Olvasói levél

Miért viszik el?

Magyar Narancs, 2012. március 29.

  • 2012. május 19.

Olvasói levelek

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, cikkükkel kapcsolatban tennék kiegészítést, fölelevenítve a Károlyi Mihály ellen már az I. világháború idején folyó kampány egy szerintem meglehetősen kevéssé ismert epizódját.

1918-ban ötödik évébe lépett az addig sosem látott borzalmakat hozó háború, az ellene folyamatosan harcoló Károlyit a korabeli hazai vezetés mellett a német császári hírszerzés is próbálta megsemmisíteni. Ennek budapesti rezidense egy Hermann Konsten nevű őrnagy volt, akinek még a főállamügyész is szolgáltatott ki adatokat. Politikailag kifejezetten jó lett volna közreadni: nincs semmi baj a központi hatalmaknál, pusztán az ellenségnek kémkedő magyar gróf és bandája dolgozik az igaz ügy ellen, ezért a gróf leveleit szerették volna megszerezni ennek bizonyítására. Ezt az akciót hiúsította meg az egyik első magyar világsztár, a korábbi birkózó, Robinetti.

Az ekkor már Robinson nevet használó magándetektív 1918. február 26-án felkereste Károlyi Mihályt, s előadta, hogy Konsten 50 ezer koronát ígért neki, amennyiben a gróf és az antant kapcsolatáról bármiféle bizonyítékot szerez. (A miniszteri fizetés ekkor évi 43 500 korona volt.) Robinetti-Robinson maga tudja, hogy nincsenek ilyen iratok, de "adjak át neki akármilyen tőlem származó írást, ő azért megbízójától pénzt kap, s nekem ennek fejében segítségemre lesz az őrnagy leleplezésében" - írja emlékirataiban Károlyi. Így is történt, a dolog vége óriási parlamenti botrány lett, Konsten eltűnt az országból, s a grófot sem lehetett ezek után az antant ügynökének nevezni következmények nélkül. Csaknem egy évvel később, miniszterelnökként a segítőkész detektívet alkalmazta testőrként, ám legszívesebben elküldte kutyáit sétáltatni a bástyasétányra. Ez Hajdu Tibor közlése Károlyiról szóló könyvében.

Azért ültem a gép elé,mert Robinetti-Robinsonról akarok néhány mondatot írni, aki az ügy kulcsfigurájaként néhány napra felkerült a világtörténelem színpadára. Szerepléséből kiderül: többre becsülte a tisztességet a szédítő 50 ezer koronánál- ez az MTK-pálya építési költségének harmada, egy miniszteri tanácsos négyesztendei javadalmazása. A francia-olasz származásúként nemzetközileg is elismert birkózó 1892 után mintegy tíz évig szerepelt a nemzetközi élvonalban Abs, Podubnij, Petrov méltó ellenfeleként. A Magyar Birkózó Szövetség honlapján ma is olvasható: 1880 után francia birkózók jöttek Budapestre, Robinetti, Masson és társaik. Mikszáth lapja, az Országos Hírlap ír róla, a Vasárnapi Újság is. Heltai Jenő egyik munkájában szerepel hősünk, Krúdy pedig egyenesen a szerelemhez hasonlítja a bajnokot. "Sok évvel ezelőtt, amikor a szerelem még a földön járt, patkókat tördelt, kártyapaklikat tépett, erős volt, mint Robinetti." Nagy Lajos több írásában említi nevét, s ugyancsak az erő jelképeként kerül elő neve minden idők legnagyobb újságírójánál, Adynál is a Pesti Hírlap 1901. december 14-i számában, ahol gúnyosan ír "a nagyváradi német zengeráj Robinettijeiről".

Robinetti eredeti neve Rosenfeld Lipót, Massoné pedig Mayer Mihály, a franciás művésznéven bizonyosan könnyebb volt sikereket elérni. Írásom rehabilitáció is lenne Robinetti-Robinson számára, mert az irodalomban Major Ottónál (Égi és földi háború) éppúgy afféle piti bűnözőként szerepel, akár a valószínűleg azonos forrást használó Schönwald Pálnak Károlyiról szólóírásában.Attól is tartottam, hogy Károlyi testőreinek az övét követő valamennyi rezsimben akár életveszélyes is volt a sorsa,míg ki nem derült: szerencsére neki nem, 1935. július 27-én halt meg Budapesten.

Üdvözlettel:

Kremser Péter

Figyelmébe ajánljuk