Jótékonysági árverés: Elefántpiac

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2000/48. (11. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Vannak azonban ilyen kellemetlenkedő emberek, mint például Iványi Gábor, akik eddig sem próbáltak kibújni a felelősség alól, ezentúl meg még inkább fognak torkos borzra hasonlítani, az emberek pedig azt mondogatják maguknak az aluljáróban, hogy oldja meg a hajléktalanok problémáját Iványi Gábor. Így van ez rendjén.

Vannak azonban ilyen kellemetlenkedő emberek, mint például Iványi Gábor, akik eddig sem próbáltak kibújni a felelősség alól, ezentúl meg még inkább fognak torkos borzra hasonlítani, az emberek pedig azt mondogatják maguknak az aluljáróban, hogy oldja meg a hajléktalanok problémáját Iványi Gábor. Így van ez rendjén.

A MÚOSZ-székházban

árverést tartott a hétvégén a Szalmaszál a Hajléktalanokért Közhasznú Alapítvány, és mivel gombát szedni nem lehetett az eső miatt, arrafelé vettük az irányt. A székház környékén mindig enyhe lelkiismeret-furdalásom támad, mivel pontosan nyolc éve nem fizettem be a tagdíjat, de ezúton ígérem, hogy hamarosan rendezni fogom a tartozásomat, és akkor végre megkaphatom az újságíró-igazolványomat. Ezt mantrázgattam magamban, miközben másztam fel a lépcsőkön, mert persze minden rendezvény a tetőn van, lift meg nincs, se büfé, a cigit meg a kocsiban hagytuk.

A nagyteremben

szociális zsezsegés

közben a Vodkát a Torokba nevű formáció játszik hamarosan megjelenő, Odesszai történetek című lemezéről, míg én az előtérben gusztálom a piac kínálatát. Legerősebbnek a kerámiaszekció ajánlata tűnik. Valószínűleg az agyag volt a leghozzáférhetőbb anyag a háború után, mert talán még műanyagból sem gyártottak annyi szart, bár az is lehet, hogy a gyakorlati órákon készített összes hamutartónkat valaki egyszerre dobta piacra, és még nemzedékeken át kell velük szembesülnünk.

Furdal a lelkiismeret, mivel újságírói mivoltomra hivatkozva, ingyen jöttem be, ezért gyorsan vásárolok egy Gengszter Zoltán és a Kartel-, két Originals-válogatás- és egy Neurotic-Ámen-kazettát, valamint egy hatvanas években készült konyhai órát, amit később visszacsempészek az asztalra, mert baromi nehéz. Az egészért fizetek ötszáz forintot, a maradék aprót pedig bedobom egy perselybe. Erre az évre letudtam a szociális érzékenységemet, mostantól nyugodtan mondhatom a koldusoknak, hogy forduljanak Iványi Gáborhoz, ő majd megoldja a problémájukat.

Fábry Sándort

árverezni hívni számos előnnyel és hátránnyal jár, mert egyrészt eljönnek miatta az emberek, hogy megbámulják, viszont elég sokan csak miatta jönnek el, és nem akarnak jótékonykodni. A mester elemében van, éppen szemmel csócsálja a dísztárgyakat, amikor helyet foglalunk a földön, mivel már minden hely foglalt.

Még sohasem láttam Fábryt élőben, főleg nem ilyen közelről, de nem csalódtam, smink nélkül sokkal inkább hasonlít magára, és persze most is folyamatosan beszél. Nincs a dolognak haknijellege, amennyi önismétlés, szexizmus, buzizás becsúszik, azzal én is operálok, összességében szórakoztató, főleg a gyermeknevelési blokk, amit én határozottabban oldanék meg, de akkor letartóztatnának.

A kezdeti töketlenkedés

után beindulnak a licitek, és sorban kelnek el a hihetetlen tárgyak jótékony árakon. Dr. Veér András például egy egészen brutális köcsöggel lesz gazdagabb, ami tehénszemű csikóst ábrázol, és minden bizonnyal el lehet cserélni egy-két Oroszországban maradt magyar hadifogolyra. Legnagyobb sajnálatomra nem hoztam magammal jelentősebb mennyiségű készpénzt, így lemaradok a két, tévére tehető üveghalról és a kedvencemről, a kétdelfines örökmozgóról. A szerkezetben két delfin hintázik a talpba szerelt mágnes és a tartós elem hatására, miközben egy-egy labdát buzergálnak a hátúszójukkal. Nem kelt el egyik sem, úgyhogy azonnal felvettem a kapcsolatot az alapítvány képviselőjével, és valószínűleg hamarosan nyélbe ütjük az üzletet.

A legnagyobb harc egy piknikkosár körül alakul ki, ami végül csillagászati áron kerül az egyik licitáló birtokába, de gazdára talál az a bóléskészlet is, amit kizárólag LSD-partikon szabad alkalmazni színösszeállítása miatt, valamint az elefántba épített olvasólámpa, aminél rondábbat még életemben nem láttam, pedig sokat járok az utcán mostanában.

Kíváncsivá tett

ez az este, mit nyomhat Fábry egy kevésbé matiné jellegű programon, amikor kissé szabadjára engedi az agyát, illetve azt is szívesen megnézném, hogyan működik, ha van ellenfele a színpadon. Biztos érdekes.

Az alapítvány elégedett lehet, a dísztárgyak 278 000 forintot hoztak, az előző napi műtárgyaukció 1 500 000-et. ´k egyébként arra használják ezt a pénzt, hogy albérletet szerezzenek azoknak a hajléktalanoknak, akik képesek az együttélésre, és a Studió K-ban üzemelő Teaházban összehozzák őket olyanokkal, akik rendelkeznek lakással, de képtelenek fizetni a rezsit. Az Oltalom Karitatív Egyesülettel együtt (figyelem, mindkettő Iványi-érdekeltség, vajon miből telik neki erre!?) hamarosan létrehoznak egy szociális boltot, ahol minőségi árut lehet venni nyomott áron, úgyhogy ha van önnek valamije, ami értékes, meleg vagy csak egyszerűen használható, bátran ajánlja fel Totka Erzsébetnek, az alapítvány képviselőjének a 210-5400/113 mellék telefonszámon.

Bűntudatcsökkentésre kiváló módszer, ha valaki például 14 céget adott el egyetlen nap alatt egy nem létező személynek, akkor a lopott pénz egy százalékát átutalhatja az 102000847-32414598-00000000-as számlaszámra, ami ugyancsak a Szalmaszál a Hajléktalanokért Közhasznú Alapítványhoz jut. Mi többiek pedig megnyugodhatunk, hogy Iványi majd megoldja.

Para-Kovács Imre

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2000/48. (11. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...