Mediawave 2000: "Egyszerre harminc úton" (Prieger Zsolt, az Anima Sound System vezetője)

szerző
- vultur -
publikálva
2000/18. (05. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Magyar Narancs:

Sokféleképpen minősítették már őket a szaklapok, mióta 1995-ben a Shalom című antirasszista tánczenei lemezükkel berobbantak. Voltak sufni-dub-zenészek, etnotechnósók, ezredvégi polbeat. Négy album és három maxi után most jön ki a Gipsy Sound Clash című új lemezük. Közvetlenül a kisgazda nagygyűlés obskúrus élménye után - amely pártnak egyik odamondogatója egyébként első számú közellenséggé szeretné minősíteni a zenekart - a Mediawave-en találkoztunk. Nem kell különösebben visszamenni az időben, hogy azt mondhassuk, nagyon képlékeny zenekar vagytok. Az állandó tagcserék, DJ-kel, koncertzenészekkel jövés-menés jellemző rátok. Milyennek találod a jelenlegi turnézenekart?

Prieger Zsolt: Nagyon jól érzem magam ebben a régi-új csapatban. A napokban zajló Gipsy Sound Clash turnén már Soós Tamás fúvóssal dolgozunk, aki meglepően hamar rácsatlakozott a mi hullámhosszunkra, akárcsak Angler Ákos dobos, aki már több mint egy éve van velünk. Pörgős arcok, alázattal közelítenek a feladathoz, és jó barátok. A turné első állomásain bebizonyosodott, hogy jó választás volt ez a formáció, és remélem, nem kell majd később sem csalódnom.

MN: Lelki kényszer vagy koncepció ez az állandó változás?

PZS: Zenei koncepció, de sokkal inkább emberi viszonyulás kérdése. Röviden: ha napokra elmész, ha távol vagy a családodtól, olyan emberekkel akarsz együtt lenni buszban, hotelben, koncert utáni bulizásban, akiket szeretsz, akikkel jól érzed magad, akik tesznek valamit a közös ügyért. Van, aki lemorzsolódik, van, aki magától akar elmenni, mint az első énekesnőnk, Bognár Szilvi, aki népdalénekesként nem tudott igazán beleilleszkedni ebbe a világba, a turnézásba és a lemezkészítésbe. Nekem az a célom, hogy az Anima egy igazi csapat legyen.

MN: Az új dalok világa a cigány dallamok felé tolódott el. Nem zavar benneteket, hogy manapság ez divatosnak mondható?

PZS: Igen, erősebb a roma vonal, de ez nem a szokványos, divatos roma trend. Lakótelepi cigány barátainkkal dolgoztunk együtt előzőleg, akik egy teljesen idegen világba kerültek azáltal, hogy gépek között álltak, és úgy improvizáltunk a zenéjükre. Nagyszerű munka volt.

MN: Már annyi mindent ráraktatok egy-egy dalra, hogy alig lehet megállapítani, milyenek az alapok. Milyen irányzathoz közelítetek most?

PZS: Mindenhez és egyikhez sem. Egy kis jungle, egy kis triphop, sok dub, sok folk, sok hallgathatós, úgynevezett easy listeninges hangulat van ezen a lemezen. Összevissza csatangolunk, nem szeretnénk egy trendnél kikötni. Davist hallgatunk meg Kallóst, sok downtempót, filmzenét, bécsi vonalat, brit elektrót, dub-reggae-vel kelünk és fekszünk, a turnébuszban meg régi magyar slágerekre bulizunk. De tegnap például akkorát táncoltunk a buszban hazafelé egy Palotai-kazettára, hogy majdnem leszakadt a fejünk. Nem szeretjük az egyhangúságot. Már az elején azt gondoltuk, hogy nekünk az a legjobb, ha elindulunk egyszerre harminc úton. Az az igazság, hogy nem is akarunk igazából megérkezni. A legjobb útközben.

MN: Köztudottan nagy remix-sztahanovisták vagytok. Szerinted ezt sem tettétek trenddé?

PZS: Klassz, hogy velünk egyívású emberekkel dolgozhattunk: Bassface Sashával, Terry Lee Brown Jr-rel vagy a Transglobal Undergrounddal együtt munkálkodni kifejezetten kitüntető volt. Az, hogy a TGU a mi székely dalunk dubváltozatához hozzáadja Londonban a saját másodgenerációs pakisztáni meg indiai gyökereit, és ebből csinál valami furcsa mixtúrát, az nagy örömmel tölti el az embert.

MN: Két olyan nagy szelet kavart megnyilvánulásotok is volt az elmúlt két évben, ami kultúrpolitikai jellegű, bár van, aki reklámfogásnak tartja. Az egyik a Mariguána Cha Cha Cha című maxi, ami a Mahasz kislemezlistájának az élére került.

PZS: A Mariguána egy ötvenes években keletkezett, Ákos Stefi által énekelt, egyébként az egykori NDK-ban íródott Henry Dubiansky-szerzemény. A szerzővel egyébként kapcsolatba is kerültünk, tud az új verzióról, és tetszik is neki. A dal feldolgozásában persze van egy komoly fintor, egy poénos húzás, ami sugallja a többértelműséget, de mi soha nem is rejtettük véka alá azt a véleményünket, hogy a light drogok kérdése nem kriminalisztikai, hanem egészségügyi meg oktatási probléma, amire oda kell figyelni, de nem kell démonizálni. Ezt sokszor elmondtuk, én bevallom, már egy kicsit unom is.

MN: A másik a sajnos egyre többet támadott Himnusz-verzió a Bujdosó című lemezen.

PZS: A Himnusz-ügyet politikai erők gerjesztik, s úgy látszik, ebben nagy kedvüket lelik. A legújabb történés az, hogy a Magyar Népjóléti Szövetség feljelentett bennünket, és a Budapesti Rendőr-főkapitányság nyomoz az ügyben nemzeti jelkép megsértése ürügyén. Erről azt gondolom, hogy a mi magyarságfokunkat ne kérdőjelezze meg senki: a magyar kultúrában nőttünk fel, Erdélyben koncertezünk, erdélyi csángó dallamokat építünk be a zenéinkbe, külföldre visszük a magyar zenét, szóval, ha nem hangozna rendkívül közhelyesen, azt is mondhatnám, hogy az Anima egy igazi hazafi zenekar, csak éppen nem begyepesedett aggyal gondolja végig a tradíció kérdését. A Himnusz igenis nemzeti jelkép, senki nem csinált itt új himnuszt, ez annak egy adaptációja. Sokan felrótták nekünk, hogy amit Szörényi Leventének és Nagy Ferónak meg lehet csinálni, azt nekünk nem szabad, én pedig megkérdezném, hogy miért nem szabad. Ez a szám két- éves, és ha a kisgazdák nem kezdik el ragozni, akkor mi erről a kérdésről soha nem fejtettük volna ki a véleményünket. Liebmann Katalin kitalálta, mint az ifjúsági ügyekben illetékes kisgazda megmondó ember, hogy itt súlyos alkotmánysértésről van szó, a Magyar Népjóléti Szövetség meg komoly fáziskéséssel most csapott le rá. ´k úgy gondolták, hogy ez rendőrségi ügy. Legalább talált magának munkát mindenki.

MN: Hivatalosan értesítettek benneteket?

PZS: Nem. A rendőrség nem keresett meg eddig. A tévéből értesültem róla, hogy a rendőrség nyomoz. Persze nagyon szívesen elbeszélgetünk a rendőrség képviselőivel is, ha megkeresnek. Nem gondolom, hogy felelősségre lehetne minket vonni azért, mert eltérően értelmezzük a hazafiság fogalmát, mint a ma éppen divatos árvalányhajas politikai trend. Stockhausentől Dohnányiig, Jimi Hendrixig annyi himnuszadaptáció van a világban a fennkölttől a távolságtartóig vagy éppen a provokatívig.

Még csak nem is sikerült olyan jól, szóval nem kéne annyit beszélni róla. Nem erről fognak bennünket megismerni, nem ebből fogják megtudni, hogy mit gondolunk magyarságról, kultúráról, zenéről. De nem volt rossz ez a stupid politikai reakció, mert legalább valami kis vita kialakult arról, hogy ki érezheti magát otthon ebben az országban.

Szilágyi Szilvia

A feljelentő

"Nemzeti jelkép megsértése miatt tettem feljelentést az MNSZ nevében a zenekar ellen körülbelül egy hónapja", mondta a Narancsnak Sárosi Viktor, a Magyar Népjóléti Szövetség alelnöke. Indulatát egy, a zenekarral készített tévéinterjú váltotta ki, amelyben leadták a Himnusz-átiratot is. "Meghallgattam, elborzadtam, és cselekedtem, mert úgy érzem, az a Himnusz kigúnyolása, hogy átdolgozták." Sárosi elmondása szerint tudja, hogy az Anima "zsidó, cigány meg erdélyi népzenét" is felhasznál, és úgy véli, hogy "egy ilyen zenét játszó zenekar ne nyúljon a Himnuszhoz". Úgy érvelt, hogy ha valaki Izraelben a tóratekercsek hátuljára fénymásolatokat készítene, az is felháborodást váltana ki.

Sárosiék nem érzik egyedül magukat felháborodásukban: a parlamentben is elhangzottak bírálatok az átirat kapcsán - idézte emlékezetünkbe. Hozzátette: a rendőrség úgy tájékoztatta, hogy egy-másfél hét múlva dönt, az ügyészséghez fordul-e vádemelési javaslattal. "Ha a bíróság esetleg nem ítélné el a zenekart, majd teszünk róla, hogy ellehetetlenítsük őket" - avatott be minket a jövőbe, ám az egyéb jelek szerint is felkészülten kívánnak akciózni: a részleteket ügyvédjükkel fogják egyeztetni. Tervezik az Anima-CD-k eladásának boltbeli bojkottjait, de az is előfordulhat, hogy "megakadályozzuk a koncertjeik megtartását". Ennek konkrét részleteit a feljelentő már nem osztotta meg velünk.

- vultur -

szerző
- vultur -
publikálva
2000/18. (05. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...