Narancsblog

1956 nagyasszonya még egyszer belerúgott Pruck Pálba

szerző
narancs.hu
publikálva
2016. nov. 07., 08:11
kommentek
52
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Schmidt Mária visszautasíthatatlan ajánlata.

„Készen állok arra, hogy személyesen találkozzam Önnel és megbeszéljük, hogy miképpen tehetünk közösen azért, hogy 1956 emlékét ápoljuk és megadjuk minden akkori hősnek és áldozatnak az őt megillető tiszteletet! Rendelkezésére állok abban is, hogy ezt a kérdést megnyugtató módon tisztázzuk, és a lezárás után a közvéleményt tájékoztassuk!” – írja Schmidt Mária hosszúra nyúlt nyílt levele végén Pruck Pál lányának, akit pár napja egyszer már sikerült otromba módon megsértenie.

Ha valaki csak ezt olvassa Schmidt leveléből, még akár bocsánatkérésnek is vélheti e megnyilvánulást, de szó sincs erről.

false

 

Fotó: MTI – Balogh Zoltán

Schmidt tulajdonképpen másodszor is belerúg Pruck Pál emlékébe, hiszen a levélben – immár szofisztikáltabban, ámde egyértelműen – újból azt juttatja kifejezésre, hogy Pruck Pál lánya téved (hazudik?), hiszen nem az édesapja van a képen, hanem továbbra is Dózsa László.

Schmidt most eltekint attól, hogy előálljon a szerinte cáfolhatatlan bizonyítékkal (mert Dózsa László azt mondta), helyette inkább arról próbálja meggyőzni Pruck lányát, hogy azért téved, mert Pruck Pál ’56-os szereplését

  1. a szocialista propagandatermékekben tett nyilatkozatain kívül semmilyen tény nem támasztja alá;
  2. semmilyen dokumentum nem áll rendelkezésre a fotóaláíráson kívül;
  3. senkinek a visszaemlékezésében nem szerepel;
  4. 56 után büntetést nem kapott;
  5. nem szerepel a megtorlás áldozatai között;
  6. inkább a forradalmi felfordulást érdekesnek találó, „balhés” kamaszként sodródott bele az utcai eseményekbe.

Nos, Schmidt szerint ezek a dolgok egyértelművé teszik, hogy nem lehet Pruck Pál a képen, és különben is – írja – „az elmúlt huszonhat évben sem Ön, sem családtagjai nem jelentkeztek, hogy elmondják, mit tudnak vagy vélnek a kép keletkezéséről. A kép számtalanszor szerepelt kiadványokban, kiállításokon, Önök sokszor elmondhatták volna, hogy Pruck Pált vélik rajta felfedezni. Ha ezt megtették volna, most talán előrébb lennénk”.

 

E kioktatás után el nem tudjuk képzelni, hogy mégis miből gondolja Schmidt Mária, hogy a személyes találkozót követően „a kérdést megnyugtató módon tisztázni tudnák”?

Talán a „személyes varázsában” bízik, ha élőszóban mondja el ugyanezt, akkor Pruck Pál lánya leborul előtte, visszateszi a tárcájába édesapja fiatalkori képeit és kijelenti, a képen látható fiú bizonyosan az ifjú Dózsa László?

Most komolyan, miféle ajánlat lehet, amit csak személyesen közölhet Schmidt az asszonnyal?

szerző
narancs.hu
publikálva
2016. nov. 07., 08:11
kommentek
52
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 22
    tiszapolgári
    2016. november 07., hétfő 19:12
    Kovacs: senki kezébe nem való fegyver.

    Egyetértünk, annyi kiegészítéssel, hogy forradalom idején a Nemzetőrség és a forradalom mellé állt katonaság kezébe igenis való a fegyver, hogy urai lehessenek a helyzetnek, például hazaküldhessék a gyerekeket az utcáról.

  2. 21
    rworse
    2016. november 07., hétfő 19:04
    Mikor az uccán Gyuricza átverdes,
    galambok ülnek a tigrisekhez.

    Mikor Gyurczi a járdára lépett,
    lánglelke messze lángolva fénylett.

    Mikor elméje picikét megrándult,
    az egész világ csak reá bámult.

    És ránevettek, mindenki látta,
    hogy Ő a Kozmosz gyökere-ága.

    A Fénynek földi hang megfelelt
    Gyuriczával, kinek eszméi zengtek:
    Egy kirakatban lila dalra kelt
    Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt
    Hangon a harangok is felmerengtek.



  3. 20
    Kovacs
    2016. november 07., hétfő 18:01
    Tiszapolgari 15: Így igaz, amit viszont megtanultam (nemcsak könyvekből), hogy senki kezébe nem való fegyver. Nekem nincs szükségem se hősökre, se áldozatokra. De ez túl megy a témán, amiről itt szó volt.
  4. 19
    tiszapolgári
    2016. november 07., hétfő 16:42
    Gyurica: „Szövegekre reflektálok”

    Nem. Te csak kötekedsz.

  5. 18
    Cyrano
    2016. november 07., hétfő 16:40
    Gyurica: "Szövegekre reflektálok..."
    Én is.
    Maga végtelenül hülye.
    Vegye dicséretnek.
  6. 17
    Gyurica úr
    2016. november 07., hétfő 16:17
    „Gyurica: »Az ilyen sunyi uszítók miatt…«
    Sem sunyi, sem uszító nem vagyok, az ötvenhatos kamaszokat nem tartom hősöknek… senki sem halt meg miattam 56-ban.”
    *
    A mutató névmás (ilyen) nem személyragos határozószó (miatta).
    A nick valóban nem mondja ki expressis verbis, hogy hősöknek tartja a gyerekeket (ezért sunyi), ám a szövegéből (10-es hsz.) arra lehet következtetni, hogy önkéntes forradalmároknak, vagyis hősöknek tekinti őket (ezért uszító).

    Szövegekre reflektálok, a nickek „egészséges” lelkivilága nem érdekel, tudniillik éppen azért nickek.
    .
  7. 16
    Gyurica úr
    2016. november 07., hétfő 16:03
    „A nagyasszony ne negédeskedni akarjon”
    *
    A nick tudja, hogy mit akar a nagyasszony. Negédeskedni akar. De vajon honnan tudja a nick, hogy negédeskedni akar a nagyasszony, ha nem negédeskedik a nagyasszony, hanem épp az ellenkezőjét teszi?

    A szöveg nem negédeskedés. Hanem tipikus durvulás: „számosan vannak Magyarországon, akik legfontosabb nemzeti ünnepeinket is képesek bemocskolni [durvulás]. Nekik 1956 kapcsán nem az összetartozás, a közös büszkeség a fontos, hanem az, hogy rombolják [durvulás] a forradalomba vetett hitet, a hősök emlékét, és a gyermekeik, unokáik büszkeségét. Magam – közszereplőként – ezt, ha meg nem is szoktam, de már alaposan megismertem. Sajnálom azonban, hogy visszataszító [durvulás] mesterkedésükben [durvulás] Önt és családját is felhasználják.”

    Az alamuszi fogalmazás, nem negédeskedés.
    A levél írója, igaz, indirekt módon (finomabban fogalmazva: alattomosan) részint visszataszítónak, részint sunyinak minősíti a levél címzettjét, amennyiben azt föltételezi, hogy a tiltakozó nem jószántából (az apja emlékének adózva), hanem a rohatt libakomonisták bérenceként állítja, amit állít.

    Ismétlem: durva szavakkal megfogalmazott aljas közlendőről van szó. Maximum kvázi fraternizálásnak lehetne nevezni. Azért csak kvázi, mert ha valóban barátkozni akarna a hipokrita bige, nem nyílt leveleket irkálna, hanem megkeresné a „tisztelt Asszonyom”-at, és tisztázná vele a tisztázandókat.

    A negédeskedés finomkodást jelent.

    Mármost a lényeg (nem tudom, kérdeztem-e már): az a nick, aki nem tud fogalmazni (semennyire!), miért nem próbálja magát képi eszközökkel kifejezni? Lehetne például filmrendező.
    .
  8. 15
    tiszapolgári
    2016. november 07., hétfő 15:45
    Kovacs

    Nem voltunk ott 56-ban, nem éltük át 16 éves kamaszfiúként, nem tudhatjuk, hogy mit csináltunk volna a helyükben.

  9. 14
    tiszapolgári
    2016. november 07., hétfő 15:39
    Gyurica: „Az ilyen sunyi uszítók miatt…”

    Sem sunyi, sem uszító nem vagyok, az ötvenhatos kamaszokat nem tartom hősöknek, arról nem beszélve, hogy 1961-es születésű lévén, senki sem halt meg miattam 56-ban.
    Én megértem, hogy neked különböző pszichés problémáid vannak, de neked is meg kell értened, hogy vannak emberek, akik többé-kevésbé egészségesek, és igyekeznek kerülni az olyan beszélgetést, amiben „sunyi uszítók”-ként vannak megszólítva.

    Egyébként az ötvenhatos kamaszoknak csak egy kis hányada harcolt szülői beleegyezéssel, a legtöbbjük a szülők határozott tiltása ellenére volt az utcán.

  10. 13
    rworse
    2016. november 07., hétfő 14:28
    A nagyasszony ne negédeskedni akarjon, hanem tegyen nyilatkozatot, miszerint alaposan elcseszték Dózsa László menedzselését és önmenedzselését, miszerint olyan fényképet használtak fel a koholt Dózsa-legendárium újabb fényezésére, amelyről köztudomású, hogy nem Dózsa van rajta, ráadásul még élnek a fotón levő személy rokonai, akiket nem sikerült a szokásos "rejtőzködő milliárdosok" módszerekkel lejáratni, miután kiderült a nagyasszony és Dózsa közös csalása.
    Miután a kurzus évek óta dédelgeti házi háryjánosát, most a fagyi visszanyalt. Hát nem kellett volna a koholt népmesei hőst még koholt fotókon is mutogatni. Aztán meg nem kellett volna a fotón valóban szereplő személyt lejáratni próbálni habonyinggal. Mit képzelt ez a két marha (Dózsa és Schmidt), hogy nem fog kiderülni, hogy nem Dózsa van a képen?! - függetlenül attól, hogy a háromszoros Münchausen nem is lehet ilyen fotón...

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

Narancsblog

A magyarnarancs.hu véleményblogja

Narancsblog
Szerző adatlapja
Összes blog Itt

Blog