Emlékeztető

szerző
Vágvölgyi B. András
publikálva
1998/43. (10. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

1989 novemberének egyik esős estéjén bizonyos Tirts Tamás nevű férfival sétáltam a belvárosi Molnár utcában, aki egy hirtelen jött ötlettől vezérelve arra kért, hadd legyen már az akkorra néhány számot megélt Magyar Narancs nyomán a narancs a Fidesz kampányszimbóluma az éppen aktuális népszavazási küzdelemben. Tirts kampányfőnök volt egy akkori önmeghatározása szerint radikális-liberális-alternatív szervezetnél, a Narancs hasonló eszményekben hívő orgánum volt, nem tűnt fájdalmasnak a kis szívesség. (Az oké, hogy hibázik olykor az ember, de ekkorát?) A szimbólumazonosság később mindkét fél számára kellemetlenné vált: a Fidesz számára, mert úgy érezte, a Narancs szabadossága rossz fényt vet rá a jobboldalon, amit olyan jól kinézett magának hódítandó terrénumként; az önazonosság problémájával nem birkózó Narancsnak meg kínos volt, hogy még évekkel a szakítás után is összefüggésbe hozzák egy elveit fehérneműként cserélgető politikai szervezettel. A kellemetlenkedés konfliktussá terebélyesedett. Az emlékezet frissítésére álljon itt egy dokumentum:

1989 novemberének egyik esős estéjén bizonyos Tirts Tamás nevű férfival sétáltam a belvárosi Molnár utcában, aki egy hirtelen jött ötlettől vezérelve arra kért, hadd legyen már az akkorra néhány számot megélt Magyar Narancs nyomán a narancs a Fidesz kampányszimbóluma az éppen aktuális népszavazási küzdelemben. Tirts kampányfőnök volt egy akkori önmeghatározása szerint radikális-liberális-alternatív szervezetnél, a Narancs hasonló eszményekben hívő orgánum volt, nem tűnt fájdalmasnak a kis szívesség. (Az oké, hogy hibázik olykor az ember, de ekkorát?) A szimbólumazonosság később mindkét fél számára kellemetlenné vált: a Fidesz számára, mert úgy érezte, a Narancs szabadossága rossz fényt vet rá a jobboldalon, amit olyan jól kinézett magának hódítandó terrénumként; az önazonosság problémájával nem birkózó Narancsnak meg kínos volt, hogy még évekkel a szakítás után is összefüggésbe hozzák egy elveit fehérneműként cserélgető politikai szervezettel. A kellemetlenkedés konfliktussá terebélyesedett. Az emlékezet frissítésére álljon itt egy dokumentum:

"Javaslat a szerda esti (június 10-i) választmány (sic!) ülés napirendjére

Javaslom, hogy a Választmány hozzon határozatot arról, hogy a FIDESZ Országos Választmánya levélben forduljon a következőkhöz:

- Magyar Narancs szerkesztősége

- a Magyar Narancsot kiadó részvénytársaság többi részvényese

Ebben a levélben intézzünk kérést a címzettekhez, mely szerint tekintettel arra, hogy a Magyar Narancs most válik hetilappá, továbbá, hogy koncepcióváltás is történni fog, változtassák meg a lap nevét.

A FIDESZ és a Magyar Narancs között hosszú ideje nem létezik semmiféle intézményes kapcsolat. A Magyar Narancs Szerkesztősége és a FIDESZ között politikai kapcsolat sem létezik, s a Magyar Narancs Szerkesztőségének gondolkodásában (deklaráltan) nincs jelen az a szempont, hogy kalkulálják a FIDESZ politikai érdekeit. Sőt éppen az ellenkező helyzet áll fenn, a FIDESZ politikai érdekeire tekintet nélkül - megítélésem szerint - gyakorta annak ellenében szerkesztik az újságot.

Ugyanakkor a magyar közvélemény szemében a Narancs mint politikai szimbólum (függetlenül az ötletgazdától) a FIDESZ nevű politikai szervezettel kötődik össze. (...)

Röviden, a FIDESZ-től elszabadult a Magyar Narancs, ami beláthatatlan politikai veszélyeket rejt magában. (...)

Ezt a helyzetet meg kell szüntetni. Ennek legkönnyebben járható és mind a két fél részéről megítélésem szerint elfogadható megoldása az, ha a készülő hetilap más, a FIDESZ-re nem utaló címmel jelenik meg. A kölcsönös érdekeltség nyilvánvalónak tűnik, hiszen a Magyar Narancsnak sem érdeke, hogy a megjelenését követő első időszakban rendre nyílt politikai konfliktusba sodródjék a FIDESZ-szel. A szóban forgó levél elküldésével szemben csekély érvnek tűnik az, hogy feltehetően nem lesz foganatja. Nyilvánvaló ugyanis, hogy további lépések megtétele is csak egy ilyen levél elküldése után jöhet szóba. Másfelől pedig mind magunknak, mind az általunk képviselt politikai szervezetnek tartozunk annyival, hogy egy beláthatatlan következményekkel járó politikai konfliktus esélyét minimálisra csökkentsük.

Javaslom, hogy a levél hangvétele legyen határozott, ám semmiképpen sem rideg, vagy barátságtalan, ugyanakkor tűnjék ki belőle, hogy ez a változás egyszerre szolgálhatja mindkét fél érdekeit. (...)

Budapest, 1992. június 10.

Üdvözlettel:

Orbán Viktor sk.

frakcióvezető"

1992-ben a korábbiakhoz képest még csak a hang változott, mára a tettek is. Az erő hangját tényleges erőpolitika váltotta fel.

A vezető kormánypárttá avanzsált Fidesz - MPP legnagyobb ellenfele a saját múltja, melyet szeretne minél gyorsabban elfelejteni és minél teljesebb körben elfelejtetni. (Mikor még Orbán meg Kövér voltak a legmegveszekedettebb antiklerikálisok ebben az országban, mikor még a néhai MDF-től megörökölt értelmiségi holdudvar némely tagjai zumbeispiel nem millenáris kormánybiztosok lettek volna, hanem hisztérikus gúnykacaj vagy térdcsapkodós röhögés kiváltói, mikor még Orbán Viktornak az "elszabadult úri pimaszsággal" volt baja.)

Amit a Nyájas Olvasó most lát - a kísérlet a lap lehetetlenné tételére - ennek a forszírozott történelmi feledtetésnek a része. Ezt se felejtsük most.

Vágvölgyi B. András

szerző
Vágvölgyi B. András
publikálva
1998/43. (10. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...