Minden nap pontosan ugyanúgy telik ugyanis számára – mindezt kezdetben élvezi, aztán kétségbeesik, majd kiutat keres, feszegeti a határait, végül elfogadja a tökéletesen értelmetlen nihilt. Aztán az ellenkező nem képében érkezik a megoldás. The End.
Aztán mindez kezdődik elölről: néha slasherbe (Boldog halálnapot!); máskor tinidrámába (Mielőtt elmegyek); esetenként Tom Cruise-ba (A holnap határa) csomagolva. De mi értelme úgy ismételgetni ugyanazt a napot, hogy abban Bill Murray csak az említés szintjén szerepel?
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
