Erzsi, Móric és a detektívek - Fajvédelem a hálószobában

szerző
Szegedi Gábor
publikálva
2015/21. (05. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

74 évvel ezelőtt így festett egy hivatalos eljárás az 1941/XV., az ún. harmadik zsidótörvény szellemében.

Betörést jelentettek 1941. de­cem­ber 12-én reggel Budapesten, a VII. kerületi Munkás utcában. A Magyar Királyi Rendőrség detektívjei 7 órakor érkeztek a helyszínre. A betörőt ugyan nem sikerült elkapniuk, ám horogra akadt egy szerelmespár, Móric és Erzsi, akiket az ágyban találtak, levetkőzve. A párt előállították. Móric állítólag tudott a „fajvédelmi” törvény életbelépéséről, de nem érdekelte, Erzsi nem is hallott arról, hogy október 10. óta keresztény nőnek zsidó vallású férfival nem szabad „nemileg közösülni”, ugyanis az ekkor hatályba lépett 1941. évi XV. törvény nemcsak a „nemzsidó” zsidóval kötendő házasságát tiltotta, de azt is beleírták, hogy „vétséget követ el és három évig terjedhető fogházzal, hivatalvesztéssel és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő az a zsidó, aki magyar honos tisztességes nemzsidó nővel házasságon kívül nemileg közösül, vagy aki magyar honos tisztességes nemzsidó nőt házasságon kívüli nemi közösülés céljára a maga vagy más zsidó részére megszerez, vagy megszerezni törekszik”.

„Bárcám nincs”

A zsidó Móricot és a „nemzsidó” Erzsit e törvény szellemében vitték az őrszobára, ahol ugyan elismerték, hogy két hónapja együtt vannak, ám a férfi tagadta a nemi viszonyt. „Az elmúlt éjjel Némethnével (a neveket megváltoztattam – SZ. G.) egy ágyban fekve, levetkőzve találtak, ennek ellenére is azt állítom, hogy nem közösültem vele” – mondta, de négy nappal később, a törvényszék vizsgálóbírája előtt már megváltoztatta a vallomását. Beismerte, hogy nős, és a házastársától szintén külön élő Némethnével októberben költözött össze abban a meggyőződésben, hogy bűncselekményt nem követ el. Ám mivel a jegyzőkönyv szerint azt is elmondta, hogy a „rendőrségen a detektívek megvertek azonban sérülési nyom rajtam nincs; detektívek elleni eljárást nem kérem”, feltételezhető, hogy az új vallomást egyszerűen kiverték Móricból. Úgy tűnt, gyerekjáték lesz börtönbe juttatni a férfit, pláne, hogy Némethné Erzsi az első kihallgatáson azt mondta, hogy hetente többször, rendszeresen közösültek október közepe óta. Móricot előzetes letartóztatásban tartották az 1942. január 22-i főtárgyalásig, mivel „fogvatartásának okai jelenleg is fennforognak”. Talán arra gondoltak, hogy ha elengedik, visszaköltözhet Erzsihez, és ott folytatják, ahol abbahagyták?

„Erzsi”

„Erzsi”

Fotó: Budapest Főváros Levéltára

Az 1942. január 22-i főtárgyalás Móric vallomásával indult. „A vádat megértettem, bűnösnek érzem magam (…). akkor már több mint két hónapja együtt éltem vele, és az együttélés alatt szerelmi viszonyt folytattunk. Tudomáson van arról, hogy Némethé nem zsidó, keresztény származású, de azt nem tudom, hogy magyar állampolgár-e vagy sem. Egyebet előadni nem kívánok.” A nő korábbi vallomásának fényében úgy tűnt, hogy a bíróság hamar végez, de Erzsi a korábbihoz képest teljesen eltérő vallomást adott elő, s ezzel a feje tetejére állította a tárgyalás menetét. „Nem felel meg a valóságnak, hogy én vádlottal a kérdéses alkalommal közösültem volna (…) amikor a detektívek megjelentek, a vádlott az én nagy megdöbbenésemre hirtelen beugrott az ágyamba, hogy rejtsem el” – mondta, mire a vélhetően elképedt elnök elé tárta korábbi vallomását. A nő továbbra is tagadott, igaz, ezt a következővel egészítette ki: „Úgy tudom, vádlott tudomással bírt arról, hogy én nem vagyok tisztességes nő. Több ízben razziák során elő voltam állítva és toloncházban is voltam. (…) Bárcám nincs. Csak alkalmanként fogadok férfivendégeket, akiktől a közösülésért pénzt is elfogadok.” Azt is hozzátette, hogy eredeti vallomása nem teljesen volt önkéntes, mert a rendőrök (akik megverték Móricot) azzal fenyegették meg, hogy hat hónapra internálótáborba küldik, ha nem vallja azt, hogy szerelmi viszony volt köztük.

 

Tisztességes joghézag

Új vallomásával Erzsi egyértelműen zavarba hozta a bírót, mivel a törvény csak a házasság tekintetében fogalmazott egyértelműen. A házasságon kívüli viszonyt illetően nem volt ilyen egyszerű a dolog. Csak azért járt büntetés, ha a vádlott „magyar honos tisztességes nemzsidó nővel házasságon kívül nemileg közösül”, vagyis ha e feltételek valamelyike nem teljesült, akkor az megingathatta a vádat. Azt, hogy valaki „magyar honos”, illetve „házasságon kívüli”, könnyen kideríthették, miként azt is, hogy az áldozat „nemzsidó”, noha a törvény hatálybalépése után néhány hónapig a nőnek lehetősége volt arra, hogy áttérjen a zsidó vallásra. (Ismerünk olyan esetet, amelyben a bíróság súlyosító körülményként vette figyelembe a nő áttérését, mondván, hogy zsidó vádlott „nyilván minden lelki meggyőződés nélkül, kizárólag saját érdekében bírta rá élettársát a joghátrányokkal bíró vallásváltoztatásra”). Így aztán a védelemnek tulajdonképpen két kártyája maradt: megkérdőjelezhették a közösülés tényét (lásd keretes írásunkat), illetve a nő tisztességét. Az efféle perek során leggyakrabban az utóbbival élt a védelem, különösképp, ha a férfi jómódú volt, a nő viszont szegény sorból származott, vagyis a társadalmi helyzete miatt akár azt is feltételezhette róla a bíróság, hogy olykor prostitúcióra kényszerül.

Erzsi azonban önként mondott le a tisztességéről. Igaz, azt követően, hogy maga is belátta, a közösüléssel kapcsolatos tagadása nem igazán életszerű. Minden­esetre tanúként magával vitte a bíróságra főbérlőjét, egy izraelita vallású kocsist, aki elmondta, hogy Némethnéhez különböző férfiak járnak. „Így nagyon gyakran egy vasutas és egy titkár. Az is sokszor előfordul, hogy Némethné reggel jött haza. Ilyen esetekben néha 10-20 pengőt is átadott feleségemnek lakbér fejében” – állította a főbérlő. Ezek után nem csoda, hogy Móric megváltoztatta korábbi álláspontját, és kijelentette: „Én tudtam, hogy Némethné nem tekinthető tisztességes nőnek. Emlékezetem szerint a közösülésért én is adtam pénzt neki, de hogy mennyit, azt már nem tudom.”

A bíróság e fordulatot követően ítélet helyett nyomozáskiegészítést rendelt el, Móricot pedig hazaengedték, mert „figyelemmel a főtárgyalás adataira, nem kellett tartani a megszökésétől”.

 

Kinek a pénze?

1942 áprilisára datálható az az erkölcsrendészeti feljegyzés, amelyből kiderült, hogy Némethnét hét alkalommal is előállították titkos kéjelgésért, két esetben felmentették, ám a többiben „közigazgatásilag lett megbüntetve”. Erzsi ugyanekkor részletes vallomást tett, ahol kikerekítette a történetet: férjétől 1941 elején költözött el, néhány hónapig a közösből rámaradt háztartási javak (párnák stb.) eladásából élt, majd májustól a Kertész utcai Víg-tanyában volt pincérnő, ahol 30 pengőt keresett hetente. Onnan két hónap után elment, ismét holmijai eladásából tartotta fenn magát, majd újból pincérnő lett, heti 25 pengős bérrel. 1941 tavaszától volt két férfiismerőse (akiket a főbérlő is említett a tárgyaláson), akik rendszeresen fizettek neki. Az egyikkel havonta többször is találkozott, és egy összegben 100 pengőt kapott tőle minden hónapban, a másik csak havonta egyszer jött, tőle 30-40 pengő folyt be. Erzsi elmondta, hogy csak ez a két állandó kuncsaftja volt, és velük is szakított 1941 novemberében. Persze nem Móric miatt: „az egyiknek gyomorbaja volt, a másik meg elmaradozott”.

Mai programok
Nem lehet biztosan tudni, mi vette rá Erzsit, hogy maga ellen valljon. Az egyik lehetséges magyarázat az lenne, hogy Móric pénzt ajánlott fel neki (erre más perekben volt is példa), de ez kevéssé hihető, ugyanis a férfi egy Mátra vidéki faluból elszármazott állástalan, vagyontalan kereskedősegéd volt, akinek legfeljebb alkalmi pincérkedésből származott jövedelme, ráadásul a tárgyalást megelőzően hónapokig előzetesben volt. Sokkal valószínűbb, hogy Erzsi valóban vonzódott a férfihoz. És jócskán meglephette a vallomásával, ha Móric addig nem tudott a korábbi férfiügyeiről. Persze azt sem lehet kizárni, hogy a nőt csak azért állították elő ilyen sokszor, mert feltételezték róla a „titkos kéjelgésre” való hajlandóságot – ez akkoriban bevett gyakorlat volt pincérnők és egyéb vendéglátó-ipari alkalmazottak esetében. De ennél sokkal fontosabb, hogy Erzsi tisztában volt azzal, hogy míg a férfit három évre is elítélhetik, rá legfeljebb pár nap toloncház vár. Ráadásul azzal, hogy csak két exkuncsaftot említett, az adminisztratív és közegészségügyi kényszer­eljárás alól is kibújhatott.

A bűnvádi eljárást 1942. augusztus 1-jén szüntették meg, az ügyészség ejtette a vádat. Epilógusként még annyi elmondható, hogy egy, az 1960-as évekből származó dokumentum szerint Erzsi akkor már nem Móriccal, nem is az első férjével, hanem egy harmadik férfival élt együtt. Móricról nem tudni, hogy túlélte-e a háborút.

„Megtermékenyülést eredményezhet”

Tudunk olyan esetről is, ahol a vádlott azzal védekezett, hogy a behatolással járó nemi aktusra nem került sor. A bíróság megállapította, hogy a nő elutasította a közösülést, de „fogdosták egymás testét fajtalankodva, míg a vádlott kielégült”, majd nyakatekert szexuálbiológiai fejtegetésbe kezdett, hogy mindezek ellenére mégis elítélje a zsidó gyanúsítottat. A következőt vezették a jegyzőkönyvbe: „A szóban lévő 1941. XV. t.c. általános rendelkezései szerint ugyanis a törvényben védett jogi érdek a magyar fajtisztaság, a törvény célja tehát a magyar fajta vértisztaságának megőrzése, illetve a zsidó vérbe­ütéstől való megóvása. Következéskép habár a törvény bűncselekményt megállapító 15 paragrafusának első bekezdés első tételében »nemileg közösült« kifejezés fordul elő, mégis a kir. büntetőtörvényszék jogi nézete az, hogy a törvény általános célját és a védett jogi érdeket tartva szem előtt a szóhasználat helyes értelmezése szerint minden olyan nemi érintkezést kell ezalatt érteni, mely a nő megtermékenyítését már eleve nem zárja ki. Nem lehet a törvény végrehajtása szempontjából tehát elfogadni az erőszakos nemi közösülés bűncselekményének kapcsán kifejlődött bírói gyakorlat ama megállapítását, hogy a nemi közösülés csak akkor történt meg, ha a férfi hímvesszője a női szeméremtestbe bevezettetett. Köztudomású ugyanis az, hogy a férfi ondójának a női szeméremtest bejáratához, a szeméremajkakhoz való jutása megtermékenyülést eredményezhet, mert a sperma saját mozgásával a szeméremtest belsejébe is juthat, és ott a petével egyesülhet.”

szerző
Szegedi Gábor
publikálva
2015/21. (05. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

A Jobbik és az ÁSZ-büntetés
Vona Gábor dilemmái
László Géza írása
Miért maradtak velünk a különadók?
Interjúk
L. Ritók Nóra, Rufus Wainwright, Ráduly György
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Gasztró

még több gasztró

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...