Laboratórium a hegy gyomrában

Sokan ismerik az alpesi alagutat, amely Olaszországból vezet a francia síparadicsomba. De kevesen tudják, hogy az alagút közepén egy részecskelaboratórium rejtőzik.

Ha Torino felől próbálunk eljutni a francia Alpokba, utunk a világ egyik leghosszabb alagútján át vezet. A 13 kilométeres, ijesztően szűk Fréjus-alagútban szigorú szabályok érvényesek: a követési távolság 150 méter, a haladási sebességnek pedig 50 és 70 km/óra között kell maradnia. Megállni lehetetlen, de legalábbis életveszélyes. Éppen ezért, amikor a világ különböző szegletéből ideérkező újságírók engedélyt kaptak, hogy belépjenek az egyébként nem látogatható föld alatti laboratóriumba, a buszunk indulása előtt leállították a forgalmat, és egyedül haladtunk hosszú perceken keresztül a végeláthatatlan járatban.

Bejárat az alagútból

 

Amikor megálltunk az Alpokba vájt alagút közepén, kinyitottak egy háromemeletes ajtót, és beléphettünk a Laboratoire Souterrain de Modane területére. 1700 méternyi szikla feszült fölöttünk. Aki hatalmas csarnokokra és a sci-fi filmek látványvilágára számított, annak kellett néhány perc, míg magához tért a sarki Tesco raktárára emlékeztető térben.

Ez a labor

 

A látszat ellenére természetesen igen komoly vizsgálatok folynak itt: a híres francia hálózat, a CNRS tagintézményében részecskedetektorok szorgoskodnak minden sarokban, asztrofizikusok számolgatnak elmélyülten, és többek között a sötét anyag titkait is kutatják. Ahogy a világon több helyen, itt is azért építettek laboratóriumot a lehető leglehetetlenebb helyre, mert a hegy hatalmas tömege felfogja a sugárzást, és ezzel utolérhetetlenül pontos méréseket tesz lehetővé.

Kis sárga pont a hegy közepén

 

A nagy komolyság persze nem tartja vissza a tudósokat, hogy hiperérzékeny mérőeszközeiket a kedvenc mesehőseikről nevezzék el. Idegenvezetőnk elmondása szerint azonban még az efféle tréfálkozással együtt sem könnyű huzamosabb ideig elviselni az itteni munkát.

Bár a labort csak különleges alkalmakkor (például a múzeumok éjszakáján) lehet megnézni, de a hegyek erejéből és az „univerzum apró titkaiból” a Modane-ban található tudományos múzeumban is kaphatunk ízelítőt. Aztán elveszhetünk a Vanoise Nemzeti Park hegyeinek és sípályáinak már-már bosszantóan gazdag választékában – mert a nép egyszerű gyermekeinek a hegy teteje még mindig izgalmasabbnak tűnik, mint a közepe.

(Köszönet a SCIJ ,vagyis a Ski Club International des Journalistes szervezőinek!)