Balaton, Főni, Mézi, Nicó, Dengezik – hiába a szülői próbálkozások, ezeket az utóneveket egyelőre nem viselhetik utódaink. Hivatalosan biztosan nem. Pedig igény, a kérvények tanúsága szerint, lenne rájuk. Jelenleg 1679 férfi- és 2216 női név szerepel az anyakönyvezésre ajánlott választékban, de a különutasok is próbálkozhatnak.
Mangából merítettek
„Nem akartam semmi extrát, csak hogy Dominik helyett Dominic legyen, mert külföldön élünk, külföldi az apja, és így ez jobb lett volna. Elutasították” – írja csalódottan egy anya az egyik internetes fórumon. Csalódottságával nincs egyedül, jó pár hasonló történetet találni ugyanitt. Egy biztos: aki olyan nevet adna a gyermekének, amely nem szerepel az elfogadottak listáján, annak az anyakönyvvezetőhöz kell kérelmet benyújtania, aki ezt a Miniszterelnökség Területi Közigazgatásért Felelős Államtitkársága felé továbbítja. Az államtitkárság is csak továbbít, a végállomás az MTA Nyelvtudományi Intézetének Utónévbizottsága. Itt dolgozik Raátz Judit nyelvész, aki kollégáival együtt évente 300–400 utónévkérvényt vizsgál meg. „Van, aki egyedi, különleges nevet akar, olyat, amelyet még senki nem viselt. Aztán van, aki valamilyen rokon, külföldi barát, ismerős iránti tiszteletből választ eddig nem anyakönyvezhető nevet. Filmben látott alak után is szerették volna már elnevezni a gyereküket, és volt fantasyregény-rajongó, aki egy szereplő nevét akarta adni a gyerekének. De vannak olyanok is, akik japán mangából merítenek ötletet” – ad gyors áttekintést a tudományos munkatárs.
A négy főből álló utónévbizottságnak nincs döntési joga, ők csupán szakvéleményt adnak, hogy a kért utónév szerintük bejegyezhető-e. A bizottság nyelvészekből áll, de ha szükséges, más területekről is kérnek segítséget. Volt, hogy történészt vagy irodalmárt vontak be a véleményezési folyamatba, de fordultak már indológushoz és japán nyelvészhez is szaktanácsért: előbbi a szanszkrit, utóbbi a japán eredetű neveknél bizonyult nélkülözhetetlennek.
Az utónevekről Magyarországon szigorú jogszabályok rendelkeznek. Az alapvetések közé tartozik, hogy mindenkinek legfeljebb két utóneve lehet, miként az is, hogy magyar állampolgárnak csak a kiejtést követő helyesírással lehet nevet bejegyeztetni, és persze a nemének megfelelő nevet kell kapnia mindenkinek. Fontos szempont, hogy a kérvényezett név valóban név legyen, aki tehát számot, jelet vagy bármiféle ábrát kíván bejegyeztetni, az hoppon marad.
| ||
Néró, a megosztó
Kálmán László nyelvész azon a véleményen van, hogy semmi értelme az utónévválasztás szabályozásának: „Ki lehet találni szabályokat, de minek?” – teszi fel a költői kérdést a magánemberként nyilatkozó szakember, aki teljesen abszurdnak tartja, hogy a szülők nem választhatnak olyan keresztnevet, amilyet csak szeretnének.
Egyelőre azonban ilyen szabályok és alapelvek vannak érvényben. Azt ugyanis, hogy mi elfogadható és mi nem, az MTA Nyelvtudományi Intézetének tizennégy alapelve alapján dönti el a bizottság. Az utónévlistán szereplő nevek becéző változatát például csak akkor lehet elfogadni, ha az nem számít túlzónak, ennek szellemében tehát a Katácska, Marcika, Misike nem választható, ellenben a Julcsi vagy a Palkó igen. Egy másik alapelv szerint az idegen nyelvű irodalmi, művészeti alkotásokban szereplő fantázianevek bejegyzését akkor javasolják, ha a név külföldön már önálló és elterjedt személynévként használatos, vagyis Csubakkának – sokunk sajnálatára – nem nevezhetjük a gyermeket, de Gandalfnak vagy Frodónak igen. Az előbbi norvég mitológiai névnek, az utóbbi angol eredetű irodalmi névadásnak számít, ráadásul a Frodó már meghonosodott az angol nyelvterületen.
A bizottság azt is vizsgálja, hogy a kérvényezett név hátrányos-e a viselőjére, és bár ez meglehetősen szubjektív ügy, az egyik alapelv kimondja, hogy olyan név nem javasolandó, amely a gyermek személyiségfejlődésére a későbbiekben káros lehet, ami miatt csúfolhatják, kiközösíthetik. Éppen ezért nem javasolta elfogadásra az utónévbizottság a Kopasz és a Betyár nevet sem.
A Néró viszont megosztotta a testületet: voltak a bizottságban, akik felvetették, hogy a név történelmi múltja nem túl pozitív tartalmat hordoz, ám végül megszavazták, mert több országban is használatos. Noha a szabályok szigorúnak tűnnek, az utónévbizottság évente 80–100 új nevet javasol elfogadásra. Bár nem ők döntenek, az utolsó szót kimondó államtitkárság szinte minden esetben a bizottság szakvéleménye alapján mond ítéletet a kérvényezett nevekről.
Az elfogadott új utónevek között, még ha csak kicsivel is, rendre a női nevek vannak többségben. Az ok meglehetősen prózai: egyszerűen több a női névre beadott kérelem. Raátz Judit ezt azzal magyarázza, hogy a lányok esetében mindig is jelen volt a különlegesebb, ritkább név igénye, míg a fiúknál inkább az apa, nagyapa névörökítése a jellemzőbb.
Sokan abban a hitben élnek, hogy a névváltoztatással egyszerűbb dolguk akad, ám ki kell ábrándítanunk őket: névváltoztatás esetén is ugyanazok a szabályok érvényesek, mint névadásnál. Ugyanakkor Raátz szerint az intézet igen liberális, engedékeny álláspontot képvisel az elfogadásban. Ennek köszönhetően viselheti immár egy magyar kisfiú a Bentley autómárka nevét Bentlire magyarosítva. Az indoklás szerint a Bentley angol helynévi eredetű családnév, amely az angol nyelvterületeken ritkán ugyan, de férfi keresztnévként is használatos.
Orbán Viktorig mentek
Az elmúlt évtizedekben olyan nevek akadtak fenn a rostán, mint a Vackor, a Gézengúz, a Moha, a Kopasz vagy éppen a Napfi. A női neveknél nem felelt meg a szabályoknak a Cukorka, a Fenyő, a Sziszi, a Leány, a Táblácska, és Négyőkeként sem lehet anyakönyveztetni a kislányunkat. Ellenben Médeiának hívhatjuk őt, ha szeretnénk, miképp Náninak, Lencsinek és Lottának is. Ha pedig fiunk születik, immár Csednek, Sétnek, netán Rikónak is nevezhetjük.
Raátz Judit nem szívesen minősíti a kérvényezett neveket, de arról készséggel beszámol, ki hogyan veszi az elutasítást. „Van, aki elfogadja, sőt, olyan is van, aki örül neki, mert a nevet csak a házastársa akarta. De vannak olyanok is, akik levelet írnak, volt, aki az ombudsmanhoz fordult, bíróságra ment, vagy az MTA elnökénél tett panaszt, de Orbán Viktornak is írtak már segítségkérő levelet” – árulja el a kutató.
Manapság két alapvető trend figyelhető meg a hazai keresztnévadási szokásokban: egyre gyakoribbak az idegen nevek változatos formái, illetve a hagyományos magyar keresztnevek felélesztése. Nagyon kedvelt a fiúknál a Bence és a Máté, de a Levente is egyre népszerűbb. „A lányok esetében pedig, hasonlóan az elmúlt évtizedekhez, a Hanna és az Anna áll az élen” – teszi hozzá Raátz. Ám a teljes lakosságot nézve a leggyakoribb nevek még mindig a László, az István, a József, a Mária, az Erzsébet és a Katalin.
Egy-egy ismert színész, művész, közszereplő után is sokan szeretnék elnevezni a gyermeküket, ez hol sikerül, hol nem. Zsédenyi Adrienn művésznevét többen is szerették volna elfogadtatni, de a bizottságon fennakadtak, ezért nem szaladgál a játszótereken egyetlen kicsi Zséda sem, Benett nevű kisfiúból viszont egyre több van, aligha függetlenül attól, hogy Sebestyén Balázs fiát is így hívják. A tiszteleti névadás nem újdonság, az 1848-as forradalom a Lajosok és Sándorok ugrásszerű növekedését hozta, későbbi korok pedig – érthető módon –, az Adolfok és a Mátyások ritkulásához vezettek. Nem a rajongáson múlott, hogy a Benettek mellett nem szaladgálnak kiskorú magyar Zidane-ok a játszókon, inkább azon, hogy a Zidane a magyar szabályok szerint családnévnek számít, és az írásmódja sem egyeztethető össze az itthoni normákkal. Így az erre irányuló kérvényt sem támogatta a bizottság.
A Nyelvtudományi Intézet munkatársa tanulmányában arra a következtetésre jutott, hogy a névkincs továbbra is bővülni fog, és „feltehetően tovább erősödik az a tendencia is, mely szerint a szülők egy része gyerekének mindenképpen új, senki által a családban még nem viselt, az európai nyelvekben is jól hangzó, idegen nevet választ, míg a szülők másik fele a nemzeti, a családi hagyomány őrzésére, a magyar névkincs megőrzésére, megújítására törekszik”. A kutató úgy látja, egyáltalán nem baj, ha egyre több és több új utónév jelenik meg, hiszen a névkincsünk mindig is változott és bővült, azt viszont hibának tartja, hogy a gyermek érdekeinek képviseletéről nem esik szó sem a jogszabályokban, sem az ismeretterjesztésben. Senki nem nézi például, hogy a családnév és a keresztnév komikus együtteséből kellemetlensége is származhat, akit például Erdei Manónak, Fekete Sasnak, vagy Bokor Málnának hívnak. Ilyen kombinációk nálunk bármikor előállhatnak, ellentétben például Németországgal, ahol az anyakönyvvezetők a vezetéknévvel való harmonizációba is beleszólhatnak.
| Mit számít egy név? Több pszichológiai tanulmány is foglalkozik azzal, hogy milyen hatással van viselőjére a keresztneve. Van, amelyik arra jut, hogy a furcsa, szokatlan név nehezíti a beilleszkedést, emiatt felnőttkorban gyakran lépnek fel érzelmi zavarok. Geist Klára pszichológus megerősíti, hogy a pszichológia régóta foglalkozik a név és a személyiség közötti kapcsolattal, de szerinte csak áttételesen igaz, hogy a nevünk befolyásolja a személyiségünket. „Pedig külön elmélet is épült erre a vélekedésre, a nominatív determinizmus, amely azt mondja, hogy a sorsunkat befolyásolja a nevünk. Bizonyos ázsiai kultúrákban pontosan elemzik a gyerek születési ideje szerint várható sorsát, és eszerint választanak neki nevet. A pszichológusok erről azért másképp vélekednek.A névadás inkább azt tükrözi, hogy a szülők milyen gyereket vártak, milyen gyereket akartak. A különleges névtől azt várja a szülő tudattalanul, hogy a gyermek méltóvá váljon Leonardóhoz, Ronaldóhoz vagy Madonnához. Netán sokgenerációs Imreként a nagyapához, az apához.” |
| Régi idők nevei Magyarországon 1952-ig semmiféle korlátozás nem vonatkozott a keresztnévadásra. Az első szabályozás mindössze azt mondta ki, hogy maximum két keresztnév adható, egy 1963-as törvény viszont már azt javasolta, hogy „idegen hangzású és helyesírású helyett magyar hangzású és írásmódú nevek kerüljenek anyakönyvezésre”. A 60-as évekre leginkább még az volt a jellemző, hogy a fiúgyermekek az apjuk nevét kapták meg, a lányok esetében azonban már új, korábban nem túl gyakori nevek is megjelentek. Ilyen volt például az Andrea és az Edit, de semmi sem tudta megtörni az Évák, Máriák, Ildikók, valamint a Lászlók, Zoltánok és Istvánok uralmát. A 60-as évek közepétől további szabályok léptek érvénybe (nem lehet olyan idegen nevet adni, aminek van magyar megfelelője, ahogy nemkívánatos az egybeírt kettős utónév – pl. az Annamária – sem), ekkor alakult ki az a gyakorlat, hogy az anyakönyvvezetők a kérdéses neveknél a Nyelvtudományi Intézethez irányították a szülőket. A 70-es, 80-as években egyre több kérvény érkezett az intézethez, sokaknak már nem felelt meg a híres, Ladó János-féle Magyar utónévkönyvben szereplő választék, amely a hivatalosan választható keresztneveket gyűjtötte össze. Ekkoriban igen szigorú volt az utónévbizottság: a kérvényezett nevek mindössze 42 százalékát engedélyezték. Közvetlenül a rendszerváltás előtt népszerűek lettek a történelmi nevek (Kadocsa, Magor), de a becenévi alakok (Betti, Netti, Zsanka) is ekkor kezdtek elterjedni. A nyugati eredetű nevek még alig-alig jelentek meg, de a Jennifer (Dzsenifer) már a 70-es évek végén felbukkant, és a későbbi évek nagy sztárja lett. A 90-es évektől beindult a kérelemdömping – 1993-ban 680 kérvény érkezett a bizottsághoz. Az idegen eredetű nevek közül ekkor jött divatba a Dorina, a Szandra, a Márió és az Alexander, miközben a „hagyományos” nevek továbbra is hódítottak: legtöbben Katalinnak, Anitának, Andreának, Gábornak, Tamásnak és Péternek nevezték el gyermeküket. |
