Könyv: Gondolkozz el okain is tán (Dominic Streatfeild: Kokain)

  • - legát -
  • 2003. május 22.

Lokál

Nálunk ha az újságíró könyvet ír, régen rossz. Az még szerencsés, amikor a dolgozat csupán cikksorakozó, de ritkán van szerencsénk. Ennél már csak az jobb, amikor a médiasztár "ír": ő ugyanis írat. Mondhatnánk, négerrel, de nem: analfabétával.
Nálunk ha az újságíró könyvet ír, régen rossz. Az még szerencsés, amikor a dolgozat csupán cikksorakozó, de ritkán van szerencsénk. Ennél már csak az jobb, amikor a médiasztár "ír": ő ugyanis írat. Mondhatnánk, négerrel, de nem: analfabétával.

Bánná a fene - mindenhol tömeges az ilyen kiadványok száma -, ha közben a hazai újságírók olyan típusú könyvet is elkészíthetnének, mint amilyen például Dominic Streatfeild műve. Ne legyenek illúzióink, erre gyakorlatilag semmi esély nincs, igaz, nem a tehetség hiányából fakadóan. Hogy rövidre fogjam: a brit újságíró két kerek esztendőn át járhatott a téma nyomába, kiadója állta a cechet, elmehetett az összes fontos helyszínre, Peruba, Kolumbiába, Bolíviába, a világ végére, sőt még Ausztriába is - tudták, hogy Sigmund Freud kokómániájához képest Keith Richards legfeljebb szörplovag lehetne egy babazsúron? A lényeg persze az, hogy Streatfeild alapos munkát végzett, mert alapos munkát végezhetett.

Amit a kokainról tudni lehet, sőt még annál is több van ebben a könyvben. A szerző nem kevesebbet állít, mint azt, hogy az "ezerszer áldott fehér por" a legjobb és egyben a legrosszabb dolog a világon, sőt mintha azt sejtetné: maga a világ. Ez így persze meglehetősen ezoterikus, de nem kell megijedni. A Kokainban csak tények vannak, ráadásul kellő humorral, izgalmasan megírva. Legyen szó könyvtári kutatásról, börtönbeli beszámolóról, sőt adathalmozásról, egy pillanatra sem lankad a figyelem, viszont ami előbukkan, ahhoz Kafka fantáziája is kevés volna - a tökéletes abszurd. A logika, a racionalitás teljes hiánya, ami mégis rendszerré, sőt renddé áll össze. Aki egyszer kipróbálta a kokaint - még akkor is, ha "azt a szart, amit az utcán szerez az ember a haverja Malcolm nevű haverjától" -, talán érzi, miért és hogyan alakul ki ez a rend. Miért tűnik teljesen normálisnak, ha egy isten háta mögötti kolumbiai Texaco-benzinkútnál - háromszáz kilométerre a tengertől, távol mindenféle vasúti pályától - tengeralattjárót (!) barkácsolnak a helyi kartell emberei orosz kooperációban, miért gondolják egyesek, hogy feltűnés nélkül behajózhatnak egy raklap összevarrt kloákanyílású leguánt az Egyesült Államokba? Csakhogy Streatfeild szerint az igazi abszurd mégsem maga a kokain, sokkal inkább az ún. drogháború, amire az USA az elmúlt tizenöt évben több mint 300 milliárd (!) dollárt fordított - eredmény nélkül. Pontosabban annyi eredménnyel, hogy Amerikában jelenleg félmillióan ülnek a börtönökben ilyen-olyan kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményért.

Hogy mire jó ez? "A szenzációkkal és propagandával etetett emberek azonban sajnos szeretnek azokra a politikusokra szavazni, akik a legdörgedelmesebb beszédeket tartják, demonstrálván, mennyire megvetik a bűnözést, és mennyire szeretik a hazájukat. Amikor azután hatalomra kerülnek, drákói drogtörvényeket léptetnek életbe, amelyekkel hosszú távon nem sokat lehet elérni, de nő a letartóztatások és a vádemelések száma, ami jól mutat."

Streatfeild az egyetlen logikus dolognak a kokain legalizálását tartaná, annak ellenére, hogy tisztában van az ártalmaival, le is írja őket elég hátborzongató módon. De úgy véli - hiszen a piacot, így a kokainpiacot is, a kereslet és a kínálat mozgatja -, nincs, nem lehet más racionális megoldás. Hogy miért nincs, az feketén, de főleg fehéren kiderül a könyvből, amit kötelező olvasmánnyá tennék fogyasztóknak és "harcos"-oknak egyaránt. És persze újságíróknak, hogy tisztában legyenek azzal, valójában mi is az a tényfeltárás.

- legát -

HVG Könyvek, 2002, 520 oldal, ármegjelölés nélkül

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.