Magyar Narancs: Miért éppen a meteorológiába szeretett bele?
Reisz András: Soha nem akartam ezzel foglalkozni, mozdonyvezetőnek készültem gyerekkoromban. Hozzáteszem, néhanapján ma is elgondolkozom a pályamódosításon. Pszichológusok valószínűleg meg tudnák fejteni, miért ragaszkodom a kezdetektől fogva a papírhoz és az irkáláshoz. Kiskoromban például tanár bácsist játszottam, dolgozatot írattam, osztályzatokat adtam az üres szobának. Pontos menetrendet vezettem a vonatokról is, hány kocsival közlekedik, mennyi a késés, az utasok számát is felírtam, később kívülről is megtanultam az indulásokat. Valamit mindig írnom kellett, s jobb híján szövegeket másoltam ki könyvekből. Első időjárási adatomat 1995-ben jegyeztem fel: a bejárati ajtón lévő hőmérőről körmöltem le, hány fok van. Csakhamar szokásommá vált, hogy rendszeresen feljegyeztem a hőmérsékletet, és rövid jellemzést adtam az időjárásról. Így lettem hamarosan időjárásjelentés-függő. Rendszerető ember lévén rájöttem, némi töprengés után a másnapi időjárás kikövetkeztethető. Büszkeséggel töltött el, hogy a szomszéd bácsival ellentétben én már aznap tudtam, hogy a természeti erők összefüggéseképp milyen idő várható holnapután. Példaképeimmé váltak a "régi, nagy" hiteles meteorológusok. Ám ha most lennék 15 éves, a tévés időjárás-jelentések alapján valószínűleg nem kattannék rá a meteorológiára.
MN: Köztudott, hogy felvidéki származású, Losoncon született. Miért az ELTE-re jelentkezett szlovák egyetem helyett? Külföldi állampolgár lévén még tandíjat is fizetett.
RA: A "külföldi" helyett használjuk inkább a "határon túli magyar" kifejezést. A Felvidék a szülőföldem, de az anyanyelvemen akartam meteorológiát hallgatni. Az ELTE-t megcsodáltam, amint "beleléptem". Amikor először felvételiztem, komoly matematika és fizika írásbeli, majd szóbeli vizsgát kellett teljesíteni. Nem is vettek fel azonnal, de legalább megtudtam, hova kell legközelebb jönnöm. 2000-ben kerültem be, s a kollégiumi felvételemnek talán jobban örültem, mint az egyeteminek. Szüleimmel együtt sírtunk a boldogságtól, hogy az ország egyik legpiszkosabb kollégiumában lakhattam, mivel albérletre egyáltalán nem futotta volna. "Külföldi állampolgárként" ugyanis tandíjat fizettem, de számos hallgatótól tanárként most is elkérném a pénzt.
MN: Egyetemi hallgatóként már tévében szerepelt. Tudatosan készült a képernyős pályára?
RA: Mindig is fűtött a szereplési vágy. Kamaszkoromban például lakásunk legkisebb helyiségében fennhangon ismertettem a napi időjárás-előrejelzést. Bízom benne, hogy édesanyám feldolgozta a látottakat, ugyanis rám nyitott. Továbbá rendszeresen vonatoztam a szobámban: nem létező utasokat tájékoztattam az általam kiválasztott expressz érkezési és átszállási időpontjairól. Szlovákul.
MN: 2005-től oktat az egyetemen. Milyen lehetőségei vannak egy friss diplomás meteorológusnak?
RA: Amikor felvettek az ELTE-re, édesapám összecsapta a kezét, hogy Magyarország legelitebb intézményében tanulhat a fia. Mára viszont szisztematikusan rombolják a felsőoktatási intézményeket, minden értelemben. Gyakorlatilag megszűnt a felvételi vizsga, és a hallgatók egy része nem méltó arra, hogy diplomát szerezzen. Egy részük hanyag, másrészt még akkor is kevesek hozzá, ha szorgalmasan tanulnak. Itt nem elég biflázni, ehhez érzés, elszántság, kitartás, szenvedély kell, egyfajta megnevezhetetlen plusz. Éppen ezért számos hallgatót nem engednék át a vizsgán, hanem diplomatikusan kifejteném, más szakma is létezik, ahol éppen rá lenne szüksége a társadalomnak. A friss diplomásokat sem halmozzák el állásokkal, hiszen nagyon kicsi a felvevőpiac. Az OMSZ-en kívül például hidrológusnak vagy a honvédséghez állnak, valamint rengeteg nem hivatalos meteorológiai portál is működik, ahol próbálkozhatnak. A meteorológiai pályán maradók általában kutatói állásban helyezkednek el.
MN: A Magyar Televízió munkatársa, az ELTE-n tanít, és az OMSZ-nél is időjárás-előrejelző. Ez sok. Melyik a legfontosabb?
RA: Már 1998-ban elhatároztam, hogy az idén 140 éves Országos Meteorológiai Szolgálatnál szeretnék dolgozni, a többi úgymond a véletlenek műve, felkértek. Mégis az OMSZ-hez kerültem legkésőbb: csak idén vettek fel.
MN: Mi alapján döntik el, melyik meteorológus kerül képernyőre? Van-e rivalizálás a tévés és a háttérben dolgozó szakemberek között?
RA: Ne feledjük, a meteorológia nagyon komoly természettudomány. Az Országos Meteorológiai Szolgálat pedig közérthető módon tájékoztat bonyolult adatokról és összefüggésekről. A televíziós meteorológia különösen sajátos műfaj, hiszen piktogramok előtt, bizonyos idő alatt, egyértelműen kell közölni az előrejelzést. A jó tévés meteorológus összhangba hozza a képi ábrát és a közérthetőn előadott prognózist, hogy meg is értsék nézők. Ahány tévés előrejelző és piktogram létezik, annyiféle az interpretáció, még akkor is, ha ugyanaz az adatforrás. Ráadásul a néző sokszor félreértelmezi a hallottakat, akarattal vagy akarattalanul. A rutinosabb meteorológuskollégák például olyan tanácsokat adnak, miként lehet egyértelműen elmagyarázni a szakkifejezéseket. De egyetlen szakember sem rágja a küszöböt, hogy képernyőre kerülhessen.
MN: Milyen készségek kellenek ahhoz, hogy jó meteorológus legyen valaki? Teljes mértékben tanulható tudomány, vagy tehetség is kell az előrejelzés elkészítéséhez?
RA: A jó előrejelzők legalább négy-öt évvel megelőzően figyelik és feljegyezik az aktuális időjárást, különös tekintettel a Kárpát-medence adottságaira és légkörére. Útmutató híján nem tartom kizárólag tanulható tudománynak a meteorológiát. Bizonyos szabályok és törvényszerűségek ugyan léteznek, de elsősorban a szakember intuícióján és tapasztalatán múlik, mire helyezi a hangsúlyt az adatok összegzése után.
MN: A meteorológia természettudomány, elvileg kiszámítható. Akkor miért fordulhat elő tévedés? Hogyan készül egy előrejelzés?
RA: Mind a technika, mind az ember tévedhet, soha sem lesz százszázalékos az előrejelzés. A meteorológusnak az a feladata, hogy a lehető legkisebbre csökkentse le a bizonytalansági tényezőket. Ami az előrejelzést illeti, a tapasztalat, a ráérzés és a megfigyelésekből nyert előzetes információk hármasára esküszöm. A XXI. században legelőször a számítógépes előrejelzéseket veszik figyelembe. A fizika törvényszerűségein alapuló légköri viselkedést beprogramozzák egy gépbe, majd különböző matematikai egyenleteket oldanak meg egy program segítségével. Ennek eredményeképp rengeteg információt kapunk a közeljövő időjárásáról. Az előrejelző szakember, azaz a szinoptikus meteorológus egyfajta kirakós játékot játszik: megnézi, mit dobott ki a számítógép, milyen évszak van, figyelembe veszi a Kárpát-medence jellegzetességeit, majd mindezt optimálisan összerakosgatja. Az OMSZ-ben két óránk van minderre, reggel 7-től 9-ig készítjük el a napi prognózist. Két részlegünk van, a rövid és a középtávú előrejelzési szekció, ez utóbbi legfeljebb tíznapos előrejelzést ad. Körülbelül erre az időintervallumra ismerhetjük az adatokat, de a napok múlásával egyre inkább hangsúlyozzák, hogy valószínű, lehetséges. Úgy tartjuk, időjárási helyzettől függően öt-tíz napig van értelme az előrejelzéseknek, utána már csak a statisztika működik.
MN: Hogyan készülnek a hoszszú távú előrejelzések?
RA: Nincs nagy rálátásom, mert nem érdekel. Nem hiszek abban, hogy több hónapra előre kiszámítható az időjárás. Maradjunk a józan paraszti észnél! Szerintem belátható időn belül nem fejlődhet annyira a technika, hogy a légkört hosszú távra pontosan meg lehessen határozni. A légkör ugyanis öt nagyon fontos fizikai törvényen alapul, amelyek állandó hatással vannak egymásra, így óriási a hibázási esély.
MN: Milyen kapcsolatban állnak egymással a meteorológiai szolgálatok?
RA: Az időjárást nem Magyarország nagyságú, hanem kontinens méretű objektumok határozzák meg. A világ minden egyes meteorológiai szolgálata együttműködik a többivel, kicseréljük az adatainkat. A Magyarországot képviselő OMSZ is több külföldi intézménynyel tartja a kapcsolatot, illetve társult tagként is részt vesz az együttműködésben. Nemcsak adatokat kapunk tőlük, hanem közös projektekben, kutatásokban is jelen vagyunk. A meteorológia az a szakma, ahol semmit sem tanácsos elhallgatni.
MN: Számos, korábban a meteorológusok által használt kifejezés a napi szóhasználat része lett. Globális felmelegedés, klímaváltozás, ózonlyuk vékonyodása. Mekkora ebben a meteorológusok felelőssége?
RA: A klímakutatás például egyre divatosabb az egyetemen is. Kérdés, mit kezdenek az adatokkal az úgynevezett döntéshozók, akik semmit nem értenek az egészből. Vegyük például a globális felmelegedést, amelyről nagyon bizonytalanok a kutatási eredmények. Éppen imént ecseteltem, hogy a realista meteorológus öt-tíz napban gondolkodik, eddig számítható ki a légkör. A úgynevezett szcenáriók viszont azt latolgatják, mi történik körülbelül száz év múlva a Földön. Ezen esetekben már illik figyelembe venni azokat a tényezőket is, amelyek hosszabb távon fejtik ki hatásukat a légkörre, például az óceán, vagy a jégmezők olvadása. Az óceán viszont abszolút idegen terület, ezredannyi mérést ismerünk róla a légkörhöz képest. A kutatóknak tehát az óceánt is modellezniük kellene, megfigyelés híján nem tudom, hogyan oldják meg. Ahhoz képest, mennyire a sötétben tapogatóznak, a társadalom tökéletesen elfogadta, hogy a felmelegedésen kívül semmi más nem történhet. Kissé irritál, hogy a globális felmelegedésből származó regionális hatásokat tényként és szenzációként kezeli a média a kutatókkal karöltve. Egyébként meg a franc se fog rákérdezni ötven év múlva, hogy igaza lett-e a klímaváltozásról szóló tanulmánynak, vagy sem. Az előrejelzőknek azonban naponta felelősséggel kell beszámolniuk a várható időjárásról. Szerintem sokkal nagyobb szükség lenne a rövid távú előrejelzések fejlesztésére, módszertanának bővítésére, mert még itt is van mit tanulni. Ennek ellenére a veszélyes időjárási jelenségekre már szakszerűen, részletes útmutatással hívják fel a figyelmet a szolgálat veszélyjelző kollégái, amire jó példa 2006. augusztus 20-a.
MN: Akkor miért következett be a tragédia? Emlékszem, ujjal mutogatott egymásra a katasztrófavédelem, a meteorológia és a kormányszóvivő.
RA: Az OMSZ soha semmit nem hallgatott el, ehhez képest méltatlan és megalázó helyzetbe hozták. Már az előzetes prognózisban is szerepelt, hogy csapadék várható aznap. Ugyanakkor egyetlen meteorológus sem vállalta volna a túl korai riasztás kockázatát, mert ha enyhe csapadék esett volna, akkor miattunk fújják le a grandiózus ünnepséget. Csupán két-három órával a tűzijáték előtt derült ki a zivatar pusztító ereje, nagysága. Amikor a munkatársam megbizonyosodott a vihar veszélyességéről, azonnal harmadfokú, vörös riasztást adott ki Pest megye területére, ezt követően mindent az akkori előírásoknak megfelelően hajtott végre. A mentegetőzések közül nekem az tetszett a legjobban, hogy Pest megyére készült az előrejelzés, nem pedig Budapestre. Természetesen ez az eset alkalmat adott egyeseknek, hogy kiélvezzék bíráskodó és vádaskodó hajlamaikat.
MN: A privát meteorológiai szolgáltatók, a konkurencia nagyon megerősödött. Egyesek meglehetősen komoly piacra tettek szert.
RA: Mivel ma Magyarországon nincs meteorológiai törvény, nem szabályozzák, ki és hogyan foglalkozhat meteorológiai előrejelzéssel. Az alapismereteken túl elég egy számítógép, némi programozói készség, valamint jó marketing, hogy eladják magukat a honlapok, előrejelzők. Kizárólag üzleti alapon működnek, csak a bevétel érdekli őket, kivonják magukat a magyar meteorológiai kutatások és programok alól. Egyes meteorológiai kereskedők folyamatosan támadják a meteorológiai szolgálatot, nem tartják be a korrekt versengés szabályait, és kellemetlen helyzetbe hoznak bennünket. Rendszeresen magyarázkodnunk kell, miben nem vagyunk vétkesek. A '80-as évek végén még ezer ember dolgozott nálunk, most körülbelül 212-en maradtunk. Ehhez képest a konkurencia azt bizonygatja, hogy feleslegesek vagyunk, szerintük elég egy-két meteorológus és egy jó számítógép. Éppen ellenkezőleg! Szerintem sokkal több szakembert kellene alkalmazni, a legmodernebb előrejelzések, a tudomány fejlődése, a szakma megerősítése érdekében. Mind az állam, mind a kereskedelem és a lakosság is pontosabb információkat igényel, nem hiszem, hogy ezt egy néhány emberből álló cég meg tudná valósítani.
MN: Mit tartana hivatásbeli csúcsnak?
RA: Éppen azt kaptam meg az élettől, amire vágytam. A helyemen vagyok.
