Tiltakozás: El, tüntetés!

szerző
Félix Péter
publikálva
2002/42. (10. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Vannak emberek, akik úgy érzik néha, álláspontjuk érvényesítése érdekében demonstrálniuk kell. Ilyenkor kivonulnak az utcára, és egy kihangosító szerkentyűn keresztül világgá ordítják a fájdalmukat, még akkor is, ha egyedül vannak, ha nincsen komoly súlya a szavaiknak. Talán abban a hitben ringatják magukat, hogy elég jeleket adni, aztán felgyorsulnak majd az események.

Vannak emberek, akik úgy érzik néha, álláspontjuk érvényesítése érdekében demonstrálniuk kell. Ilyenkor kivonulnak az utcára, és egy kihangosító szerkentyűn keresztül világgá ordítják a fájdalmukat, még akkor is, ha egyedül vannak, ha nincsen komoly súlya a szavaiknak. Talán abban a hitben ringatják magukat, hogy elég jeleket adni, aztán felgyorsulnak majd az események.Amagam részéről - mint az elképesztő mértékű gyermekdohányzás visszaszorításáért küzdő Füstirtók Egyesületének elnöke - ezek közé az emberek közé tartozom. Úgy gondolom, hogy a Pénzügyminisztérium figyelmen kívül hagyva az egészségvédelmi szempontokat, a dohányipari cégek érdekében lobbizik azért, hogy az európai uniós csatlakozást követően Magyarország ne vegye át a cigarettára vonatkozó uniós jövedékiadó-szintet. Ha ez a sikerül, továbbra is rendkívül alacsony marad a cigaretta ára, és gyerekek tízezrei szoknak rá a dohányzásra; a multinacionális dohányipari cégek pedig továbbra is akkora profitot vihetnek ki az országból, mint eddig, a magyar egészségügyre hagyva tüdőrákosokat, érszűkületeseket, szívbetegeket.

Mivel a Pénzügyminisztérium érdemi párbeszédre nem volt hajlandó jövedékiadó-ügyben, úgy határoztam, szeptemberben húsz munkanapon keresztül

egyszemélyes demonstrációt tartok

E célra két 50 wattos hangfalat és egy generátort szereztem be, abban a reményben, hogy hangos tiltakozásom zavarja majd a pénzügyminisztériumi dohánylobbistákat, és előbb-utóbb szóba állnak velem. A rendszerváltásnak hála, ma Magyarországon minden állampolgárnak törvényes joga van erre, természetesen bizonyos feltételekkel. Az első rendezvény előtt legalább három nappal be kell jelentenie a demonstráció időpontját, helyét és célját a Budapesti Rendőr-főkapitányságon, amelynek csak törvényben meghatározott esetben van joga megtiltani azt.

Azzal persze, hogy a rendőrség tudomásul veszi a demonstráció tényét, még messze nincs vége az előkészítő munkának, különösen nem a Pénzügyminisztérium előtt. A tárca épülete a József nádor téren áll, ahová csak behajtási engedéllyel lehet hangfalakat, generátort, erősítőt, hangfalállványt bevinni. Behajtási engedélyt a Veres Pálné utcában lehet kérni a Fővárosi Szállítási Tanácsadó Bt.-nél. Az állványok, a generátor kihelyezéséhez közterület-használati engedélyre is szükség van, az erre vonatkozó kérelmet 1500 forintos illetékbélyeg lerovását követően a Fővárosi Közterület-hasznosítási Társulásnál lehet kérelmezni, amely átküldi a dokumentumot az V. kerületi Önkormányzat Vállalkozási, Tulajdonosi és Helységgazdálkodási Bizottságához. A testület minden időkorlát - és indoklás - nélkül dönthet a kérelemről, és erről a döntést követő 30 napon belül értesíti az ügyfelet. További előírás, hogy azokban a kerületekben, ahol a helyi zajrendelet hatálya a demonstrációkra is kiterjed, mentesítési kérelmet kell benyújtani. Nos, az V. kerületi zajrendelet ilyen, ez alól a polgármester különösen indokolt esetben, egyedi kérelemre adhat felmentést.

Jogkövető magyar állampolgárként valamennyi kérelmet előterjesztettem a megfelelő helyeken. A közterület-hasznosítási kérelmet augusztus 28-án nyújtottam be, amit a testület szeptember 6-án tárgyalt, és kommentár nélkül teljes egészében elutasított, magyarán egyetlen napra sem engedte meg, hogy a hangosítást kihelyezhessem a Pénzügyminisztérium elé. A behajtási engedélyt azzal tagadták meg, hogy az csak érvényes közterület-használati engedély birtokában adható ki. A zajrendelet alól viszont - igaz, a húsz nap közül csak hat alkalommal - a polgármester felmentést adott.

A felemásra sikerült engedélybeszerzési akciót követően azt kellett mérlegelnem, mire van lehetőségem a továbbiakban. Ekkor vetődött fel az ötlet, hogy ha kézben cipelem be a térre a 15 kilónyi hangfalat és a 10 kilós generátort, valamint az ötkilónyi egyéb felszerelést, úgy nincs szükség behajtási engedélyre. Ha pedig azokat egy padra helyezve működtetem, közterület-hasznosítási engedély sem kell, hiszen a pad demonstráció szempontjából nem minősül közterületnek: ha a generátort és a hangfalat arra teszem, az olyan, mintha egy turista a kofferját tenné oda. A biztonság kedvéért felhívtam Németh Kornéliát, az V. kerületi önkormányzat egyik jogászát, aki osztotta álláspontomat. Szeptember 11-én - az első olyan napon, amikor a zajrendelet alól felmentést kaptam - a Pénzügyminisztérium elé ballagtam, és egy fél órán keresztül osztottam a tárca dohánylobbistáit, ahogy a hangfalakon kifért. Sajnos az előadás még a legszerényebb kritikát sem váltotta ki a környezetből, a tárca alkalmazottai és a járókelők nem reagáltak az elhangzottakra.

Összecsomagoltam és elindultam volna a térről, amikor egy gyalogos odajött hozzám azzal, hogy igazoljam magam, és mutassam meg az engedélyeimet. Kérdeztem, ki ő, mire azt felelte, hogy az önkormányzattól jött. Kértem, hogy igazolja magát, de ezt megtagadta, így én sem igazoltam magam.

Ilyen előzmények után került sor szeptember 17-én a második olyan demonstrációra, amire a zajrendelet alóli felmentésem lehetőséget nyújtott. Kifizettem 300 forint parkolási díjat, átcipeltem a 250 méterre lévő térre a 30 kilónyi felszerelést, és a padon össze is dugtam a zsinórokat. Kezdtem volna az előadást, amikor az engem korábban vegzáló járókelő egy rendőr társaságában ismét odajött hozzám és közölte, hogy levelet kíván kézbesíteni a számomra. Kértem, igazolja magát, amit hosszas unszolást követően végül megtett. Szabó Attilához, az V. kerületi önkormányzat rendészeti vezetőjéhez volt szerencsém. Felhívtam a figyelmét, hogy rendészeti munkája nem terjed ki a József nádor térre, és nem igazán tartom hivatalos kézbesítésnek a levél átadását. Kijelentette: a levélben az áll, hogy a polgármester, Karsai Károly visszavonta a zajrendelet alóli felmentésemet, és ragaszkodott ahhoz, hogy átvegyem a tértivevénnyel ellátott levelet. Miután ezt megtagadtam, megfenyegetett, hogy elkobozza a hangfalakat és a generátort, ha azokat működtetni akarom.

Miután a társaságában lévő rendőr, Gyarmati Elek megerősítette, hogy hamarosan ez következik, kértem, küldjenek ki rendőröket az V. kerületi rendőrkapitányságról demonstrációm megtartásának biztosítására. Kisvártatva meg is érkezett két, 20 év körüli fiatalember, akiket szemmel láthatóan már kiokítottak, mi a feladatuk. Közölték, hogy bár nem látták az át nem vett levelet, az nyilvánvalóan a zajrendelet alóli felmentésem visszavonását tartalmazza, ha tehát hangosítás mellett demonstrálok, elő kell hogy állítsanak. A három rendőr és a rendészeti vezető természetesen semmiféle akadályát nem látta annak, hogy csendben demonstráljak, vagyis álldogáljak a József nádor tér közepén, és beszédhangon mondjam a mondókámat. Persze ha kiabálnék, az a csendrendelet megszegésének minősülne, így

ismét szabálysértést követnék el

Be kellett látnom, hogy érdemi demonstrálásra semmilyen esélyem nem maradt, ezért átvettem a polgármester valóban a zajrendelet alóli felmentésemet visszavonó levelét, és távoztam.

A visszavonást Karsai úr így indokolta: "Döntésem oka, hogy a környéken levő lakóházakból több aláírással panasz érkezett, mely szerint a rendezvény zavarja a nyugalmukat." Ez kissé meglepett, hiszen a kérelmemben éppen az állt, hogy olyan demonstrációt kívánok tartani, amely a "környéken élő", dohánylobbista pénzügyminisztériumi tisztviselők nyugalmát zavarja. Amikor tehát Karsai kiadta számomra az engedélyt, tisztában volt ezzel, hiszen akkori döntését így indokolta: "A környék lakói és az intézményekben dolgozók nyugalma érdekében a zajrendelet alól további kedvezményt nem áll módomban kiadni."

Mivel aznap nem volt ügyfélfogadás, a következő napon bementem az ügyintézőhöz, kértem, mutassa be a panaszos levelet, és arról mint érintettnek adjon egy másolatot. Ezt a kérésemet a bejelentők érdekeire hivatkozva megtagadta, végül az iratot kezében tartva megengedte, hogy elolvassam a bejelentés szövegét. Kiderült, a lakók azért kérik a zajrendelet visszavonását, mert tudomásuk szerint minden napra engedélyezte ezt számomra a polgármester, és ez rendkívül zavarja őket. Meghökkentett ez a kifogás, hiszen eredetileg valóban minden napra kértem Karsaitól a zajrendelet alóli felmentésemet, de ő ezt megtagadta. Eredeti kérelmem szövege tehát csak rám és a saját jogkörben eljáró Karsaira vonatkozik, arról a lakóknak nem lehetett tudomása. Nemcsak hivatali titkot sértett tehát valaki, hanem

szándékosan hamis információt közölt

a tiltakozó lakókkal. További gondként merül fel, hogy a lakók beadványát a hivatalos érkeztető bélyegző tanúsága szerint csak szeptember 17-én kapta meg az önkormányzat, miközben Karsai a zajrendelet alóli felmentésemet már 16-án aláírta. A polgármester kérdésemre a titkárnőjére kente az "adminisztrációs hibát", és arról tájékoztatott, hogy a levél már korábban beérkezett hozzá. Így viszont nem érthető, miként került a levélre közel egy hét késéssel érkeztető bélyegző? Karsai nem adott egyértelmű magyarázatot arra sem, miként tudhatták meg a személyiségi jogokra hivatkozva titokban tartott nevű lakók az eredeti kérelmem szövegét, és miért hitték azt, hogy ezt az eredeti kérésemet teljesítette a polgármester.

Az ellentmondások miatt nem zárható ki, hogy Karsai maga gerjesztette a "polgári felháborodást" azzal a céllal, hogy a népre kenje a visszavonó döntését. Könnyen elképzelhető ugyanis, hogy elsősorban nem a lakók miatt változtatott eredeti határozatán a polgármester, hanem a Pénzügyminisztériumból is megkérték erre. Karsai kérdésemre határozottan cáfolta a pénzügyi tárca beavatkozását, és kizárólag lakossági panaszokkal magyarázta a visszavonást. Ugyanakkor Kovács Pál, a Fővárosi Közterület-hasznosítási Társulás ügyintézője kijelentette, fölhívta őt a Pénzügyminisztériumból egy hölgy, és a demonstráció leállítását követelte, mert a tárcánál nem tudnak dolgozni. Kovács - állítása szerint - illetékesség hiányában a polgármesterhez irányította a hölgyet. Ezek szerint a Pénzügyminisztérium tiltakozása mégis eljutott Karsaihoz. Bárhogy történt is a dolog, elég sok benne a hazugság. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy miközben a fideszes Karsai 8 lakó tiltakozására hivatkozva szeptember 17-én visszavonta a zajrendelet alóli mentességemet, ugyanerre a napra este a több száz ember részvételével zajló polgári körös Erzsébet téri gyűlésre kiadta a zajrendelet alóli mentesítést.

H

Úgy gondolom, innentől már közügy, hogy az V. kerületi polgármesternek egy önkormányzati rendelet országos jelentőségű politikai hatalmat biztosítson. Ebben a kerületben található ugyanis szinte valamennyi minisztérium, a Batthyány-örökmécses, a Petőfi-szobor és a Parlament is. Mivel a rendelet szerint a mindenkori polgármester diszkrecionális joga engedni vagy megtiltani egy rendezvény kihangosítását, Karsai ad absurdum megtilthatná Kovács László MSZP-elnöknek, hogy egy, a kerületben rendezendő MSZP-s gyűlésen hangszórókon keresztül szólhasson a tömeghez. Hivatkozhatna arra, hogy nyugodtan beszélhet, ezt senki nem tiltja neki, csak halkan tegye. Sőt, az augusztus 20-i Parlament előtti ünnepségen joga volna - ha akarná - a Himnusz lejátszását is megakadályozni. Egy zenekar hangereje ugyanis messze túllépi az V. kerületben engedélyezett zajszintet, így engedély hiányában szabálysértést követne el a zenekar valamennyi tagja, amiért a rendőrség nyilván előállítaná őket, ugyanúgy, mint ahogy ezt nálam is kilátásba helyezték.

Félix Péter

szerző
Félix Péter
publikálva
2002/42. (10. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...