"Egy hat hónapos fiú ikerpárral két és fél évet voltam otthon. Az egyik félelmem az volt, hogy mit szól a környezet, pedig a környék igazi liberális 'viperafészek'. A másik, hogy képtelen leszek azt az intimitásmennyiséget nyújtani, amire szükségük van és az anyától megkapnak. Egyik sem igazolódott. Nálunk a nemi szerepek sose voltak nagyon hagyományosak és készültem a szülőségre, szóval nem volt nehéz dönteni. A feleségem karrierjét a kiesés jobban megviselte volna, biztosabb volt az állása és jobban is keresett. Nem voltam kezdő a gondozásban és ő mindig sietett haza, de ez így is elképesztő meló. Néha úgy alszol, mint Fülig Jimmy a Honolulu Staron. Eleinte nem éreztem férfiatlannak a dolgot, de aztán előjöttek görcsök, hogy milyen dolog ez. A konvenciók elől nincs menekvés, de azért valahogy el tudod ezt intézni magadban. Aztán ott vannak a tipikus kismamás problémák: az izoláció, a beszűkülés. Négy fal között, egy adott környéken húzol le éveket. Este netezel, de nem tudsz elolvasni egy jó könyvet, nehéz megőrizni a szellemi frissességed. Nem tudsz belefolyni a játszótéren a gátszakadásról meg a szoptatásról szóló beszélgetésekbe, és a falnak mész, amikor meghallod, hogy 'cseréljük a pelci-melcit, aztán szopizunk'. Az a vicc, hogy közben te is unalmas leszel; sörözöl a haverokkal és alig bírsz másról beszélni, mert ez történik veled. Természetesen néha az agyamra mentek a gyerekek, de hát ez hamar elmúlik. Egy percre sem bántam meg. Ma nem lenne ilyen jó a kapcsolatom a fiaimmal, akik kicsit apásabbak is lettek. Azt hiszem, egy ilyen család talán nehezebben megy szét: aki ezt végigcsinálta, nem könnyen lép le. Több a közös élmény." (Gábor, 40 éves médiakutató)
Korábban a nemi szerepekkel összeegyeztethetetlen volt, de a nők tömeges munkába állásával Nyugaton megjelentek azok a férfiak, akik partnerük helyett (egy időre) otthon maradtak a kisgyerekekkel. Akadtak világhírű partizánok - például John Lennon, második fia gondozását a kezdetektől fogva magára vállalta -, az igazi áttörést azonban az emancipációban egy lépéssel rendre a mezőny előtt járó Skandináviában érték el, ahol konkrét intézkedésekkel tették vonzóvá az otthoni szerepvállalást. Nálunk a tradicionális nemi szerepfelfogás, a férfi-női bérrés, az állami ösztönzők hiánya miatt nagyon kevés férfi dönt úgy, hogy párja helyett legalább néhány hónapot otthon tölt gyerekével: két évvel ezelőtt
a magyar férfiak
0,9 százaléka vette igénybe a gyedet. Igaz, gyesre több mint 5 százalék ment, de emellett lehet dolgozni, így ezt a lehetőséget gyakran az a szülő használja ki, akinek adózási szempontból kedvezőbb, vagyis egyáltalán nem biztos, hogy ő vigyáz a gyerekre. A feltűnő aránytalanság egyik oka, hogy a nők átlagosan 18 százalékkal keresnek kevesebbet, így legtöbbször az tűnik ésszerűnek, ha ők maradnak otthon - csakhogy részben pont a munkából való hosszabb kiesés konzerválja a fizetési különbségeket. A szabályozás nem ösztönzi az apa szerepvállalását. Az apák gyedre és gyesre is mehetnek, de az első fél évre járó, a fizetés hetven százalékának megfelelő összegű terhességi-gyermekágyi segélyt még egy újszülött örökbefogadása esetén is csak az anya veheti igénybe. "A férfigyes inkább szubkulturális jelenség" - állítja Keveházi Katalin, az apák napja rendezvényeket is szervező Jól-Lét Közhasznú Alapítvány igazgatója. Többnyire hasonlóan magas státuszú, a hagyományos nemi szerepfelfogást kényelmetlennek érző városi fiatalok élnek a lehetőséggel. Még náluk is legalább annyiszor pénzügyi megfontolás, mint emancipációs gesztus vagy érzelmi igény áll a döntés hátterében.
A hazai pionírok helyzetét az anyai gondoskodás pótolhatatlanságával kapcsolatos hiedelmek is nehezítik. "Az én tapasztalatom az, hogy a gyesen otthon maradó apuka legalább olyan jól tudja teljesíteni ezeket a feladatokat, mint az anyuka. Semmilyen veleszületett minőségi különbség nincs" - nyilatkozott erről korábban egy interjúban Ranschburg Jenő. Ma a szakemberek jó része azt hangsúlyozza, hogy a gyerek ahhoz tud biztonságosan kötődni, akitől odafigyelést, gondoskodást, melegséget kap - függetlenül annak nemétől. Nyugat-európai pszichológiai kutatások szerint azokban a családokban, ahol a férfi a hagyományosnál nagyobb részt vállalt a gyermekek körüli teendőkből, elmosódtak a szülők közti, a nevelési stílusra vonatkozó, biológiai eredetűnek vélt különbségek. Ráadásul az érintett apák gyermekei szinte minden területen felülmúlták a hagyományos szereposztású családokban nevelkedőket - olvassuk a Magyarországi Női Alapítvány (MONA) által megjelentetett "Férfi apaszerepben" című kiadványban. Az ilyen gyerekek jobb tanulmányi eredményeket értek el, magasabbnak bizonyult érzelmi intelligenciájuk, kortársaik körében népszerűbbek voltak. Hosszú távon a gondoskodó-részt vevő apák hatása miatt a gyerekek serdülőkorukban kevesebb viselkedési zavart mutattak, tizenéves koruktól könnyebben alakítottak ki tartalmas párkapcsolatokat és még börtönbe is kisebb valószínűséggel kerültek. Három éve egy svéd egyetemi kutatócsoport a témával kapcsolatos korábbi vizsgálatokat szisztematikusan kielemezve megerősítette a nagyobb apai részvétel kognitív, illetve a pszichoszociális fejlődésre gyakorolt jótékony hatásait. Endrei-Kiss Judit pszichológus szerint a nem kényszerből vállalt gyes velejárója a férfi számára a szereprepertoár és a személyiség gazdagodása, ami a magánéleten kívül a munka világában is kamatozik. "A HR-es szakirodalom tényként kezeli, hogy jobb főnök válik abból, aki egy ideig otthon volt: együttműködőbb, empatikusabb, törődésre hajlamosabb lesz."
"Olyan ember ne menjen gyesre, aki nem tudja magáról biztosan, hogy férfi. Aki kétségbeesik, ha az asszony hozza haza a pénzt. Nekem is voltak rossz pillanataim. Én ezt úgy oldottam meg, hogy azt mondtam magamnak: jó, akkor innentől a faszoddal leszel férfi, szóval a férfiasságot eltoltam a szex felé. Aztán rájöttem, hogy otthonról is lehetek pasi. Büszke voltam, hogy tényleg tök jól csinálom a dolgot, ez használt az egómnak. Az is nagy jutalom, hogy sokkal többet látsz abból, mi mindent kap tőled a gyerek a fejlődéséhez. Meg a környezet is díjazta. A kilencvenes években fura figurának számítottam, hogy a nejem karrierje miatt otthon maradok, de sokkal könnyebb volt elintézni bármit a hivatalokban és jobb áron kaptam a zöldséget a piacon. Szerintem ez a dolog megerősítette a házasságunkat. Mondhatni, sok erkölcsi tőkét gyűjtöttem." (Tibor, 51 éves technikus)
Szabó Gábor pszichológus szerint a tradicionális szereposztás tarthatatlan és tulajdonképpen a férfiak kapcsán is a jogokról kellene beszélni. "A hagyományos modell, ahol az apa csak lapátolja haza a pénzt, de ennél többre már nem nagyon képes, bedönti a magánéletet, mert a pasi betegre dolgozza magát, elidegenedik a családtól, az meg tőle. A férfiakat is gúzsba kötő tradíciók miatt az apaságot ma nem lehet rendesen megélni." Szabó felkészítő csoportot akar szervezni leendő szülőknek és "kispapáknak", ahol átbeszélik a gondokat, félelmeket, változásokat és a férfiszereppel kapcsolatos társadalmi elvárásokat is. "Szó lesz arról is, hogy aki gyesre megy, vagy többet tesz bele otthon, nem veszíti el a férfiasságát, viszont nagyban segíti a partnert, a családot és magát" - mondta a pszichológus. Mindez a jelek szerint nem csak az utódok számára
gyümölcsöző "befektetés"
A gyermekkel való szoros érzelmi viszony fontos egészségvédelmi tényező a leginkább veszélyeztetett középkorú férfiaknál - derül ki Kopp Mária és Skrabski Árpád A nők és férfiak egészségi állapota ma Magyarországon című tavaly megjelent tanulmányából. Eszerint sokkal nagyobb eséllyel hal meg idő előtt az, akinek nincs gyereke, vagy rossz vele a kapcsolata.
"Most még csak nyolc hónapos - eszik és elájul -, ha most kezdődne, az kicsit ijesztő lenne. Amikor fél év múlva gyesre megyek, sokkal szórakoztatóbb és izgalmasabb lesz. Tudom, hogy egy évig jegelem a karrieremet, de majd igyekszem, hogy ne nagyon szakadjak le." (Kristóf, 31 éves pszichológus) "Életem legjobb időszaka volt: a gyerek másfél évesen a legédesebb. A családon belüli esélyegyenlőségnek is nagyon jót tett: a feleségem végre gyakorolhatta a hivatását." (László, 45 éves parlamenti képviselő) "Azért ment el ő a második gyerekkel fél évre, mert ez neki is jár. A munkahelyén nem vették valami jó néven, idén, gondolom, nem lesz itt előléptetés. Ha föld körüli útra megy ugyanennyi időre, talán vállon veregetik. De az én karrieremnek se használt volna, ha tovább maradok otthon. Az ismerős pasik mindig sóhajtoznak, hogy mennyire irigylik, csak hát ugye éhen halnának. Gyanítom, hogy inkább a jó oldalát látják, azt nem, mennyi plusz háztartási munka van." (Dóra, 34 éves gazdasági elemző)
Az új egyensúly
kialakítása persze nem egyszerű feladat. A nemi szerepekkel kapcsolatos hazai közfelfogás európai viszonylatban továbbra is tradicionálisnak számít, a magyar nők ma is aránytalanul sok - nyolcvan százalék! - házimunkát végeznek. (Akkor is, ha többet keresnek. A férfiak több fizetett munkát végeznek, de összességében mégis a nők dolgoznak többet.) Ugyanakkor a változó nőszerepek és női elvárások miatt az apaszerep-felfogás is átalakulóban van - ez az egyik következtetése Takács Judit szociológus nemrég záródott kutatásának. Interjúalanyai a jól működő kapcsolatért igyekeznek többet és aktívabban jelen lenni a gyerek életében, mint egykor saját szüleik. A kutató szerint ennek a törekvésnek egyelőre hátulütője is van: mivel a férfiak hajlamosak a gyerek kapcsán a kellemesebb feladatokat (séta, mese, játék) kimazsolázni, a nőkre gyakran még több házimunka jut. Tehermentesítésükhöz - sok egyéb mellett - emancipáltabb állami gyesszabályozásra is szükség lenne. Svédországban egy szülői pár úgy veheti igénybe a legtöbb szabadságot, ha valamennyi időt mind a ketten otthon töltenek. Az egyik szülő által választható szabadságon túl az első tizennyolc hónapban az anyának és az apának is két-két hónap nyolcvanszázalékos fizetéssel járó, át nem ruházható szabadság jár. A férfiak háromnegyede veszi igénybe, de később is jobban kiveszik a részüket a gyermeknevelésből és házimunkából. Hasonló, de szűkösebb támogatás jár Norvégiában, Németországban, Ausztriában és Olaszországban; a svédnél is előnyösebb rendszer működik Izlandon. Az emancipált családpolitika mintaállamában kilenc hónap jól fizetett otthonlétet biztosítanak: hármat az egyik, hármat a másik szülőnek kell igénybe vennie, a fennmaradó időt kedvük szerint oszthatják el. A férfiak nagyobb otthoni szerepvállalása igazságossági kérdés, de demográfiai és makrogazdasági vonatkozása is van. 2004-ben a teljes termékenységi arányszám az EU-ban 1,5 (Magyarországon 1,28) volt. Ezt az észak-európai országok jelentősen meghaladták; Izland pedig 2,03-os mutatójával Európa legtermékenyebb országai közé tartozik. "A kontinens fejlett államai közül ott a nagyobb a gyermekvállalási kedv, ahol a szabályozás kiterjed az otthoni szerepvállalásra" - mondta Takács Judit. Az apákat leginkább megmozgató Izlandon a munkaképes nők foglalkoztatottsága 1975 és 2007 között hatvanról közel nyolcvan százalékra emelkedett, miközben a férfiaké változatlan maradt - ez nyilván nem ártott a társadalombiztosítási és adóbevételeknek.
Itthon egyelőre nincs szó az egyenlőbb szerepvállalást elősegítő szabályozásról, csak az ellátás újbóli három évre történő meghosszabbításáról. Úgy tűnik, a munkaerőpiac sem siet a változások elébe - a Jól-Lét Alapítvány tavalyi kutatásában megszólaló harminchárom HR-vezető szerint nem a cég felelőssége, hogy támogassák férfi munkatársaik otthoni munkamegosztásban való részvételét. Pedig nem is feltétlenül arról van szó, hogy a férfiak kevesebbet dolgozzanak: korábbi kutatások rámutattak, hogy az otthoni és a munkavállalói szerepek harmonizálását a munkában töltött idő hosszánál jobban befolyásolhatja a munkaidő-beosztás rugalmassága.
