A nő, aki életét adta a szabadságért

Mikrofilm

Tudnivalók Milada Horákováról.

Milada Horákovát 1950-ben Prágában kivégeztette a kommunista rezsim. Az állam ellen szervezett összeesküvés volt a vád – s ő volt a kivégzettek közül az egyetlen nő. Lényegében esélye sem volt a túlélésre.

David Mrnka első nagyjátékfilmje a szabadságért és az igazságért kiálló Milada Horáková jogász, politikus ellen folytatott koncepciós eljárást mutatja be. De voltaképp nagyszabású portét rajzol. Az 1901-ben született Horáková életébe ’33-ban kapcsolódunk be, amikor Londonban épp különböző nemzetiségű, nagy hatalmú, köztiszteletben álló államférfiaknak amellett érvel, miért és milyen veszélyt jelent a világra Hitler. Nem igazán hittek neki… Hazatérve aztán a náci birodalom terjeszkedésével egy időben Horáková az elsők között került a Gestapo célkeresztjébe. Először bebörtönözték, majd táborba küldték, évekig volt családjától elszakítva a nácik fogságában, embertelen körülmények között. De túlélte, s férje és nagylánnyá cseperedett gyereke mellett folytatta az életet, nem úgy, mintha mi se történt volna, de továbbra is hazája szolgálatában. Aztán jöttek az oroszok és cseh vazallusaik, akik némi győzködés után jobbnak látták kiiktatni Miladát is. S nekik már sikerült az, ami a Gestapónak még nem. Naponta többször vallatták, próbálták jobb belátásra bírni, megverték, begyógyszerezték, végül alá is írt egy vallomást, majd megkezdődött a nyilvános kirakatper, ő pedig beletörődve sorsába, végül nem másította meg véleményét. Kötél általi halálra ítélték.

Ayelet Zurer Milada Horáková szerepében konkrétan csodás, nagy, de nem szélsőséges érzelmeket jelenít meg, bátor és okos figurát hoz, miközben megtartja titokzatosságát. A történet többi szereplője is kitűnően teljesít, nem csak a Milada húgát játszó Kerekes Vica, de a férjet alakító Robert Gant, vagy a kisebb szerepeket vivő cseh színészek is.

false

A cseh filmművészetnek van érzéke a fontos női alakok bemutatásához. Két éve például híres tömeggyilkosukról, Olga Hepnarováról is készítettek egy remek filmet, Én, Olga Hepnarová címmel. A Milada Horákováról szóló mű a drámai történet közreadásán túl ismeretterjesztő funkcióval is bír, ezért a valós eseményeket rekonstruáló jelenetei éppoly fontosak, mint a korabeli viseletet idéző csodás jelmezek. Bár a némiképp hosszú filmnek vannak hangsúlybeli problémái, és a rendező ráerőltetett egy vissza-visszatérő idillt, a kiút lehetőségét vagy annak reményét szimbolizáló jelenetet is, mégis nagyon fontos filmje ez a közép-európai régiónak, hisz’ Milada története rólunk szól. Volt egy okos, bátor nő, aki nem félt kiállni a szabadságért és az igazságért, még akkor sem, ha ezzel mások és a saját életét is veszélybe sodorta. Mert Horáková abban hitt, hogy csak így érdemes élni.

Milada Horáková tárgyalási ítéletét 1968-ban megsemmisítették, de személyét csak 1990-ben rehabilitálták.

 

A Milada című filmet február 25-én, vasárnap vetítik az 5. Cseh és Szlovák Filmkarneválon, a Toldi moziban.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

 


Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.