A regölyi ősfalu: Csontok és képcsövek

szerző
- boda-nyulasi -
publikálva
1999/37. (09. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Emberi számítás szerint meglehetősen kicsi a sansz arra, hogy valaki csak úgy lekanyarodik a Szekszárdot Siófokkal összekötő főútról. Ha mégis lekanyarodik, nyilván nem fordul a falucska utolsó utcáján jobbra, és nem zötykölődik a kukoricás mellett vagy három kilométert. Pedig ha valaki mégis így tenne, hamarosan megérkezne Nomádiába.

Emberi számítás szerint meglehetősen kicsi a sansz arra, hogy valaki csak úgy lekanyarodik a Szekszárdot Siófokkal összekötő főútról. Ha mégis lekanyarodik, nyilván nem fordul a falucska utolsó utcáján jobbra, és nem zötykölődik a kukoricás mellett vagy három kilométert. Pedig ha valaki mégis így tenne, hamarosan megérkezne Nomádiába.

Az ősfalu története - némileg szokatlan tán - nem az őskorban kezdődik: mindössze 1982-ig kell visszalapozni a homokórában. A helyszín ekkoriban még Regöly homokbányájaként szolgál, és természetesen a helybéli kissrácok főhadiszálásaként: talán többen is emlékezhetünk, hogy kevés alkalmasabb helyszín van a föld kerekén kutatási, általános ásási és különösensúlyosbalesetelőidézési szempontokat figyelembe véve, mint egy homokbánya. A Regölyben gyűjtögető-bandázó ifjak között akadt egy, aki már a

kalandozások korában

is többet álmodott a Kapos és a Koppány deltájából impozánsan kiemelkedő helyről, mint társai. ´ máig sem nőtte ki a gyerekkori mániát. "Már egész kicsi koromban vonzott a múlt. A lélekvándorlásban ugyan már előző életemben sem hittem, de tény: másodikos voltam, amikor egy egész napos látogatás után lepkehálóval kellett összefogdosni a Nemzeti Múzeumban. Attól kezdve bárhol jártam, megkerestem a múzeumokat, a Nemzetibe pedig évente kétszer kötelező volt felvinni." Cziráki Viktor évek hosszú során át hol alkalmi, hol állandó társakkal, ha kellett, egyedül, módszeres apró- és nagyobb munkával -megteremtette a falut.

Az első építmény - egy Árpád-kori földkunyhó rekonstrukciója - már 1982 októberében elkészült, a következő tavasszal pedig újabb két épületet emeltek. A hely egyre lakhatóbb lett, ergo egyre több időt tudott kint tölteni az akkori csapat: lépésenként, szép lassan arra is rájöttek, mire van szükségük az életben maradáshoz. Jószerivel ösztönösen kezdték elkészíteni a korabeli eszközöket, fegyvereket, használati és dísztárgyakat, és bár maguk sem tudták, feltalálták a kísérleti régészetet, amely akkoriban Magyarországon legfeljebb kötött csecsemőcipőben rugdalózott. Hasonlóan egyszerű ösztönösséggel nőtte ki magát az egész játék vezéregyéniségévé, vagy ha tetszik, törzsfőnökévé Viktor.

Az indiánosdinak indult játék egyre komolyabb lett. Automatikus a kérdés, miért is nem lett régész-kutató a mi Viktorunkból. "Csak azokkal az időszakokkal foglalkoztam, amik érdekeltek. Velem semmire se mentek az őszirózsás forradalommal meg Leninnel - vall színt a Viktor, miközben eligazgatja magán a munkásőrbőrből varrott ágyékkötőt -, középiskolában csak az általam készített, szemléltető eszköznek bevitt kőbalták miatt kaptam meg a hármast. Aztán jött a katonaság, ahol tréfásan csak

´sember elvtársnak

hívtak. De amikor egyszer a tisztek előtt becserkésztem és harminc méterről dobókővel elejtettem egy nyulat, megnőtt a respektem."

Viktort ezután a II. Kilián György hajítófás osztaghoz vezényelték, ahol rohant az idő, és ´88-ban végre hazamehetett, hogy elölről kezdjen mindent.

A tábor ugyanis valami homályos konfliktus miatt "véletlenül" leégett. Egy üres Árpád-kori épületkezdemény maradt épen, minden más megsemmisült. A dúlás után - törvényszerű - a társak nagy többségének spulnijáról leszaladt a cérna, és kiszálltak a buliból, Viktor viszont nemcsak hogy felállt a mély ütésből, de tovább finomított céljain. Ekkortájt kezdte el komolyan foglalkoztatni az, hogyan lehet százszázalékosan belakni egy ilyesfajta ősfalut, amely - mind a mai napig - tulajdonképpen három fő kultúrkör eklektikus, mégis egységes vegyüléke. "Nálam összegyúródik az őskori, a pusztai lovas nomád és az észak-amerikai indián kultúra. Lehet, hogy tudományos tényekkel nem igazán támasztható alá, de szerintem ezek valaha egy tőről fakadtak. És engem egyáltalán nem zavar, mert nem stílusidegen az indián lábszárvédő és a pipa a rénszarvasvadászok téli szállásaként ismert paleo-szibériai jurtában. Elfér."

A ´93-ban megvásárolt hathektáros területen mára mintegy tíz különféle stílusú és funkciójú építmény áll. Az említett jurtában botíj, kőbalta, csonthegyű dárda, egy új kőkori nyári szálláson őrlőkő, hombár,

kovapengés agancssarló

fogadja a látogatót. A rézkori ház gyógynövényszárításra is szolgál, egy másik épületben kő- és csontipari műhelyt alakítottak ki (vonóíjas kőfúróval), az agyagművesek féltetős-árnyékos enyhhelye mellé edényégető gödörkemencét ástak. Külön pattintórészleg is működik; első látásra elég fura, amikor valaki egy tévéképcső hátsó falából míves dárdahegyet pattint ki, de hiába - a vastag üveg törési-pattintási tulajdonságai hasonlítanak leginkább az obszidiánéra.

A közelmúltban új épülettel gazdagodott a kollekció: a majdani "iparosház" fekvő- és tűzhelyet, valamint hátsó falat kap hamarosan. Kedvencünk - naná! - a főnöki szálláshely, hivatalos nevén a korai nomád téli szállás, amelyet Viktor íj- és nyílvesszőgyűjteménye mellett számos kultikus dísztárgy (például a szarvas medencecsontjából és koponyacsonkjából, valamint bagolyszárnyakból kialakított "szárnyas fejvadász"), több, saját munkát is jócskán tartalmazó kard, tollas indiánjelkép ékít. Csak találgatjuk, miért olyan borzalmasan jó bemenni és ott maradni kicsit.

Mindez azonban csak a váz: Nomádia az elmúlt években kinőtte a skanzen skatulyát. Életmód-rekonstrukciós terep lett.

"Sokan bolondnak tartanak, de nem érdekel. Megtaláltam a világomat, itt az a cél, hogy ami van, működjön. Harmonizáljon minden mindennel, én a természettel, a teleppel, az állataim egymással, velem, és ezt az összhangot megérezhesse az is, aki akár csak pár napot is eltölt itt" - mondja hősünk, és rákacsint a jégveremből előkászálódó pingvinre.

Egyszerűnek tűnik. A helyzet viszont igen gyakran az, hogy a legprimitívebbnek vélt eszköz is csak hetek-hónapok-évek kitartó kísérletezései nyomán válik valóban működőképessé. Viktor kedvenc példája a

kőfúró gépezet,

amely a míves rekonstrukciós rajzon szinte már magától dolgozott, a rajz alapján készített prototípus is majd megszólalt, egészen addig, mígnem a kőfúrásra akarták bírni. Akkor ugyanis összefosta magát a szerkezet. Kiterjedt és hosszas nyomozás kellett ahhoz, hogy kiderüljön, hová kell tengelytartókat, kopásgátló csontberakást, különféle erősítéseket elhelyezni, hogy mára a sokadszor átdolgozott utolsó kiadás tényleg az legyen, ami.

A terület lassan az év 365 napján át lakott. Az idei év remekül sikerült: Nomádia törzsfőnöke az egyike azon keveseknek, akiknek boldogságot hozott az ár- és belvíz. A dombocska szárazon maradt, de a környék jelentős lépést tett az ősállapotok irányába: a mesterségesen kialakított tavacska nagyra nőtt, a Kapos régi mederszelvényei tocsogókká alakultak, több száz madárral, szürkegémmel, kócsaggal, fekete gólyával, amelyek talán meg is telepednek itt.

Kezdetben csak kutyák és - az egerek miatt - néhány macska jelentette az állatállomány gerincét, később kecskekarám is gazdagította az épületegyüttest, természetesen kecskékkel együtt. Ottjártunkkor Viktor lóvásárlást fontolgatott - tudnunk kell hősünkről, hogy egyebek mellett gyakorló lovas és motoros íjász is.

Úgy fest, a jövő egyre markánsabb elszakadást hoz az egyre markánsabban megbolonduló világtól (számításaink szerint főszereplőnk már most játszva túlélne egy totális civilizációs összeomlást), másfelől némi kompromisszummentes közeledést. Viktor a falusi turizmus mintájára nomád táborokat szervez, a "full komfort helyett null komfort" jegyében. Normális árért, de nem mindenáron. Ha ugyanis annak a veszélye fenyeget, hogy az érdeklődők képében beszüremkedő civilizáció megváltoztatja a birodalom egyensúlyát meghatározó folyamatokat, mondja, egy vagy akár több évre is leáll.

- boda-nyulasi -

Nomádia előzetes bejelentkezés alapján bármikor látogatható. Programok: ősi tűzgyújtási módszerek, kő- és csonteszközhasználat, -készítés, bőrözés, kerámiakészítés, íjászat, halászat, általános túlélés stb.

Cím: Cziráki Viktor, 7193 Regöly, Széchenyi u. 13.

Telefon: 06/74/402-495, a táborban 06/30/210-2494

szerző
- boda-nyulasi -
publikálva
1999/37. (09. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...