Simon tragédiája és a szurkolók: Ítéletre várva

szerző
Bogár Zsolt
publikálva
2002/18. (05. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Miután Simon Tibor soproni futballedzőt és Fradi-ikont egy budai éjszakai lokál közelében agyonverték, akár tetszik, akár nem, néhány dolog másként lesz a magyar fociban, mint eddig.

Miután Simon Tibor soproni futballedzőt és Fradi-ikont egy budai éjszakai lokál közelében agyonverték, akár tetszik, akár nem, néhány dolog másként lesz a magyar fociban, mint eddig.Simon tragédiája tagadhatatlanul és talán nem csak átmenetileg egy oldalra terelte a fanatikus fociszurkolókat és az őket csőcseléknek tituláló közvéleményt. Az edzőt ért brutális támadás, ha nem is váltotta meg, de relativizált minden olyan szurkolók által elkövetett tettet, amit a közfelfogás barbárnak, állatinak szokott minősíteni. Közösen gyászol most FTC-, ÚTE-, Vasas-, Kispest- stb. rajongó, minden futballbarát. Noha a nem focifanatikus többség soha nem érti meg, mi mozgatja a szurkolótábort egy Fradi-Újpest-meccsen, most együtt érez a ferencvárosi stadion vagy a Cafe Allure előtt könnyükkel küszködő, gyertyát gyújtó drukkerekkel. Átrajzolódtak az erővonalak, és ebben az is szerepet játszott, hogy úgy tűnik, az elkövetők között van a Készenléti Rendőrség egyik embere is.

"A fradisták - különösen a II-es szektor, akiknek a Simi vezére volt, és a mag még az ősidőkben (1990 körül - B. Zs.) a Simon sörözőből indult - rendesen kivannak idegileg - magyarázza egy ötvenes zöld-fehér drukker a Hungária körúti örökrangadó előtt. - De nem csak a Simi miatt. Kezdődött azzal, hogy a Várszegi megvett minket. Nem zsidózni akarok vagy politizálni, de az apám a negyvenes évek eleje óta >>bérletes

egy nagyon magyar,

független szellemű csapat volt, még a kommunizmusban is. Persze, hogy elkeseredtünk."

A jegypénztáraknál egy tizenöt év körüli, cingár srác hangosan kiabál rá a haverjára, aki a kék-fehér híveknek fenntartott ablakhoz lép: "Nem vagy te zsidó, hogy ide állj!" Miközben a gyepen a két Várszegi-fiókcsapat a derbire készül, laza zsidózás veszi kezdetét. A dumák legfeljebb húsz százaléka irányul Illés Béláékra, a többi a vicces kritika jegyében születik: "Te is mekkora zsidó vagy!" - ütik el az örök poént a nézők egymás között. "Gá-gá-gá, buzi MTK!" - ölti a dolog egyszer csak a kollektivitás látszatát, amit a meccs közben a Guantanamera dallamára előadott "Indul a vonat Auschwitzba" erősít fel, de mindkettőt hamar elnyomja az ötpercenként felharsanó "Si-mon Tibi"-kórus. "Gágágázás mindig lesz - biztosít a szomszédom. - Ez hozzátartozik egy MTK-meccshez." Most azonban mégis mintha a szokásos adag töredékét lehetne csak hallani. Talán csak lassan ocsúdnak a fiúk, hiszen szerdán, a Győr elleni meccsen a közönség Simon iránti kegyeletből még néma csöndben követte az eseményeket. Ugyanakkor sokan a tragédia üzenetét abban látják, hogy végre rendezni kellene a rajongótáborok viszonyát. A meccs előtt egy Fradi-drukker fontosnak tartotta elmondani, hogy Simonhoz például újpesti játékosok és ÚTE-rajongók is bementek a kórházba. Egyre erősebb az a vélemény, hogy a táborok között csak akkor van gond,

ha a rendőrök be akarnak avatkozni

"Mióta a drukkerek maguk állítanak ki rendezőket, a stadionban béke van" - mondják.

Az MTK-pálya környékén a meccs előtt csak négy rendőrt látni, a stadionban egyet sem. Az élénknek mondható első negyedórában jön a Fradi-gól, aztán fokozatosan lassul, szürkül, tunyul az egész. Harmincöt perc után beáll a dögunalom. Találgatunk, melyik védő érdemelné meg a frissen alapított Simon Tibor-díjat, ki az a kőkemény, karakán bekk? Két szavazattal Szkukalek győz, de csak rövid haja miatt.

A II-es szektorban csupa kedvetlen fiú, látszik rajtuk, valóban megviselte őket a tragédia, még az egy-nullnak sem örülnek, annak sem, hogy ezzel ismét nyílttá vált a bajnokság. A szurkolók nem szívesen beszélnek az edzővel szembeni kíméletlen brutalitásról. A variációk közül leginkább a Nap-keltében ismertetett verziót tartják hihetőnek: a háromfős társaságban ünneplő Simont azért kapták el a biztonságiak, mert pezsgőt locsoltak, és ebből más vendégekre is jutott, bár

szerintük nem leszámolásról,

az orosz maffia akciójáról van szó, hanem négy-öt ember (kidobók?, idegen asztaltársaság?) brutális fellépéséről, akik között rendőr is van. Az elkövetők az edzőt felismerték, hiszen a szemtanúk szerint az egyikük azt kiabálta: "Simon geci, meghalsz!" A hét folyamán a szurkolók a rendőrkapitányi kérésre rendezett ankéton ígéretet kaptak ugyan Kökényessy Antaltól, hogy a tetteseket gyorsan kézre kerítik és a bűncselekményhez mérten büntetik meg őket, de mégis szkeptikusak.

"A sajtóban kettőtől nyolc évig terjedő börtönbüntetésről írnak (ez még az életveszélyt okozó súlyos testi sértés esetében volt helytálló, Simon halálával a kiszabható büntetés mértéke súlyosbodott - B. Zs.), míg a Stadler kilenc évet kapott csalásért. Hol van ez arányban egy gyilkossággal?" Egy másik szurkoló nem éri be a költői kérdéssel: "Tizenöt-húsz év, életfogytiglan a minimum, különben lesz nemulass!" Egy higgadtabb drukker szerint csak az indulat és az elkeseredés beszél az emberekből. "Tízmilliós vérdíjról, vendettáról hallani, de hogyan lehetne valakit megbüntetni, ha már rács mögött van?" Azt azért elismeri, hogy a fradisták már kinyomozták, kik adták aznap este a szolgálatot, de előbb megvárják a bírósági ítéletet.

Bogár Zsolt

szerző
Bogár Zsolt
publikálva
2002/18. (05. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...