A szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló törvényben (szt) 2004 óta szerepel a "közösségi ellátás" fogalma. Ez egy pszichiátriai vagy szenvedélybetegeknek nyújtott szolgáltatás: szakemberek nyújtanak segítséget lakóhelyükön a rászorulónak, főként az egészségügyi és szociális ellátások eléréséhez. Az szt múlt decemberi módosításakor bővült a támogató tevékenységek köre, így jövőre önkormányzati feladat telefonos segélyvonalat, szórakozóhelyen nyújtott személyes tanácsadást (party service), józanodáshoz pihenőhelyet (drop in), lelki és szociális tanácsadó irodát (pszichoszociális intervenció), kríziskezelést működtetni, valamint a tű- és fecskendőcserét biztosítani. A kötelezettség harmincezernél nagyobb lélekszámú településekre vonatkozik.
Az új szociális alapellátási formák közül az intravénás drogfogyasztók részére létesített tűcsereprogramok keltik a legnagyobb feltűnést.
A tűcsere során
a kábítószer-fogyasztó használt tűit és fecskendőit az arra kijelölt helyen átadja, pontosabban egy veszélyes hulladékot gyűjtő edénybe helyezi, majd steril tűket és fecskendőket vesz át. Néhány további, szintén steril eszközhöz is hozzájuthat, például a kábítószer felfőzéséhez használatos kanálhoz, folyadékszűrőhöz vagy érszorítóhoz. Jelenleg öt automata üzemel, amelyek csak a tűt és fecskendőt veszik be és adják ki, továbbá ismert tíz civil szervezet, amely a kiegészítő kellékeket és pszichoszociális szolgáltatásokat biztosító helyiséget tart fenn, vagy mobilizálva magát, kisbusszal jelenik meg közterületeken, vagy munkatársai gyalog keresik fel azokat a parkokat, lépcsőházakat, foglalt lakásokat, ahol az anyagosok tartózkodnak.
A cél, hogy az intravénás droghasználók körében csökkentsék a fertőzés veszélyét. Sokszor maguk az injekciós droghasználók sem tudják: nemcsak a szennyezett tű és a fecskendő, de a kanál vagy kupak és a szűrő is fertőző, ezért jobb, ha mindig mindenki egy steril csomagot használ. Ha nem a veszélyes hulladékok gyűjtőhelyére kerül, bárkit megfertőzhet a szennyezett felszerelés is. Magyarországon külön jogi szabályozás nélkül, 1994 óta zajlik tűcsere. A civil és egyházi, jobbára csekély pályázati támogatásokra és önkéntes vagy alig megfizetett munkára alapozó szolgáltatóknak sokáig nem volt tisztázott viszonya a rendőrséggel: ellenőrizhetik-e az őket felkereső szerhasználókat vagy őket magukat? 2003. augusztus 19-én a Baptista Szeretetszolgálat mobil csereállomásán "lakossági bejelentés" miatt végzett rendőri ellenőrzés után, Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos írásba adta: a tűcsere nem büntetendő, a helyén nem végezhetnek cél nélküli igazoltatásokat a rendőrök.
2004. június 26-án a budapesti tűcserélő szervezetek (Drogprevenciós Alapítvány, Utcafront, Kék Pont Drogambulancia) együttműködési megállapodást kötöttek a Budapesti Rendőr-főkapitánysággal. Ennek nyomán a civilek név nélküli, sorszámozott kártyával látták el ügyfeleiket, akik ezzel "igazolják", hogy a programban való részvételük miatt szállítanak olykor tucatszám fecskendőket. Ellenben a fővárosi rendőrség nem végez célzott ellenőrzést a szolgáltatóknál és környezetükben, a más helyen anyagost igazoltató rendőr nem veszi el a fecskendőket, vagy nem dobatja a csatornába, ahogy korábban olykor tette, tulajdonosukat pedig nem állítja elő.
Mivel a megállapodást követően a tűvel és fecskendővel közlekedők helyzete megoldódni látszott, 2005-ben napirendre került a civilek és rendőrök paktumának országos kiterjesztése is. De május 24-én közbelépett a Legfőbb Ügyészség, a Nyomozás Felügyeleti és Vádelőkészítési Főosztály vezetője, Láng László ugyanis véleményező levelet küldött az Országos Rendőr-főkapitányságnak a következőkkel: "Az illegális drogfogyasztás, annak bármilyen módon, illetve céllal történő segítése - álláspontom szerint minden esetben - bűncselekmény gyanújára utal. Ennek észlelése esetén a bűnüldöző hatóságok
hivatalból kötelesek
eljárni." A levél értelmében az igazoló ügyfélkártya se nyújthatna védelmet a tűcserélő drogos számára, a tűcserében dolgozó pszichológusok, szociális munkások, lelkészek és önkéntesek ellen pedig hivatali kötelesség volna eljárást indítani. Bár Budapesten az igazolókártyák ma is forgalomban vannak, és a fővárosi rendőrök mostanáig nem indítottak eljárást segítő személyzet ellen, a civilek és rendőrök országos egyezségének terve az idézett ügyészi vélemény hatására meghiúsult.
Ugyancsak a megállapodás ellen hathatott az Alkotmánybíróság korábbi, 2004. december 13-ai határozata, amely egyebek közt kijelentette: az ártalomcsökkentő programokban, például a tűcserében közreműködők "már pusztán az eszközök biztosításával is formális értelemben bűnsegédi magatartást fejtenek ki". Ezt megszüntetendő határozatban kötelezte az Országgyűlést, hogy 2005. május 31-éig alkosson új szabályozást a segítők munkájáról. Ez máig nem történt meg.
Takács István Gábor pszichológus, a Drogprevenciós Alapítvány munkatársa 2005. december 1-jén, az AIDS világnapján feljelentette magát, mert kábítószer-fogyasztóktól rendszeresen használt eszközöket gyűjt be, majd tisztákat ad ki. Az eljárás nyomozati szakasza vádemelési javaslattal végződött, amiről a Budapest II. és III. kerületi ügyészség döntött: Jankó Cecília ügyész 2006. július 28-án kelt határozatában megszüntette az eljárást, de egyúttal Takács gyanúsítottat bűnsegéddé nyilvánította, mert - értelmezése szerint - steril fecskendő adásával kábítószer tartását segítette elő. Vádat azonban nem emelt, "mivel Takács István Gábornak alapos oka volt arra, hogy cselekménye társadalomra veszélyességét ne ismerje fel", ez pedig a hazai jogban büntethetőséget kizáró ok lehet.
"Továbbra sem értem, kire és miféle valós veszélyt jelentene, hogy tűcseréléssel foglalkozom - mondja a határozatot olvasó Takács István Gábor. - Nem világos, miért lennék bűnsegéd kábítószer tartásában, hiszen az injekciós droghasználónak akkor is volna miben a cuccot tartania, ha én nem adnék neki steril felszerelést, legfeljebb akkor a saját vagy mások már szennyezett eszközeit használná fel újra. Hazánkban egyébként bárki vásárolhat fecskendőt a gyógyszertárban, az általam is végzett tűcsere során azonban a fertőzésveszélyes hulladékot visszaveszem, továbbá megkönnyíthetem ügyfeleim egészségügyi és szociális ellátáshoz való hozzáférését, és ha ők is akarják, támogathatom változtatási szándékaikat. Ügyvédem, Pelle Andrea példájával élve, a feladatát ellátó sebészorvos ellen sem indítanak eljárást súlyos testi sértés bűntette miatt, ha felvágja valakinek a hasát a műtőben, mert cselekedete nem veszélyes a társadalomra, éppen ellenkezőleg, ő ekkor gyógyít, tehát kifejezetten hasznos, amit tesz. Ugyanez a helyzet a tűcserével is. Korábban Frankfurtban dolgoztam, ahol egy városban él annyi injektáló, ahány Magyarországon összesen: feltehetően 10-15 ezer ember. A kilencvenes évek elejére a település legnagyobb parkja nyílt színen szúró kábítószeresekkel telt meg, akiket a rendőrség üldözőbe vett, de csak azt érte el vele, hogy a város egyik pontjáról a másikba kergette őket. Mivel az operaház előtti parkban belőve fekvő emberek látványa egyre többeket zavart, és a vérrel fertőző betegségek is gyorsan terjedtek, a város újabb rendőri akciók helyett az ártalomcsökkentő szolgáltatások mellett döntött. Éppen a főügyész mondta ki, hogy az emberek egészsége fontosabb, mint a büntetés. Személyes tapasztalatom szerint az eltelt évtizedben jelentősen javult a frankfurtiak közérzete, az ártalomcsökkentés fejlesztése nyomán a köztereken alig látni már injektálást, nincsenek eldobált fecskendők, az emberek nem halnak meg túladagolástól, csökkent a bűnözés."
Fazekas Tamás ügyvéd, a Magyar Emberi Jogvédő Központ munkatársa úgy látja, a pszichológus magatartása ésszerűen nem lehetne büntetendő. "Bűncselekménynek azt nevezzük, ami veszélyes a társadalomra, és a törvény büntetni rendeli, a bűnsegéd pedig ilyen cselekmény szándékos segítője. A tűcseréről nem derült ki, a társadalom mely tagjait veszélyezteti, ahogy az sem világos, ha Magyarországon 2003 óta a kábítószer fogyasztását a Btk. nem nevesíti, akkor az annak körülmé-nyein javító Takács milyen elítélendő tettben volna bűnsegéd. Érthető, hogy az ügyében született határozat indoklásával szemben panaszszal élt az ügyészségen, bár sok esély a megváltoztatására nincs."
Az önfeljelentés ügyészi megítélése utáni patthelyzet egyre kellemetlenebb. 2007-től ugyanis - a törvény bevezetése nyomán - megsokszorozódik a hazai tűcsere- és más ártalomcsökkentő szolgáltatások száma. Ráadásul a kötelező programokat önkormányzatoknak és civil, egyházi megbízottaiknak kell megvalósítaniuk, ők a normatív állami támogatás felhasználásával, az állami drogpolitikát képviselve fognak dolgozni.
A helyzet fonákja, hogy a Takács-ügy ügyészi indoklásában az áll, a pszichológus azért bűnsegéd, mert "szándékosan,
pszichikailag és Þzikailag
is segítséget nyújtott" kábítószerfüggők részére, hogy ők legalább csekély mennyiségű kábítószert tartsanak maguknál. Eszerint nem pusztán a steril fecskendő biztosítása idéz elő bűnsegédi magatartást, hanem a lelki segítés is. Ez voltaképpen azt is jelentheti, hogy ha például egy telefonos segélyvonal munkatársa nem kizárólag arra hívja fel ügyfelét, hogy azonnal hagyja abba a drogozást, hanem tanácsot ad a fogyasztás kockázatainak mérséklésére, esetleg a szenvedélybetegséghez társuló mindennapi életvezetési gondokról is elbeszélget vele, könnyen hivatalból üldözendő bűnsegéddé válhat. És ugyanígy bárki, aki a szociális törvénybe foglalt ártalomcsökkentésben szerepet vállal.
"Valószínűleg újabb egyeztetést kell kezdeményezni az ügyészséggel, hogy előttük is világossá váljon, a tűcsere és más ártalomcsökkentő munka semmilyen társadalmi veszélyt nem jelent, épp ellenkezőleg - mondja Felvinczi Katalin, aki az első Gyurcsány-kormányban miniszteri biztosként irányította a kabinet drogpolitikáját, így a szociális törvény ártalomcsökkentéssel foglalkozó részének megalkotásában is részt vett. - Jelenleg talányos, mi kerülne az ősszel elkészülő, az új szociális alapellátásokat részleteiben szabályozó miniszteri rendeletbe, ha nem a bűnsegédletnek nyilvánított magatartások leírása. Emiatt vagy az ügyészségnek kell változtatnia az álláspontján, vagy ha szükséges, a büntető törvénykönyvet kell rövid időn belül kiegészíteni, garantálva az ártalomcsökkentésben közreműködők büntetlenségét."
Mivel a szociális alapellátások közeli megjelenése sürgetővé tette a helyzet megoldását, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) augusztus 30-ra szakmai egyeztetést hívott össze. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) ekkor arra tett javaslatot, hogy az idősek, fogyatékosok és mások alapellátását is szabályozó 1/2000 (I. 7.) SZCSM-rendeletet egészítsék ki a drogfogyasztókat célzó szolgáltatások szabályozásával.
Ugyancsak augusztusban a vádhatóság részéről Belovics Ervin, a legfőbb ügyész jogkörében eljáró helyettes vezető levélben fordult Petrétei József igazságügyi miniszterhez, a tervezett jogi megoldásról érdeklődve. A szeptember 13-án érkezett válaszlevélben a minisztérium tájékoztatott a rendeletmódosítási szándékról, valamint arról, hogy a tárca véleménye szerint egyéb, a kábítószerekkel kapcsolatos jogalkotási feladatokat csak új büntetőjogi szabályozás megalkotásakor kell végezni. Hozzátéve még, hogy szükségtelennek látja a büntető törvénykönyvbe foglalni, mely esetekben mentesülnek a segítők a büntethetőség alól. "Számunkra megnyugtató volt a válasz - mondja Borbély Zoltán, a Legfőbb Ügyészség szóvivője, aki egyelőre a jövőre tartozó jogelméleti felvetésnek tekinti, hogy törvényi változás hiányában kielégítő megoldás lesz-e egy kisebb súlyú rendelet megjelenése. - Most a lényeg a segítők helyzetének rendezése. Az ügyészségnek sem az a célja, hogy eljárás alá vonja őket." A rendezésig negyed év van hátra, akkortól kötelező az önkormányzatoknak tűcserét és más ártalomcsökkentő szolgáltatásokat bevezetni.
Oberth József
(Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány - MEJOK)
