter

Hát elkergettem ezt az évet is,
hónak öltözve most megy éppen el.
Tudom, hogy vagy, csak nem velem, nem itt,
de minden rendben mégis: létezel,

képzelt és fogható helyek
határán ott egy másik este,
és most, hogy gondolatban néztelek,
csupa idegent láttam benne,

de én is, ha a táskám kipakolnám,
csupa idegen holmi volna:
zsebkendő, kulcsok, elázott igazolvány,
egyáltalán, felismernél-e róla?

Mondanád-e cipőmről kapásból,
hogy az enyém? Tudnád-e, ahogy én egy
fogasra akasztott kabátból,
vagy még előbb, még mielőtt belépek?

Mintha tükörből nézném a szobát:
milyen tágas és ismerős idegenség,
nem lévő másik életem – át
kéne aludni ezt az estét,

aludnom kéne súlyos évekig.
Merülj, merülj, ne juss eszembe,
hogyha a nevem kérdezik,
ne gondoljak a te nevedre.

szerző
Hevesi Judit
publikálva
2016. dec. 31., 15:00
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Elfordított tekintetek
A körmendi csábítási ügy
Netanjahu politikája
Izrael Trianonja
Arany Medve-díj
Borbély Alexandra-interjú
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Blog

még több cikk

Politika

még több Politika...