Hippoterápia: Nyeregben gyógyulnak

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2001/45. (11. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Anita rossz lapot húzott. Autistaként súlyos mozgásszervi sérülést is beszedett, csecsemőként egyáltalán nem volt biztos, hogy járógép nélkül valaha is közlekedni tud majd. Most lovagol és jár, ráadásul olyan feltűnően és gátlástalanul boldog az állat nyergében, mintha Wermer András készítette volna fel erre a demonstrációra. Ezek azonban nem Fidesz közeli lovak. Ez már csak abból is látszik, hogy a Hippoterápia Gyógylovaglás és Lovastorna Alapítvány egyelőre nem kapott 300 milliót sehonnan, úgyhogy két és fél lóval gazdálkodik - a Nemzeti Lovardában vendégeskedve.

Anita rossz lapot húzott. Autistaként súlyos mozgásszervi sérülést is beszedett, csecsemőként egyáltalán nem volt biztos, hogy járógép nélkül valaha is közlekedni tud majd. Most lovagol és jár, ráadásul olyan feltűnően és gátlástalanul boldog az állat nyergében, mintha Wermer András készítette volna fel erre a demonstrációra. Ezek azonban nem Fidesz közeli lovak. Ez már csak abból is látszik, hogy a Hippoterápia Gyógylovaglás és Lovastorna Alapítvány egyelőre nem kapott 300 milliót sehonnan, úgyhogy két és fél lóval gazdálkodik - a Nemzeti Lovardában vendégeskedve.

Delfinre, magyar!

Mindenki azzal gazdálkodik, amije van. Gyógyítanak delfinnel, macskával, kutyával, lóval - és egészen biztos vagyok benne, hogy ahol a viszonyok megfelelőek, van teveterápia, tehénterápia vagy kecsketorna. A hazai helyzetnek valóban a ló felel meg a legjobban, bár marketingszempontból talán indokoltabb lenne egy szürkemarha-terápiás részleg beindítása, persze kísérleti jelleggel. Véleményem szerint a rehabilitáció és terápia ezen módszere azért hatásos, mert a lovaglás alatt egy rövid időre elterelődik a páciens figyelme az emberekről, és - lássuk be - ennél jobban semmi sem szolgálhatja a gyógyulást.

A lovasterápia természetesen nem helyettesíti a megszokott kezeléseket, viszont meggyőződésem szerint hatásosan kiegészíti őket, és látványos eredményeket produkál. A ló különben is különleges állat: szőrös, nagy, meleg és értelmes, egyszóval ideális társ egy gyermek számára, akinek gondokat okoz a világ.

Aggyá´ pénzt!

Ez azonban nem éppen olcsó szórakozás. A ló eszik, helyet foglal, és ráadásul ki kell képezni, hogy alkalmas legyen a feladatra. Ezért is óvnám a cikk hatására fellelkesült vállalkozókat, hogy vágóhídra szánt állataikat megpróbálják az alapítványra sózni, mint ahogy az sem szerencsés, ha a törött lábú Sanyikát apukája ezentúl rázavarja Hókára reggelente, hogy gyógyuljon. Ide szakemberek kellenek, szakemberek, akik mintegy tolmácsolnak a ló és lovas között, ráadásul nem is egy szokványos helyzetben, hiszen - mint már említettem volt - a ló egy nagy szőrös állat, a gyerekek meg kicsik és betegek.

Ráadásul a kezelés ingyenes, azaz Tatár András és csapata nem azt tűzte ki elsődleges célként, hogy túlsúlyos osztrák gyerekek lovagoltatásával mihamarabb lekaszálja a nyugati határvidéket, mert ehhez elég lenne egy depressziós póni és egy bohócsapka. ´k ennél nagyobbra játszanak.

Nyergelj! Fordulj!

A gyógylovaglás - mint a fentiekből is kitűnhet - szerencsére nem ezoterikus baromság, mint a Feng Shui elvei alapján épített rakétakilövő állomás vagy a telefonos távkezelés + áfa, hanem bevett és bevált gyakorlat.

A Hippoterápia Gyógylovaglás és Lovastorna Alapítvány sem karonülő már, hiszen 1992-ben alapították, hároméves kísérleti gyógylovagoltatási program lefuttatása után. 1995-ben megrendezték az I. Országos Terápiás Lovaglás Szakmai-módszertani Konferenciát, 1997-ben kezdetét vette az első magyarországi terápiás lovasoktató program, 1999-ben megnyílt a Terápiás Lovasoktató Központ, és 2000-ben beszállt a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kara is, majd ugyanebben az évben sor került a II. Országos Terápiás Lovaglás Szakmai-módszertani Konferenciára is.

Ezeket csak azért másolom ide az alapítvány kiadványából, hogy nyilvánvaló legyen: nem egy kiöregedett cirkuszi família próbálkozik betörni az egészségügybe, hanem komoly szakmai program működik - ha egyelőre csak búvópatakként is - a háttérben, számos eredménnyel és tapasztalattal.

Így, ahogy vagytok!

A demonstráción láthattam, hogy a gyerekek eléggé bírják a dolgot, vigyorognak és megváltoznak a nyeregben. Ne képzeljék persze, hogy tüzes karikákon kell átugrálniuk, vagy földbe ásott kakast kell kirántaniuk a földből; a gyakorlatok az egyensúly fejlesztését, az ideg- és izomrendszer komplex edzését segítik elő, nem beszélve az érzelmi hatásról, ami ló és ember között óhatatlanul kialakul. A ló - mint már többször említettem - nagy, szőrös és okos állat, amit lehet szeretni. (Felmerül a tudósítóban, hogy a jövőben lehet-e gyógyítani sérült lovakat emberekkel, de aztán ezt a kérdést elfojtja.)

A gyakorlatok egyszerűek (nekünk): játék különböző segédeszközökkel, lovaglás közben. Az eredeti foglalkozások teremben zajlanak, ez a mostani bemutató a szabadban, de az autóriasztók, mentők, részeg polgárok sem zavarják meg túlságosan a szereplőket. A látottak alapján biztonságosnak és hatékonynak találom az egészet, ráadásul szimpatikus a meghitt légkör, ami - a bambán nézelődő újságírók ellenére - tapasztalható a ló, gyerek és segítő között.

Mivel a jelenlegi egészségügyi katasztrófahelyzetben elég logikus, hogy a kormányzati pénzek nem lovardákba áramlanak, marad a lejmolás, a gazdasági szereplők szociális érzékenységének gyakorlati tesztelése.

Komolyan érdekel.

Para-Kovács Imre

www.hippoterapia.hu

e-mail: info@hippoterapia.hu

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2001/45. (11. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...