Janisch Attila: Oscar egyre kínosabb szituba focizza magát

szerző
Janisch Attila
publikálva
2018. márc. 06., 19:30
kommentek
27
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az orbitális giccsek és a pc-filmek találkozása az értékes világfilmekkel.

Az Oscar egyre kínosabb szituba focizza magát. A mostani kilenc legjobb filmből négy majdnem nézhetetlen giccs. Ezek: A víz érintéseSzólíts a nevedenLady BirdFantomszál. És ez már több mint gáz. Mert nincs a giccsel semmi baj, ha jó és tehetséges, ám akkor, ha annyira direkt módon csak giccs, és nem is akar mást, mint amilyen A víz érintése, akkor kezdem érezni a gyomromban a kellemetlen szorítást. Mindeközben szuper, hogy a Tűnj el! is benne tudott lenni a végső mezőnyben, de vélhetően az is csak a tartalmi és egyéb összetevői miatt, holott egyébként is igen érdekes film, bár nem feltétlenül a legjobb film kategóriába való. Marad a Dunkirk és A legsötétebb óra, korrekt munkák, és Gary Oldman tényleg zseniális (az ő díja megérdemelt), még akkor is, ha gyanítható, hogy alakításának bizonyos jellemzőit (beszéd, mozgás stb.) Ozzy Osbourne-ról „nézte le” az Orzborne’s show-ból, de ez bőven belefér. A Három óriásplakát Ebbing határában érdemelte volna meg ebből a felhozatalból a díjat, hozzátéve, hogy a The Postot még nem láttam.

Nem a Testről és lélekről kapta az Oscart

Az Akadémia A Fantastic Womant találta a legjobbnak.

Szóval

Chicago tizen-akárhány Oscarja után

egy újabb igen kínos év ez, nem számítva azokat az évtizedek alatt felgyűlt baromságokat, mint például Martin Scorsese megkésett díja, amelyet végül a legrosszabb filmjére, a Tégla minden szempontból elhibázott remake-jére kapott. De sorolhatnánk a nagyszerűbbnél nagyszerűbb filmzseniket, akiket egész életükben nem díjaztak, vagy csak nevetségesen, mellékágon.

Az Oscar egyébként gyakran ingatag alapjaira lett rátelepítve a pc (politically correct) filmtartalom, aminek következtében egyre gyakrabban egyre zavarba ejtőbb látni, milyen kínos gonddal ügyelnek arra a forgatókönyvek, hogy minden bennük legyen, ami a pc szempontjából is Oscar-esélyessé teszi a filmet. Egyelőre ennek három fő csapásiránya van: a fekete színészek megfelelő arányú szerepeltetése; az LMBTQ- és a női problematika.

Félreértés ne essék: a felsoroltak rendkívül fontos, sőt, alapvető emberjogi kérdések,  amelyek megoldatlansága, feltárása és rendezése egyetlen pillanattal sem halasztódhat, de mégis, amikor azt érezni, hogy milligrammra vannak a tartalmak kiszámítva a filmekben, akkor az nyilván nem a legmegfelelőbb megoldása e feladatnak. Mert nem a filmművészet részeként vetődnek fel ezek a kérdések, hanem – minden jó szándék ellenére is – erősen tetten érhető marad a kényszeres megfelelési szándék és a kiszámítottság.

A világ – mint oly sok fontos ügyben, oly gyakran – újra az egyik végletből csap át a másikba. Ahogy a metoo kampány is önmaga ellentettjébe fordulva – paradox módon – épp az egésznek értelmet adó, leglényegesebb feladat megoldását szorította háttérbe. A mindenki mindenkit feljelent hisztéria – amivé ez a fontosnak indult kezdeményezés végül vált – szétválaszthatatlanná tette a nők ellen elkövetett tényleges erőszakot azoktól a bejelentésektől, amelyek inkább csak a személyeskedés kategóriájába tartoznak. És kérdés, hogy végül létrejöttek-e világszerte és a különböző foglalkozási ágakban azok a nélkülözhetetlen szabályzók, amelyeknek az lenne a feladata, hogy megakadályozzák, hogy a nők elleni erőszakos cselekmények a jövőben is megtörténhessenek, illetve ne maradhassanak büntetlenek.

Vannak lényegesnek mondható elmozdulások, de valahogy mindenen érezni valamiféle kényszeredettséget, túlhabzást, ahelyett, hogy az organikus, természetes változás lenne érzékelhető.

De nem is történhet ez másként, hiszen mély elfojtások és évszázados sérelmek kötelméből szabadulnak e mindeddig titkolt, szégyellt, a közvélemény által többnyire megvetett, lenézett vagy érdektelenül hagyott problémák és a hozzájuk kapcsolódó, joggal heves érzelmek. És talán eljön annak is az ideje, amikor nem azért lesznek a filmek politikailag is korrektek, mert jól működött a forgatókönyvírók, producerek patikamérlege, hanem azért, mert a történetek természetességgel, éles szemű problémaérzékenységgel és nagy tehetséggel ábrázolják azt a világot, amiben élünk.

Részben ezek miatt is

az idegen nyelvű film az Oscar legizgalmasabb kategóriája.

Nekem ez a mellékágon tartott öt film jelenti az amerikai nemzeti filmszemle (mert valljuk be, valójában erről van szó) igazi érdekességét, ez emeli meg az esemény egyetemes filmművészeti szempontból is értékelhető rangját. Ezekben a filmekben ugyanis nem érezni a fentebb felsorolt kényszerességeket.

Amit eddig láttam a 2018-as idegen nyelvű filmekből, az a korábbi évekhez hasonlóan erős mezőnyt mutatott, amelyben bármelyik film megnyerhette volna a díjat, Zvjagincev Loveless című filmje éppúgy, mint A négyzet Ruben Östlundtól (hozzátéve, hogy Zvjagincevnek már régen járna ez a díj, de a Leviathan mindenképpen az adott év legjobb idegen nyelvű filmje volt). A díjazott A Fantastic Woman is hibátlan, nagyszerű film, amit magával visz az ember a moziból. A jó filmeket nem engedjük el a kijáratnál, és a jó filmek sem engednek el bennünket. És erről tudni, hogy egy film értékes, nem a díjairól. Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje pedig semmivel sem marad alatta a fentebb felsoroltak egyikének sem. Sőt! Formai szempontból és Borbély Alexandra világszínvonalú (!!!) alakítását (is) tekintve Enyediék filmje kiemelkedett a mezőnyből, ezért nagyon megérdemelt lett volna, ha elnyeri a díjat. Hogy nem így történt, nem jelent semmit a film minősége szempontjából, és egészen biztos, hogy nem szabad csalódásként megélni.

Promóciós szempontból ezek a fesztiválok, versenyek

és díjaik valóban fontosak, mert segítenek egy-egy művet sokakhoz eljuttatni, segítenek egy-egy tehetséges alkotónak új, tehetséges és remélhetően sokakhoz eljutó alkotást létrehozni, de még egyetlen film sem lett jobb attól, hogy megnyert volna valamilyen díjat, ideértve az Oscart is. Ezért mindenkinek kijár az elismerés, aki bekerül a díjra kiválasztottak közé, de a méricskélésnek itt majdnem véget is kellene vetni, mert ami ezt követi, már nem minden esetben szól egy-egy mű valódi értékeiről.

Tömény unalom, semmi meglepetés: ilyen volt az idei Oscar

Ez volt a 90. gála, ahol szinte semmi izgalmas nem történt. 8 pontban az idei díjátadóról. Mégsem volt ez izgalmas gála Amikor január végén bejelentették a jelölteket, azt írtuk, hogy végre talán egy izgalmas Oscar-gálában lesz részünk. Nem is tévedhettünk volna nagyobbat: az idei, 90.

 

szerző
Janisch Attila
publikálva
2018. márc. 06., 19:30
kommentek
27
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 27
    rworse
    2018. március 09., péntek 20:56
    26

    Nem mindegy, hány másodperc? Látni lehetett!
  2. 26
    tiszapolgári
    2018. március 09., péntek 20:31
    24

    Nem biztos, hogy értem a kérdést. Kb. tíz másodpercig lehetett látni, összesen két vagy három jelenetben. Örültem, hogy láttam.
  3. 25
    harkonnen
    2018. március 09., péntek 09:51
    Ha a mostani felhozatalból valami tényleg giccs, az pont a borzalmas Legsötétebb óra, Oldmanestül-mindenestül.
  4. 24
    rworse
    2018. március 09., péntek 00:23
    tiszapolgári

    Egyébként, hogyhogy aktuális Nyakó Juliról egy szavad se volt, se testben se lélekben?
  5. 23
    tiszapolgári
    2018. március 08., csütörtök 13:37
    19 Janisch Attila: „Annak pedig mi értelme, hogy Ön a saját kommentjeként ismétli meg a szövegben írt állításaimat?”

    Nem így történt, nem megismételtem az állításait, legalábbis nem szándékosan, hanem leírtam azt, amit gondolok.
    Ezzel együtt is nagyra értékelem, hogy reagál a kommentekre, vélemények ütköznek egymással, ami nagyon fontos.
  6. 22
    reuters
    2018. március 08., csütörtök 11:55
    tiszapolgári és az orbáni visegrád két nagyon különböző világ
  7. 21
    rworse
    2018. március 08., csütörtök 11:17
    ja, 19

    Kedves Attila!

    T(t)iszapolgári 9-es számú hozzászólása a szerkezete és a szóhasználata alapján tipikusan olyan, ahogyan tiszapolgári triplafenekű paródiaként szokott írni ilyeneket. Most azonban azt hiszem, inkább komolyan gondolva írta, ezért egy pontban én is komolyan reagálok az általad hozzá írtakra - bár persze én is szívesebben reagálnék az említett 9-es hozzászólásra, de te már megtetted, egy dologban azonban hibásan.

    Idézet tőled:
    "És a "visegrádi" megnevezést is egy bizonyos politikai vonulat kommunikációjából ismerem. Örvendetes, ha Ön ezzel a politikával és a képviselőivel érez közösséget, de én a továbbiakban sem fogok."

    T(t)iszapolgári bizonyosan nem igazán érez közösséget annak a politikai vonulatnak a képviselőivel, akikre most gondolsz. De a visegrádi együttműködés nem is annak a bizonyos politikai vonulatnak a terméke (sőt), hanem az Anjou, Luxemburgi, Hunyadi, Jagelló, Habsburg előzmények fényében az 1990 környéki rendszerváltásokkor a magyar politikai és civil közvéleményben széleskörűen konszenzusosan népszerű gondolat volt a történelmi együttműködés felújításának fontossága, értékessége. A modernkori V4 szépérzékből, európaiságból, kozmopolitizmusból keletkezett elsősorban. T(t)iszapolgárinak eszébe se jutna téged ahhoz a politikai vonulathoz közösséget érezni küldeni, amely politikai vonulat manapság végletesen kiforgatja mindenéből a V4 eszméjét, de te se tudod tiszapolgárit oda soroltatni, mert ő is mérhetetlenül távol áll attól a politikai vonulattól.


    -.-.-.-.-.-

    Én egyébként valószínűleg nem értek egyet azzal, hogy Oscar éppen most "focizná magát egyre kínosabb szituba". szerintem a szokásosnál kevésbé kínos szituban focizott idén Oscar, - de ezt már írtam a kommentfolyam elején (azzal együtt, hogy érdektelen számomra, hiszen - ritka kivételtől eltekintve az idegennyelvű film kategóriájában - Oscar nem számít, te is csak "kényszerből" foglalkozol vele).
  8. 20
    rworse
    2018. március 08., csütörtök 10:37
    see, 12
    "Janisch Attila magyar filmrendező.
    tegye fel a kezét széles e világban, aki ismeri őt és a munkásságát!
    na ugye!
    szerintem a gáz az, ha valaki, aki mögött tulajdonképpen nincs nemzetközi hírű szakmai elismerés, nincs ögötte komoly filmes teljesítmény, az blamálja, nagyképűen és tudálékosan savazza a tulajdonképpeni külföldi kollégáit!"

    Én például felteszem a kezem, és nem megadásképpen, hanem mert évtizedek óta eléggé ismerem Janisch munkásságát, már az első nagyjátékfilmje óta felfigyelvén rá (szakmám a film, jelzem tiszapolgárinak, hehe). Janisch mögött van nemzetközi hírű szakmai elismerés, nem is kevés, méginkább van mögötte komoly filmes teljesítmény. Nem Janisch blamál és savaz, hanem te próbálod indifferens szempontok szerint blamálni és savazni Janischt, de csak magadat sikerült. Kiugróan a szöveged végével, miszerint: "blamálni akkor van joga, ha elért legalább annyit a pályán, mint az ócsárolt kollégái. irigy, kivagyi, nagyképű faszi" Az az irigy, kivagyi, nagyképű faszi, aki ilyeneket mond - főleg, hogy te valóban az oldalvonal mellől mondod, ellentétben Janischsal, aki a pályán ügyködik.

    Ha már megszabod, hogy kik tehetnek a témáról megállapításokat, akkor te miért teszel megállapításokat, hiszen te biztosan nem tartozol azok körébe, akik mögött komoly filmes (vagy újságírói-közírói) múlt és szakmai elismerés van, hiszen ha azok körébe tartoznál, akkor tudnád, hogy éppen Janisch ellenben kifejezetten oda tartozik. Nemzetközileg is. És nem azért, mert Balázs Béla-díjas, Érdemes Művész, és rendes tanár az egyetemen, hanem a filmjeivel - amelyekből sajnos kevés van, de Aszkoldov például egyetlen filmet rendezett, ám az elég egy életre.

    -.-.-.-.-.-

    see, 15

    "soha nem fogja elérni az általa fikázott kollégái szintjét,"

    Vagy éppen jóval azok felett van, de ez mindegy, a lényeg, hogy ért hozzá, ért ahhoz, hogy megállapításokat tegyen, véleményezzen film- (és egyéb) szakmai ügyekben - lásd a "főállású" kritikusok esetleg soha nem alkottak műveket, de esetleg kiválóan alkalmasak arra, hogy értékeljenek műveket. Hogy kinek van joga művekről beszélni, az nem azon dől el, hogy alkotott-e valaha is valamit az illető, hanem hogy ért-e ahhoz, hogy beszéljen művekről. Janisch nagymértékben ért hozzá, de emellett, illetve még ez előtt, kiváló, nemzetközileg széles körben ismert és elismert filmrendező, aki alkalmasint alapfilmet is alkotott, és többek között éppen az igényessége, színvonalassága - alkalmasint rendszeridegensége - miatt van kevés nagyjátékfilmje - lásd megint Aszkoldov.

    "én csak egy nagyképű embert látok, aki valamiért többet képzel magáról, mint amire a tehetsége hitelesíti."

    Hát, én meg esetedben látom éppen ezt. Akkor most 1-1.(?!)
    Tudornak, megmondóembernek éppenséggel te képzeled magad. Janisch ellenben ért hozzá, hogy véleményezzen - akár filmesként, akár általános újságíróként, közíróként. "Sokakkal ellentétben", egyébként Janisch alkalmasint szokott tévedni is! Ha úgy véled, hogy valamiben téved, cáfold, vitatkozz vele! Egyszerű egyébként vitatkozni vele, mert azon kevés közírók közé tartozik, aki nem az emelvényről, az Olymposzról szónokol lefelé, hanem a hallgatósággal beszélgetve, éppenséggel itt a kommentoldalon is reagálni szokott a felé intézett kérdésekre, véleményekre, kiválóan lehet vele vitatkozni - példának okádék, elismeri, ha téved, ez sem éppen az "irigy, kivagyi, nagyképű faszik" sajátossága. Nyilván, mivel jellemzően felkészülten beszél, viszonylag ritkán téved, ritkán kell ilyet elismernie - ami egy nagyon kellemetlen helyzet, magam is jól ismerem az ilyesmit, mert éppen a felkészülten beszélők ellen szoktak hozzád hasonlóan bekiabálni a csőcselék soraiból.

    Röviden összefoglalva: Hazudsz.

  9. 19
    ja
    2018. március 08., csütörtök 06:52
    Tiszapolgári 4, 9

    A Magyar Filmakadémiát már létrehozták, olyan is, amilyen.
    És Európai Filmakadémia is van már, amely létrehozta az Európai Filmdíjat, amely - mintegy az európai Oscar-ként - igen jelentős filmes elismerés ugyancsak.
    Fura gondolat, hogy mért kellene összeállnom a "visegrádi filmesekkel"? És egyébként is kik azok a "visegrádi filmesek"? Én magam egyetlen filmest sem ismerek Visegrádból. És a "visegrádi" megnevezést is egy bizonyos politikai vonulat kommunikációjából ismerem. Örvendetes, ha Ön ezzel a politikával és a képviselőivel érez közösséget, de én a továbbiakban sem fogok.

    Semmilyen szőlőről nincs szó, sem savanyúról, sem édesről.
    Egyebként az Oscar-ról, amelynek átadása a világ egyik legnézettebb műsora, mért is ne mondhatna véleményt bárki? És mért ne mondhatna véleményt egy magyar állampolgár, ha az adott évben épp magyar rendező is van a jelöltek között?

    A publikált szövegben már a filmek a magyar címeikkel szerepelnek. Hogy én miért használom szívesebben az eredeti angol nyelvű filmcímeket? Mert a magyar címadók brutális módon átírják a filmek címeit (pl.: Barton Fink = Hollywoodi lidércnyomás), miközben egy film címe a filmtől elválaszthatatlanul és jogvédetten része a film egészének. A címadás ésvagy a cím megváltoztatása szerzői jog. Amikor a filmeket az eredeti címeiken nevezem meg, tiszteletben tartom a szerzők jogait.

    Annak pedig mi értelme, hogy Ön a saját kommentjeként ismétli meg a szövegben írt állításaimat? Teheti persze, csak minek? Az ellenvélemény vagy a kiegészítés érdekesebb. Öröm, hogy legalább ilyet is írt, függetlenül arról, hogy én mit gondolok erről. Üdv, JA
  10. 18
    ja
    2018. március 08., csütörtök 06:25
    Kedves See! A személyeskedő fikázás, a másik ember becsmérlése nem vélemény, hanem személyeskedő fikázás, amely önmagát hitelteleníti. A filmek és egyéb műalkotások megítélése szubjektív műfaj. Amikor filmet nézek, én is néző vagyok és nem filmrendező. Amikor véleményt írok nézőként írom és nem filmrendezőként. Ha igaz lenne, amit Ön állít a dühöngve személyeskedő mondataiban, akkor minden filmkritikusnak nemzetközileg is elismert filmrendezőnek is kellene lennie. Egyébként pedig nem sikerült megértenie a szövegem mondandóját, ami sajnálatos, de természetes velejárója az író-olvasó viszonynak. A mondatai sem nem sértőek, sem nem bántóak, hanem szimplán érdektelenek. Ha kedve tartja, ismételje meg azokat. Semmi sem fog történni. Üdv, JA

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

Mikrofilm

A Narancs filmes blogja.

Mikrofilm
Szerző adatlapja

Blog

még több cikk