Pár napja Szentesi Zöldi László, a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese írta e cikket, ám a címből sejthető buzizás helyett (pontosabban azt követően) Szörényi Leventének rontott neki. „Talán belső zavarodottságában, talán egyszerű jellemgyengeségből szépen, komótosan szembeköpte saját magát” – írta, és mivel Szentesi Zöldi mégiscsak a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese, gondolhattuk volna, hogy ennél magasabb polcról már nem muszáj belerúgni Szörényibe.
Nagyot tévedtünk, magunk sem tudjuk, hogy miért. Hiszen miért érné be a lap egy Bayer-epigonnal (aki elvileg a főnöke), ha ott az eredeti is? De pár nappal később ez már nem is volt kérdés. Míg Bayer a levelét írta, a szorgalmas főszerkesztő-helyettes megtette az előkészületeket. Vagyis csak felszopott – ahogy az már a pornóban szokás.
Bayernak már nem kellett „királynőznie”, egyből Szörényire ronthatott rá, szokásához híven haveri alapon, per Levente, ám mivel a képzelt cimbi bűne megbocsáthatatlan, Bayer ítéletet is hirdetett.
„Nektek kell szégyellnetek magatokat, mélységesen. És még csak nem is miattunk, Levente. Hanem tudod miért? Azért a kétszázezer magyarért, akik Csíksomlyón megnézték az István, a királyt. (…) Abból a csodából, ami egyszer megszületett, és ami végső küldetését éppen a csíksomlyói nyeregben töltötte be, Babba Mária lábainál, mára a lepukkant Trabantból kiszálló két szánalmas figura maradt, akik nyálfolyató idiótaként lengetik a kis piros-fehér-zöld zászlójukat a semmiben. Ez maradt belőletek. Kérlek, ezt ne vigyétek ki Erdélybe. Legalább őket ne kenjétek össze magatokkal.”
| ||
Most jöhetnénk a szokásos fordulattal, hogy mégis mit gondol ez magáról, hogy jön ő ahhoz stb., ám ennél sokkal árulkodóbb, hogy mit gondol Bayer Erdélyről, az erdélyi magyarokról.
Semmit. Azt, hogy még most is kopjafát faragnak és/vagy birkát legeltetnek, szabadidejükben meg kirúgják a táncház oldalát, pláne ha van a háznál valamiféle „jóféle” szilvapálinka. És ha leszáll az est, takarékoskodnak a petróleummal.
Ám ne legyenek kétségeink! E giccses romantika valójában öntetszelgő lesajnálás, amivel Bayer sokkal nagyobbat rúg az erdélyi magyarokba, mint bármelyik román nacionalista. Mert világos az üzenet: drága testvéreim, rezervátumba kéne benneteket zárni, ahol faraghattok furulyát, de székelykaput is, néha be is baszhattok mint állat. Mert így – és csak így – vagytok jók nekünk, ilyen ártatlanul hülyén. Eszetekbe ne jusson nyelvet tanulni, számítógép elé ülni, világot látni, és csak akkor menjetek színházba, amikor mi mondjuk, és csak azt nézzétek meg, amit mi jónak látunk. Nehogy gondolkodjatok! Majd mi beszélünk a nevetekben.
És ez a fajta jobboldali gondolkodás még csak nem is sejti, hogy ezzel a szöveggel sokkal többet árt a „tábornak”. Csak szórja és csak szórja rettenetes petárdáit, miközben a többség – vérmérséklete szerint – vagy röhög rajta, vagy felbassza magát. Erdélyben is. És lehet, hogy összejön pár ember egy-egy határon túli hakniján, sőt négy-öt kisüsti után tényleg úgy tűnhet, hogy a helyi kocsmában ő a király, de azért megszámlálhatatlanul többen vannak, akik nem rá, a pitiáner képmutatására kíváncsiak. Hanem az új István, a királyra, a legújabb hollywoodi szuperpodukcióra – vagy bármire, ami 21. századi.
